Ezek 2019 legfontosabb geopolitikai kérdései

A Donald Trump amerikai elnök által indított kereskedelmi háború, Oroszország geopolitikai törekvései, és a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó atomegyezmény felmondása kapcsán a nagyhatalmak pozícióharcáról Anton Bendarzsevszkijt, a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet vezetőjét kérdeztük.

Miben változott a világ vezető szerepéért zajló küzdelem?

A 21. században új világrend alakult ki, amely alapvetően különbözik a második világháború után kialakult helyzettől. Vagyis vége a kétpólusú világnak, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok vetélkedett egymással. Jelenleg az USA viszi a prímet, de van bőven feltörekvő ország, amely bejelentkezett a világ vezető hatalmának szerepére. Például Kína, India, Brazília az elmúlt évtizedekben jelentős gazdasági hatalomra tettek szert, s most egyre inkább követelik, hogy beleszólhassanak a világ sorsának alakulásába, a nemzetközi politikába. Eközben a nemzetközi intézmények jelentősége komoly mértékben csökkent. Tavalyi konferenciánkon éppen azt vizsgáltuk, milyen szerepe van az ENSZ-nek, illetve szervezeteinek a jelenlegi világban, képesek-e azok átalakulni a mostani helyzethez idomulva, illetve hogy milyen szerepe lehet a fejlődők által létrehozott olyan intézményeknek, mint például a kínai befektetési bank. Idén ugyanezt a kérdéskört vizsgáltuk, azzal kiegészítve, hogy vajon képesek-e ebben az új világrendben a nemzetállamok egyedül befolyást gyakorolni, vagy inkább szövetségekbe tömörülve lehet eredményt elérni. Így például érdemes megvizsgálni az Európai Unió, vagy a kialakulóban lévő Eurázsiai Gazdasági Unió esetleges szerepét a világ irányításában.

Anton Bendarzsevszkij, a PAIGEO kutatási vezetője (forrás: Trend Fm)

De ugyanígy érdemes megvizsgálni a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) vagy a Perzsa-Öböl Menti Együttműködési Tanács esetleges szerepét a világ sorsának irányításában. Annál is inkább, mert ezek a szervezetek az EU mintájára jöttek létre, elsősorban gazdasági indíttatással, de nyilvánvalóan egyre erősebb a politikai szerepvállalásuk.

Az Új Világrend konferencián elhangzott, hogy világhatalmi törekvéseik csak nemzeteknek lehetnek, ugyanakkor egyre nagyobb szerepük van az integrációknak. Ön hogy látja ezeket a kérdéseket?

Az elmúlt időszakban több aggodalomra okot adó kijelentés is elhangzott. Például az, hogy az USA az atomfegyverek alkalmazásának tilalmáról szóló egyezményt esetleg felmondja. Az atomfegyverek korlátozása kapcsán több nemzetközi egyezmény is létezik. A legfontosabb a nagy hatótávolságú, nukleáris robbanófejjel ellátott rakéták számát korlátozó egyezmény, amely 2021-ben jár le. Ezt még nem rúgta fel Donald Trump amerikai elnök, de jelen állás szerint nem biztos, hogy az USA meg fogja hosszabbítani a megállapodást. A másik – 1987-ben Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és Ronald Reagan amerikai elnök által aláírt – egyezmény a közepes hatótávolságú atomtöltettel ellátott szárazföldi indítású rakéták teljes betiltásáról szólt. A megállapodás jelentőségét az adja, hogy e rakéták sokkal gyorsabban elérik néhány száz vagy ezer kilométerre lévő célpontjukat, mint a nagy hatótávolságú rakéták, ezért megelőző csapásmérő eszközként működhetnek, amelyekre jó eséllyel nem tud válaszolni a megtámadott ország. Ez az egyezmény azonban kizárólag az USA-ra és a Szovjetunióra, illetve az utódállam Oroszországra vonatkozott. Így fordulhat elő, hogy Kína, India, Pakisztán és más államok rendelkeznek közepes hatótávolságú atomrakétákkal, az USA viszont nem. Az amerikai elnök erre, illetve arra hivatkozva akarja felmondani az egyezményt, hogy Oroszország megsértette azt.

Van az amerikai álláspontnak alapja?

Oroszország valóban kifejlesztette az Iszkander nevű rakétát, amelynek hatótávolsága ugyan 500 kilométer alatt van, tehát éppen a középható-távolság alatt, de orosz források szerint minimális átalakítással középható-távolságúvá alakíthatók át. Vagyis az oroszok arra játszanak, hogy az USA éppen e fejlesztésre hivatkozva fel fogja mondani az egyezményt, s akkor ők már nyeregben vannak, hiszen a kezükben van a megelőző csapásmérésre használható rakéta, miközben Amerikának még ki kell fejlesztenie azt. Erre készül is Donald Trump, hiszen a célra már megszavaztak egy 60 milliárd dolláros fejlesztési programot. A képhez az is hozzátartozik, hogy 1987-ben a szovjetek kétszer annyi közepes hatótávolságú rakétát semmisítettek meg, mint az amerikaiak, illetve hogy a megállapodás csak a szárazföldi rakéták felszámolását rendelte el. Az USA-nak viszont nagy számban volt tengeri és légi járművekről indítható hasonló rakétája, például a Tomahawk, amelyről könnyedén elérhettek szovjet célpontokat. Azóta persze változott a helyzet, hiszen az oroszok is kifejlesztettek tengerről indítható szárnyasrakétákat. Ilyeneket teszteltek például akkor, amikor a Kaszpi-tengerről tengeralattjáróról támadtak szíriai célpontokat.

A világ vezetéséért folyó harc egyre inkább gazdasági hadviselést jelent. Ebben a tekintetben fontos lépést jelentett az Oroszország elleni szankciók bevezetése. Milyen hatással volt ez az orosz gazdaságra?

Az Oroszország elleni szankciók mindenképpen károsak voltak az országnak, hiszen több év óta csak 2017-ben tudott először növekedést mutatni az orosz gazdaság. Ezt a hatást mutatja a rubel árfolyamának alakulása is. Amíg az utolsó “békeévben” 40 rubel volt az euró árfolyama, a szankciók bevezetését követően az árfolyam gyorsan 87-88 euróig romlott, majd lassan visszakapaszkodott a 60-es szintig, azonban az idén bejelentett újabb amerikai büntetőintézkedések hatására ismét visszaesett a 80-as szintig. Az idei év sem néz ki túlságosan jól az orosz gazdaság szempontjából, hiszen ismét stagnálás következhet be, hiába az olajár emelkedése, amely tavaly még kisegítette az esésből a gazdaságot.

Mi állhat a Donald Trump által indított kereskedelmi háború hátterében? Valóban a kereskedelmi deficitről szól, vagy más áll a háttérben?

Trump retorikája, amely szerint az amerikai piacon megjelenő kínai áruk előnyben vannak, egyszerűen nem igazolható. Azt sem támasztják alá tények, hogy Kínába tevődnének át az amerikai befektetések, mert az amerikai vállalkozásoknak nincs jelentős érdekeltségük a távol-keleti országban. Sokkal inkább azt lehet feltételezni, hogy a kereskedelmi háború célja megőrizni az amerikai technológiai, katonai, gazdasági fölényt azáltal, hogy megakadályozza Kína felzárkózását ezeken a területeken.

Mennyiben alakulhat át Oroszország szerepe a világ vezető hatalmai között a jövőben?

Oroszország technológiai, gazdasági fejlettségét tekintve valahol a periféria és a központ, a fejlett nyugati országok között helyezkedik el. A posztszovjet térséget nézve Oroszország még mindig központi szerepet tölt be, s ennek megfelelően igyekszik maga köré csoportosítani az egyértelműen az orosz érdekszférába tartozó egykori szovjet tagállamokat, így például Belorussziát, Kazahsztánt és Ukrajnát. Érdekeltségének peremén pedig ott találjuk Moldovát, Közép-Ázsiát és a Kaukázust. Az idetartozó államok gazdaságilag távol esnek ugyan, de kulturálisan még őket is az orosz érdekszférához számítjuk. Az említett országokban az orosz állam befolyása azonban folyamatosan csökken, csakúgy, mint Észak-Afrikában vagy a Közel-Keleten. Jól mutatja az orosz befolyás csökkenését, hogy amíg 2001-ben Oroszországnak a közép-ázsiai államokkal folytatott külkereskedelme háromszor akkora volt mint Kínáé, addig 2015-re Kína ebben a tekintetben megelőzte az oroszokat. Ugyanez látható a befektetésekben és az egyéb gazdasági kapcsolatokban.

Eurázsia felértékelődése pontosan mit jelent az átalakuló világrend tekintetében, és milyen változást hozhat Magyarország számára?

Az Eurázsia kifejezést használva a magyar miniszterelnök arra utalhatott, hogy a 21. század Ázsia felemelkedésének évszázada lesz, hiszen számos térségbeli ország – gondoljunk csak Japánra, Dél-Koreára, Szingapúrra vagy Kínára – gyorsan fejlődik és egyre nagyobb szerephez jut a világgazdaságban. Ennek eredményeként egy egységes gazdasági övezet jöhet létre. Magyarországnak ebben ott lehet szerepe, hogy jó kapcsolatokat épít ki a térség államaival, mintegy híd szerepet tölt a két kontinens gazdaságai között. De az Eurázsia kifejezés az orosz állam jövőbeli útjára is utalhat. Oroszországban ugyanis régebb óta folyik a vita, hogy Európa felé orientálódik az európai értékek elfogadásával, Ázsia felé lép, vagy pedig harmadik utas fejlődésre készül. A jelenlegi uralkodó trend szerint az utóbbi a nyerő, hiszen Oroszország mindig is a saját útját járta – a két másik választható út között valahol középen.

Szabó Anna - Hajdú Péter