Ez az energiahordozó pótolhatja a német atomerőműveket, de van vele egy probléma
InterjúNem Angela Merkel regnálása alatt kezdődött az atomerőmű-ellenesség Németországban, tévedés, hogy a fukusimai tragédia indította el a lavinát. A végeredmény ugyanakkor az, hogy 2023. április 15-én a német atomenergia korszaka lezárult. Litkei Mátéval, a Klímapolitikai Intézet Igazgatójával beszélgettünk, aki elmondta, van egy energiahordozó, amire mentőövként tekintenek a németek, de ezt importálni kellene, és addig is gőzerővel pöfögnek a szénerőművek.
Általában Angela Merkelhez, illetve a fukusimai tragédiához szoktuk kötni az atomenergia-ellenesség megjelenését Németországban. Ön viszont nem rég úgy nyilatkozott, ennél jóval korábbra nyúlnak vissza a gyökerei. Mikor és milyen megfontolásból kezdődött?
Valóban, a német „atomangst” csírái a hidegháború korszakában jelentek meg, amikor interkontinentális nukleáris fegyverek egész arzenálja állt készen az indításra. A Szövetséges hatalmak, illetve a Szovjetunió ezen fegyverek jó részét Németországban lévő célpontokra irányította. Ennek eredménye egy eredetileg a nukleáris fegyverek ellen irányuló, de később minden nukleáris technológiára kiterjedő anti-nukleáris pszichózis lett.
Az 1986-os csernobili katasztrófa komoly szerepet játszott abban, hogy a félelem átöröklődött a nukleáris technológia békés célú alkalmazására. Társadalmi konszenzus alakult ki, hogy az atomenergia hosszú távon nem lehet a német energiamix része.
A német atom kivezetés indító pillanatát azonban a szociáldemokraták (SPD) és a Zöld Párt 1998-as választási győzelme jelentette, amely 2002-ben megkötötte az úgynevezett „nukleáris konszenzust”.
Gerhard Schröder vezetésével Németország 32 évben maximalizálta az atomerőművi blokkok üzemidejét és azt a villamosenergia mennyiséget is, amit ez idő alatt megtermelhettek. Schröder pártjának törzsszavazói között tudhatta a szénipari dolgozókat, így több politikai elemzés is rámutat, hogy
a meglévő atomellenes hangulat csak az érme egyik oldala, a másik oldal a szénbányászok kegyeinek elnyerése a következő választáson. Ha a jövőben kevesebb villamosenergiát állítanak elő atomerőművek, akkor a széniparnak nagyobb szerepe lesz és így nem veszítik el a munkások a munkahelyeiket.
Az atomkivezetés drasztikus döntésnek tűnt, de a 2022-es céldátum beláthatatlanul hosszú, 20 éves végrehajtási időt hagyott a német politikának.
Németország kormánya 2002-ben döntött arról, hogy fokozatosan leállítják az összes atomreaktort, és teljes egészében áttérnek a megújuló energiaforrások használatára. Mégsem Schröder, hanem Angela Merkel nevéhez fűződik a német atomipar elleni politikai kegyelemdöfés, annak ellenére, hogy a politikusnő korábban a nemzeti vagyon elherdálásának tartotta az atomerőművek bezárását.
Miért fordult ekkorát a CDU vezetője?
Két héttel a japán katasztrófát követően a baden-württembergi tartományi választások során a szociáldemokraták és zöldek koalíciója többek között azzal kampányolt, hogy "a CDU-n kívül mindenki komolyan veszi a nukleáris fenyegetést". A kampány sajnos sikeres volt és évtizedek után a CDU elveszítette a választást a korábbi keresztény-demokrata fellegvárban.
Az atomellenes koalíció nyert és először a történelemben a zöldek állíthattak miniszterelnököt. Merkel megértette a változó szelek szavát a fukusimai katasztrófa, valamint a választások után néhány héttel később megsürgette a folyamatot és a Bundestag elé került a végleges atomkivezetésről szóló kérdés.
Így lett az atomkivezetést korábban ellenző politikusnőből az atomkivezetés tragikus vezető alakja.
Hogy állnak most, mennyi atomerőmű üzemel még Németországban, és ezeknek mennyi idejük maradt hátra?
Míg 2002-ben 19 atomreaktor állt rendelkezésre, mintegy 20,3 GW beépített teljesítménnyel, addig 2015-re pedig már csupán 8 atomreaktor üzemelt, mintegy 10,8 GW beépített teljesítménnyel.
2020-ban, az energiaválság kezdetén még 6 atomreaktor termelt be a német villamosenergia rendszerbe, összesen 8,1 GW beépített teljesítményt leadva,
de a német fegyelmezettség kitartott a legkeményebb időkben is, aminek köszönhetően 2022-ben már csak a baden-württembergi, a bajor Isar 2 és Emsland atomerőmű termelt 4,1 GW beépített teljesítménnyel. Ezek álltak le 2023. április 15-én, így a német atomenergia korszaka lezárult.
Az atomerőművi kapacitás leépítésével párhuzamosan visszatértek a szénhez. Mennyi szénerőművet nyitottak újra, mekkora környezeti terheléssel jár ez, és egyáltalán meddig tehetik meg, hogy szénnel helyettesítik az atomenergiát? Feltételezem valamilyen környezetvédelmi előírásokat a németeknek is be kell/kellene tartaniuk...
A német „nukleáris konszenzus” óta eltelt időszak sem a kormányt, sem a környezetvédőket nem elégítheti ki túlságosan. A tiszta energiáról szóló szólamok egyelőre a vágyak és fantáziák szintjén valósulnak meg, ugyanis
Németország az Európai Unió legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátója, a tavalyi évben pedig az egységnyi energiára eső kibocsátása is a második legszennyezőbb volt az EU-ban.
Ennek oka, hogy a villamosenergia-termelés egyharmadát a szénerőművek adják, melyek termelése fajlagosan a legtöbb károsanyagkibocsátással jár. Schröder eredeti terve végül is teljesült. A német energiamix helyzete tovább bonyolódik, hiszen Németország ígéretet tett, hogy 2038-ig minden széntüzelésű erőművet is leállítja.
Az elkövetkezendő 15 évben kell megoldania az országnak, hogy a megújuló energiaforrások által termelt villamosenergia az időjárási körülményektől függetlenül biztosítani tudja az ipar és a háztartások működését.
Németország a szénerőművekből évről évre több és több üvegházhatású gázt bocsát ki. A trend drámai: az ország 2020-ban percenként 259 tonna, 2021-ben 329 tonna, 2022-ben 365 tonna széndioxid-egyenértékű üvegházhatású gázt bocsátott ki.
Ahogy említettem korábban, Németország azt tervezi, hogy 2038-ra fokozatosan megszünteti a szénhasználatot, de a kormányzó koalíció még korábbi, 2030-ra kitűzött célt szorgalmaz.
A megvalósításnak azonban technikai akadályai is vannak. Az időjárásfüggő megújulók, melyek kapacitásai a legnagyobb arányban bővültek az elmúlt időszakban, egyelőre nem képesek önmaguk ellátni az ország energiaigényét.
Szükség van alaperőművi kapacitásokra és a termelési ingadozást kiegyensúlyozni képes nagymértékű kiegyenlítő kapacitásokra is.
Mit jelent ez számokban kifejezve?
Jelenlegi ismereteink szerint Németország 6,9 gigawatt szén- és 1,9 gigawatt lignitkapacitás újbóli megnyitását tervezi a közeljövőben az ellátás növelése érdekében.
Az Uniper már tavaly augusztusban visszahozta 875 megawatt teljesítményű Heyden-4 szénerőművét és meghosszabbítja 345 megawattos Scholven-C széntüzelésű erőművének működését. Az Utility Steag GmbH négy, összesen 2,5 gigawatt kapacitású szénerőművel bővíti a piacot.
A legtöbb országot átfogó, leginkább elfogadott nemzetközi rezsim az üvegházhatású gáz kibocsátás korlátozására a 2015-ös Párizsi Megállapodás. Ennek célja, hogy a globális átlag-hőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest 2°C alatt tartsa. A megállapodás keretében az országok nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat tesznek, és ötévente nyilatkoznak arról, hogy milyen mértékben kívánják megemelni erőfeszítéseiket és milyen intézkedésekkel szándékozzák szabályozni az üvegházhatású-gázkibocsátásaikat a rákövetkező időszakban.
A rendszer a kényszerítő intézkedések és a szankciók hiányában kvázi-önkéntesnek mondható. Ennek következtében habár a megállapodásnak kétségkívül van ereje a nemzetközi diplomáciában, Németországnak néhány ENSZ-ben, vagy más multilaterális fórumon elhangzó kioktató és elmarasztaló felszólaláson kívül nem kell komolyabb következménnyel szembenéznie az üvegházhatású gázok fokozott kibocsátása következtében.
Van egyáltalán bármilyen német jövőkép arra nézve, hogy mivel tudnának energiát előállítani - pl hidrogén - vagy teljes vakrepülés megy?
A hidrogén lehet a németek mentőöve. Németország új nemzeti hidrogénstratégiájának kiszivárgott tervezete azt mutatja, hogy az ország nagyrészt importált hidrogénre fog támaszkodni a tervek szerint.
2030-ra 50-70%-ban erre szeretnének támaszkodni és ez a részarány idővel növekedni fog. A dokumentum azt is leszögezi, hogy az ország azt tervezi, hogy megduplázza a 2030-ra kitűzött saját, belső zöldhidrogén-termelési célját, a korábbi stratégiában szereplő 5 gigawatt telepített elektrolizáló kapacitásról 10 gigawattra.
A becslések szerint 2030-ra 95-130 terawattóra hidrogén-igény lesz az országban. Németország becslései szerint 2030-ban a kereslet 55 terawattóráját továbbra is a fosszilisekből származó hidrogén fedezi majd.