Farkas Bertalan: a Parlamentben megkérdezték, jártam-e a világűrben

Interjú2020. feb 4.BGA

Négy évtized alatt nem álltunk elő újabb kiképzett magyar űrhajóssal. Hogy miért történt ez így, illetve maradt-e tüske Farkas Bertalanban, amiért nem repülhetett többet, erről is beszélgettünk az első, és eddig egyetlen magyar kozmonauta dandártábornokkal. Szó esett a magyar űrkutatási eredményekről, a fenn töltött napokról. Szóba került a politika is: „volt, amikor itthon megpróbáltak félrerakni, pedig ha galibát okoztam, mindig vállaltam a felelősséget és megbűnhődtem. Amikor úgy ítéltem meg, kértem a nyugdíjaztatásomat. Én, és nem más!” – mondta a szakember, aki újult erővel készül a Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. kongresszusára, amelyet Budapesten rendeznek.

Idén negyven éve annak, hogy először járt magyar a világűrben. Hazánkból azóta senki. Mi lehet ennek az oka, hogy űrügynökségünk sincs?

A magyarok az űrkutatásban mindig részt vettek. Nem az a lényeg, hogy miként nevezem az intézményt, hanem a tartalom a fontos, hogy milyen teljesítmény van mögötte. Történelmet írtunk, hogy 1980-ban feljutottam a világűrbe és pár napot eltöltöttem ott. Most már bevallom, éveken át készültem arra, hogy még egyszer repülhetek, de tudom mennyi pénz és technikai szervezés kellett volna ehhez, hogy megvalósuljon akár az én, akár más utazása.

Csalódott? Fájlalja?

Kár tagadni volt, amikor fájt, hiszen képes lettem volna egy újabb utazásra. A kilencvenes évek elejéig bíztam is benne. Amikor megtörtént a rendszerváltás, számos ügyet meg kellett, illetve meg kellett volna oldani, ami fontosabb volt. Így alakult ezután. Akkor nem ez volt a fókuszban.

A Parlamentben nekem szegezték a kérdést: „mondja meg őszintén, járt maga a világűrben?”

Mit lehet tenni ilyen kérdés, ilyen gondolat esetén! Csak hallgatni…

Képtelenség lett volna kigazdálkodni az összeget egy újabb repüléshez?

Nagyon sok pénzbe került volna. Nem is ez volt napirenden, 1989-től sorra alakultak a pártok, más problémák voltak. A politika közbeszólt. Ha megnézzük a külföldi példákat, vannak, akik többször repülnek. Valerij Kubaszovnak aki a társam volt, a harmadik útja volt, amikor összekerültünk. Akad arra is példa, John Herschel Glenn személyében, aki 77 évesen még repült. Sokáig élt, négy éve, 95 évesen halt meg. Mellesleg arra vagyok a legbüszkébb, hogy politikától függetlenül választottak ki bennünket, hiszen kilencvenöten, önkéntesen írtuk alá a jelentkezésünket. Azért jó érzés, hogy a rostán ketten maradtunk Magyari Bélával. 

A felelősség azóta is óriási, hogy én voltam a magyar történelemben az első űrhajós.

Bárhol megfordulok a világban, gyakran úgy köszöntenek, hogy „tisztelettel üdvözöljük az első, az egyetlen és az utolsó magyar űrhajóst”. Amikor ezt meghallom, tiltakozom, hiszen bízom benne, hogy lesznek utódaim. A mondat többi része stimmel. Akik kritizáltak, vagy kritizálnak, sehol nem lesznek.

Mire gondol?

Arra, hogy az 1980-as repülésem maradandó tett volt.

"Azok, akik kritizáltak, vagy kritizálnak, sehol nem lesznek" (Fotó: Kőhalmi Péter)

Remélem, ha a bolygónk épségben fennmarad, akkor később is sokan emlékeznek majd arra, hogy ki volt az első magyar, aki az űrben járt, és eszükbe jutok. Az űrtevékenységtől a jövőnk függ.

Ma nincs okostelefon, ha az űrhajósok nem kísérleteznek odafönn. Nem is tudják, hogy az innovációval miként segítettük, segítik most is az emberiséget.

Például a televízió, a meteorológiai előrejelzés, a katasztrófavédelem, a világűrrel való kapcsolat szerves része és sok más egyéb. Tehát az űrkutatás olyan vívmányokhoz juttat bennünket, amelyek nélkül élni sem tudnánk. Sok kísérletben veszünk részt, a kormány tavaly közel 2,5 milliárdot költött a magyar űrkutatás fejlesztésére. Szinte már nem lehet olyan területet kitalálni, amely valamilyen módon ne lenne kapcsolatban az űrtevékenységgel.

Elindulunk mi is a fejlődés útján?

Úgy gondolom, valamilyen szinten jelen vagyunk. Az űrkutatás a magyar gazdasági fejlődés szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró ágazat. Ennek fejlődése a nemzetközi szervezetek – különösen az Európai Űrügynökség – munkájában történő részvétellel, valamint a nemzetközi – különösen a V4 országokkal közös – együttműködések, programok költségvetéséhez történő hozzájárulással biztosítható. Nyilván messze vagyunk a NASA 21,5 milliárd, közel 6 billió forintnak megfelelő költségvetésétől, de a mi pénzünk az hozzásegíthet, hogy a vérkeringésben legalább ott legyünk. Természetesen az űrkutatásnak több területe van.

Melyek ezek?

Az egyik az, amelyben az űrhajósok nem vesznek részt. A másik, ahol az űrhajósok felkészítve, profiként megjárják a világűrt és tudományos kutatásokat folytatnak. Ez utóbbi nem összekeverendő az űrturizmussal. Meg sem tudom számolni, hogy hányszor kell elmagyaráznom, hogy mi az űrkutatás, illetve az űrturizmus közti különbség.

A 2020-as büdzsében már 4,6 milliárd van elkülönítve űrtevékenységre. Ez már több mint korábban, mire elég?

Az űrkutatás összegét fedezni kell. Miután az Európai Űrügynökséghez tartozunk, mint teljes jogú tagállam 2015-óta, ott is különböző programokban kell/kellene részt vennünk, hiszen a szellemi tevékenységünk világszerte ismert, illetve elismert. Értelemszerűen, az amerikaiak, az oroszok, a kínaiak külön utakon járnak. Noha ez az összeg nem hangzik rosszul, de hogy ebből kiteljesedni nem lehet, az szinte biztos. Aláírt kétoldali szerződéseink vannak.

Mondana példákat olyan űrprogramokra, űrkutatásokra, amelyek magyar részvétellel zajlottak?

A felsorolást velünk kell kezdenem, hiszen 1976-tól az Interkozmosz program keretében több magyar kutatóintézet dolgozta ki a programunkat.

Orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket és megfigyeléseket hajtottunk végre.

A kísérletekre 1980. május 26. és június 3. között került sor a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén. Egyik leghíresebb kísérletünkhöz a Dóza-kísérlethez a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) fejlesztette ki a Pille sugárdózismérőt, amellyel még a világűrben meg lehet határozni az űrhajósokat ért sugárzás mennyiségét. Az addig használt műszerekkel ugyanis meg kellett várni a földetérést, hogy kielemezhessék a mérési eredményeket.

Születésnapi ajándék az űrhajóstársaktól (Fotó: Kőhalmi Péter)

A Pille továbbfejlesztett változatát használták a MIR űrállomáson és újabban a Nemzetközi Űrállomáson, az állomások sugárzásvédettségének feltérképezésére és a legénység terhelésének mérésére. A 7 nap, 20 órán és 45 percen át tartó űrutazás alatt többször haladtunk el Magyarország felett, így hazánk területéről több űrfelvétel is készült. A Balatonnál a tó és a vízpart ökológiája, valamint talajjavítási programok keretében Szolnok és Kisköre között a Tisza vidéke volt a vizsgálatok fő területe.

A későbbi eredmények miként alakultak, hiszen magasra tették a mércét Kubaszovval?

Hazánk részt vett a Vega-programban is, amelyben szovjet üstökös-szondák készültek a Halley tanulmányozására. Itt magyar fejlesztésű volt a televíziós rendszer elektronikája, a kozmikus sugárzásmérő, egy napszél-analizátor és részben a tömeg-spektrométer. Jó példa a Mars-szondák a Fobos program keretében, amelyben szintén közreműködött hazánk. Ott voltunk a Szaturnusz kutatására indított Cassini űrszondáknál is, a KFKI RMKI-ban földi ellenőrző egységek és számítógépes programok készültek. A magyar űrtevékenység történetének új fejezete kezdődött 2012. február 13-án a Masat–1-el.

Ez hozott áttörést?

Ez már űrkutatás. Szenzáció volt, hogy magyar építésű pikoműholdat bocsátottak fel. Az eszközt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztették, építését magántámogatók finanszírozták. Ebből is látszik, az egyetemek, kutatók, magáncégek sorra kapcsolódnak be az ágazatba.

Jelent-e hátrányt, hogy az Európai Űrügynökségnek hazánk jóformán csak a 8 millió eurós kötelező tagdíjat fizeti? A románok ennek négyszeresét.

Ez érdekes történet. Személyesen vettem részt azokon a megbeszéléseken, ahol arról volt szó, hogy a rendszerváltás után milyen szerephez jusson hazánk. A végén mi lettünk az utolsók, akik ennek a csapatnak a tagjai lettünk. A volt szocialista blokk beelőzött bennünket. Képtelen vagyok megérteni, miért történt így, és miért kellett várni a 2015-ös csatlakozásig.

Talány, hogy a kilencvenes évek utáni politikai erő, miért nem használta ki azt a lehetőséget, amit mi egykor letettünk az asztalra.

Eddig tartott elmagyarázni, hogy miért szükséges a csatlakozás és egy csapatnak ne csupán a meghívott tagjai legyünk. Egyszer egy külföldi vezérigazgató örömmel mutatta a listát, illetve az országzászlókat, hogy kik a tagjai az ügynökségnek. Lelkendezve újságolta, „nézd, itt a ti zászlótok is, ti is benne vagytok a kutatási programokban”. Mondtam neki, el kell azt fordítani kilencven fokkal, ugyanis az az olasz trikolor volt.

Miként lehet azt elérni, hogy mely országokból küldjenek űrhajóst? Mekkora a lobbi?

Ennek mértékére rálátásom nincs. Annak viszont örülök, hogy Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter fontosnak tartja szerepünket az űrkutatásban, hiszen pontosan tudja a kormány, hogy ennek a gazdaság, illetve az egész ország fejlődésében mekkora szerepe van.  Éppen ezért felkért arra, hogy segítsek mind szakmailag, mind a kapcsolataimmal felpezsdíteni ez irányú tevékenységünket.

Magyarországon rendezzük idén a Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. kongresszusát.

Megjelent a kormányhatározat, amely támogatja ezt az elképzelésemet. Ez egy világraszóló esemény lesz, körülbelül száz űrhajóst várunk. Úgy gondolom, hogy a fanyalgóknak nincs igaza abban, akik azt mondják, „ha idejön száz űrhajós, abból nekünk mi lesz a hasznunk, helyettük inkább jöjjön száz turista várost nézni”. Nem is tudják, milyen hasznos esemény ez az országnak, de akár a nemzetgazdaságnak is. Az viszont valóban tény, hogy az oroszok viszik a Nemzetközi Űrállomásra nem csak a NASA pilótáit is, hanem a kínaiakon kívül minden nemzet űrhajósait. Az oroszokkal a viszonyom a mai napig jó.

Megmaradt a legendás orosz barátsága?

Persze. Mindenkivel. Lehet, hogy velük azért erősebb, mert soha nem politikusként közelítettem feléjük, hanem úgy, mint akit segítettek abban, hogy feljussak az űrbe. Nem fordítottam nekik hátat, a legnagyobb tisztelettel fogadtak és fogadnak a mai napig.

Munkakapcsolat a miénk, amely szakmaiságon alapul. Nekik is köszönhetem, hogy a magyar himnusz, a magyar zászló elsőként bekerülhetett hazánk űrtörténelmébe. A lobbizásra visszatérve, lehet ennek is köszönhető, hogy felmerült a második magyar űrhajós utazásának lehetősége.

Szijjártó Péter az Európai Űrügynökség miniszteri konferencián Sevillában jelentette be tavaly, hogy Magyarország 2024-ben űrhajóst kíván küldeni az űrbe.

Ezt az előnyt minden szempontból ki kell használni. Szeretnék részt venni a leendő magyar űrhajósok kiválogatásban, felkészítésükben, amelyre ha minden jó megy, már az idén sor kerülhet.

Olvasta a követelményeket? Elképesztően hosszú a lista és keményebb, mint az amerikaiaknál.

Nem olvastam. Lényeges az extrém körülményekhez való alkalmazkodás, de úgy, hogy megmarad a munkavégző képesség. Ne felejtsük el, hogy mennyire fontos az összezártság tűrése is, az egymáshoz való viszony. Így kerültem össze Kubaszovval, hiszen ezt is vizsgálták.

A fenntartózkodás ideje alatt megváltozik a személyiség, nálunk is változott, hát még annál, aki egy évet van fenn összezárva másokkal.

Jól hangzik, de feldolgozni nehezebb, ha kinézek az ablakon, mit jelent az, hogy egyik óceán jön a másik után, majd sorozatban újabb és újabb földrészek követik. Hogy milyen kis mákszemek vagyunk mi a világűrben. A jelentkezés most is önkéntes, ennek a csodálatos érzésnek a megtapasztalása mindenki előtt adott.

Mi lehet a legtöbb jelentkezőnél a gond?

Jó fizikai, illetve a pszichikai és sok egyéb más tulajdonsággal is rendelkezni kell az űrhajósnak. Az orosz nyelvtudás hiánya jelenthet hátrányt, de a világűrben dolgozó űrhajósok számára ez soha nem jelenthet akadályt. Mi egykor az iskolában tanultuk, a politika megkívánta. Sok az olyan szituáció, főleg odafenn, hogy elengedhetetlen a jó kommunikációs készség, hiszen oroszokkal repülünk.

Arról nem beszélve, hogy minden űrhajósnak kötelező az orosz és az angol nyelv. Legyen sokoldalú, sőt: értsen a kutatáshoz, és az innovációhoz is. Ez nagyon lényeges, hiszen ezért van értelme a világűrbe küldeni valakit. Olyan kísérleteket végezzen, amelyet a többi űrhajós, aki fenn marad, azt továbbfejleszthesse. Ez a magyar űrkutatás szerves része kell, hogy legyen.

Űregyüttműködésről van szó?

Hogyne! Olyan láncszembe kell, hogy beilleszkedjünk, amely az innovatív gondolkodást és lehetőségeket segíti, előreviszi.  

Lenne alternatíva, hogy kivel repüljünk?

Nem látok más lehetőséget. Amerikaiakkal jelenleg nem, a kínaiakhoz pedig még nem lehet bekerülni, hiszen nemzeti programot hajtanak végre. A felállás gondolom ugyanaz lesz, mint nálunk volt, marad két ember a rostán, és abból egy repül majd. Mese nincs, meg kell nyitni a kapukat a magyaroknak, hogy újra repülhessenek és kutassanak a világűrben.

Párnapos repülés már nem jöhet szóba. Oka, hogy az időszak mostanra legalább fél- vagy egy évre tolódott. Hosszú időre kell a magyarokat felkészíteni.

Erről már tárgyaltam az oroszokkal, a programot rég kitalálták, ezen a kedvünkért sem módosítanak. A feltételek szigorúak, természetesen műszaki hibára nem vonatkoznak. Mint mondtam, lényegesnek tartom, hogy az, aki tőlünk repül, amennyi kutatást csak tud, végezzen el.

Kapott felkérést, hogy ön legyen az űrkutatásért felelős miniszteri biztos?

Amikor Szijjártó Péterrel egyeztettem, hogy mi legyen a feladatom, abban maradtunk, hogy miniszteri tanácsadó leszek. Ekkor miniszteri biztosról nem volt szó. E két tevékenység nem ugyanaz! A miniszteri biztos az űrkutatáshoz kapcsolódó tudományos tevékenységgel foglalkozik, hiszen a célok között szerepel az is, hogy 2024-ben Magyarország önálló műholdat állítson fölkörüli pályára. Emellett Oroszországgal együttműködésben magyar tudományos és mérési eszközöket fog feljuttatni a Nemzetközi Űrállomásra 2024-re. Én, azon felül, hogy segítem a munkáját, tartanom kell diplomáciai szempontból is a kapcsolatot a világ azon országaival, amelyek űrkutatással foglalkoznak, például Egyesült Államok, Kína, Szaúd-Arábia, illetve Oroszország. Sok helyre hívnak előadást tartani, tele van a naptáram.

Az embereket érdekli, hogy mi volt 40 évvel ezelőtt velünk, az meg még inkább, hogy milyen lesz a jövő.

Ahhoz, hogy naprakész legyek ebben a csodálatos tudományban, folyamatosan képezni kell magamat.

"Volt amikor megpróbáltak félrerakni, pedig ha galibát okoztam, mindig vállalatam a felelősséget"
(Fotó: Kőhalmi Péter)

Amit külföldön tapasztalok, továbbadom itthon, hiszen jól jön a külföldi minta.

Ez már űrverseny a javából. Meddig fokozódhat ez? Csak a Föld körül keringő műholdak 350 milliárd dolláros piacot képviselnek.

Az egészséges versenyszellem meg kell, hogy maradjon. Mindenben ez viszi előre az emberiség fejlődését. Boldog lennék, ha a vezető hatalmak minél kevesebb katonai programban vennének részt. Persze ez illúzió. De az emberes repülésnek pont az lenne a lényege, hogy békés célokért, egymással közösen fejlődjenek. Gondoljunk bele, mekkora feladat lesz a Hold elérése! Technikailag és embert próbálóan is. Ez a nemzetközi űregyüttműködés számára a legfontosabb lesz a jövőben.

Mit gondol a Mars meghódításáról?

Előbb a Hold felszínén kellene hosszabb időt eltölteni és ott tapasztalatot szerezni, illetve az életfeltételeket megteremteni. Amíg ez nem történik meg, lehet tervezgetni, de nincs értelme. A sorrendet érdemes lenne betartani. Nem érzem futurisztikus elképzelésnek – amely ma még úgy hangzik –, hogy pár évtized múlva az energiaforrást akár a Holdról is biztosítsuk. A fizika mellett ezért a kémia is teret nyer.

Amennyiben az irányítás az ön kezében lenne, hogyan pezsdítené fel űrtevékenységünket?

Hazánk nem tervez űrállomást, nem indít rakétákat. Nem vagyunk világűr nagyhatalom, ennek megfelelően arra kellene koncentrálnunk, miként tudunk beilleszkedni azokba a programokba, amelyekben segíthetünk a megszerzett tapasztalatunkkal tudásunkkal.

Lehetőséget kellene adni azoknak a hatalmas tudású mérnökeinknek, akik világszinten is hatalmas tudásbázissal rendelkeznek.

Még több szponzort szereznék, nem csupán állami feladat a finanszírozás. Jó példa erre a NASA mellett a SpaceX, amelyet 2002-ben alapított a dél-afrikai származású Elon Musk. Az űriparnak pedig olyan mértékben kell fejlődni, hogy az innovatív eredményeket is felhasználja. Ez pedig nemzetközi együttműködést igényel. Nem szabad elmenni a leggyorsabban, legígéretesebben fejlődők mellett sem! A kínaiaknak tizenegy űrhajósuk van, űrállomást terveztek. A többieknek ehhez évtizedek kellettek.

Ha már említette Elon Musk nevét, az űrturizmus fejlesztésében, kivitelezésében vitathatatlan érdemei vannak. Mi a véleménye erről az iparágról?

Támogatom a fejlesztését. Ha tetszik, ha nem ez a jövő!  Most is vannak űrturisták, abból az egyik magyar. Charles Simonyi kétszer is repült. Biztos vagyok abban, ha nem lesz világégés, a csodálatos bolygónkat, amely egy a sok közül, meg kell óvnunk és ki kell szélesítenünk a spektrumot.

Világégés? Mire gondol?

Voltak világháborúk, ám amennyiben egy harmadik bekövetkezik, akkor már nincs menekvése az emberiségnek. Ha mindent felégetünk magunk mögött, akkor többé nem lehet visszahozni, amit addig elértünk. Ebben biztos vagyok.

Az űrhajósok között is téma a Földön kívüli élet?

Persze. Miért is ne lenne? Ugyan a kozmoszban még senkit és semmit nem találtunk, de kizártnak tartom, hogy az univerzumban ne legyen máshol élet. Az is lehet, hogy nem a tér és az idő vonzatában kell gondolkodni és keresni.

A reálisabb, földi kapcsolatokról jut eszembe: megkapja most is itthon azt a figyelmet, amely járna? Többször is mondta, nem tért napirendre afelett, hogy kirakat asztronautát faragtak önből. Mire gondol?

A rendszerváltás előtt „díszpintynek” csúfoltak, azok, akik féltékenyek voltak vagy oroszellenesek. Utána legenda lettem. Később elneveztek ikonnak. Pár éve a nemzet büszkeségének tartanak. Folyton azt hallom, X vagy Y mit tett le az asztalra. Ennél többet nem tudok elérni, mint egykor, illetve most. Mindenhol a világon elismerik, hogy első magyar űrhajós voltam. Akadt olyan időszak, hogy örömmel jártam külföldre, mert éreztették velem, hogy egy nemzet első űrhajósa vagyok. Ez mára lényegesen megváltozott.

Volt, amikor itthon megpróbáltak félrerakni, pedig ha galibát okoztam, mindig vállaltam a felelősséget és megbűnhődtem. Amikor úgy ítéltem meg, kértem a nyugdíjaztatásomat. Én, és nem más!  

A magyar emberektől nem csak idehaza, hanem országunktól távol is a legnagyobb megbecsülést, szeretetet és tiszteletet kaptam, illetve kapom. A politika más terület. Sokszor fizetett újságírók támadtak be, hogy micsoda dolog az, hogy „lefeküdtem a Fidesznek”. Ezt itt és most, határozottan cáfolom! Szijjártó Péterrel jó a kapcsolatom, és igen, örülök annak, ha valamiben tudok, akkor segítek. Magyarországot képviselem, a magyar emberek ügyét. Most! És újra!

A korábbi kormánynak, eszébe sem jutott, hogy van egy magyar űrhajós, aki segíthetne az országnak. Úgy elfelejtettek, ahogy kell.

Ha már van nemzet sportolója, van nemzet színésze, nemzet lovagja, akkor miért nincs nemzet űrhajósa? Sokan mondták, ahogy ön is nekem: „ebből egyedül te vagy”. Na, ez kissé rosszul esik, hogy nem kaptam meg ezt a címet! Annak viszont örülök, hogy amit elkezdtem, nem volt hiábavaló, mert lesz folytatása más személyében.