Fejlődési csapdát jelenthet a túl korai euróbevezetés: előbb a tudásba kellene fektetni

Az interjú főbb állításai:

• Magyarország jelenleg egyik maastrichti kritériumot sem teljesíti, ezért még messze van az euró bevezetésétől. A költségvetési hiány és az államadósság mellett az infláció, a kamatszint és az árfolyam stabilitásában is jelentős előrelépésre van szükség.
• Az euró túl korai bevezetése tovább növelheti a magyar gazdaság kiszolgáltatottságát. A gyenge termelékenység, az alacsony helyi hozzáadott érték, az innovációs lemaradás és a külföldi nagyvállalatoktól való függőség miatt Magyarország könnyen a fejlődési perifériára szorulhat.
• Az euró bevezetése előtt a magyar gazdaság szerkezeti megújítására és a tudásba történő beruházásokra van szükség. Erősíteni kell a hazai vállalkozásokat, a gyorsan növekvő innovatív cégeket és a termelékenységet.

Milyen feltételeket kell teljesíteni a belépéshez és hol áll most Magyarország?

Négy területen kell eredményt felmutatni. Az első az árstabilitás: az inflációs rátánál az a szabály, hogy az éves átlag legfeljebb másfél százalékponttal lehet magasabb, mint a három legjobban teljesítő országé. A második a felelős közpénzügyek: a GDP-arányos költségvetési hiány 3 százalék alatt, az államadósság pedig 60 százalék alatt kell, hogy legyen. A harmadik a hosszú távú kamatszint, ami legfeljebb két százalékponttal haladhatja meg a három legjobb ország átlagát.

A negyedik pedig az árfolyamstabilitás: legalább két évet el kell tölteni az ERM II nevű árfolyam-mechanizmusban, ahol a valuta az euró középárfolyamához igazodik, és nem mozdulhat el egy bizonyos sávon kívülre. Ez alatt már szorosan együtt kell működni az Európai Központi Bankkal, a belépés után pedig a monetáris politikát az EKB alakítja, a költségvetési politikát meg egyeztetni kell az Európai Bizottsággal. Az elmúlt években távolodtunk a követelményektől, és egyelőre egyiket sem teljesítjük. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet teljesíteni, de komoly, tartós munkát igényel.

Mit szoktak az euró mellett felhozni?

A tipikus lista ismerős: kisebb adminisztráció, megszűnnek az átváltási költségek, könnyebb az árak és a költségek összehasonlítása, egyszerűbb az utazás vagy a külföldi tanulás, és javítható a gazdasági stabilitás. Az Unió szempontjából pedig az eurózóna bővülése erősíti a gazdasági erejét, az euró tartalékvaluta-szerepét, és Európa befolyásoló képességét a globális gazdaságban.

És mik a hátrányok?

Amit sokszor elfelejtünk: ez az előny-hátrány mérleg nem minden országnál alakul ugyanúgy. A kevésbé fejlett és kevésbé versenyképes országoknak az egységesebbé váló piacon cégbezárásokkal, a saját cégeik felvásárlásával, a gazdaságuk erősebb országok cégei általi befolyásolásával kell számolniuk. Emellett az euró bevezetésével Magyarország olyan döntést hoz, amellyel a gazdasági-társadalmi lehetőségeit visszavonhatatlanul alárendeli az EU gazdasági-politikai érdekeinek. Ezek az érdekek nem mindig és nem mindenben esnek egybe a magyar nemzeti érdekkel.

Gyakran mondja, hogy a túl korai euróbevezetés fejlődési csapdába vihetné a magyar gazdaságot. Mit ért ezen pontosan?

Ha az országot nem készítjük fel megfelelően a belépésre, akkor az euró nem lendületet ad majd, hanem inkább visszatart. Ráadásul nemcsak a gazdasági növekedésről beszélek. Két dolgot érdemes elválasztani: van a növekedési csapda, ami azt vizsgálja, hogy megreked-e egy ország gazdasága egy bizonyos egy főre jutó GDP-szinten, vagyis ez esetben egy átfogó mennyiségi mutatót vizsgálunk. És van a fejlődési csapda, ami a minőségi előrelépésről szól: milyen a természeti környezet állapota, milyen az emberek egészsége, tudásszintje, hogyan változik a humán vagyon.

Szerintem Magyarország esetében mindkettőtől tartani kell, de hosszú távon a fejlődési csapdába esés jelent nagyobb társadalmi problémát.

Miért tartaná kockázatosnak az euró túl korai bevezetését Magyarországon?

Én úgy látom, hogy egy túl korai euróbevezetés Magyarországot az EU-n belül még a mostaninál is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozná. Ennek okait a gyenge versenyképességben, a szükséges tudástőke és innováció hiányában, az alacsony helyi hozzáadott értékben, valamint az ezekkel összefüggő alacsony termelékenységben kell keresni. Ha ezeken a területeken még az euró előtt nem érünk el jelentős javulást, akkor Magyarország vesztese lehet az eurózónába kerülésnek.

Konkrétan mit jelentene ez a vesztes szerep?

A függőségünk az erősebb gazdaságú országoktól tovább nőne. A helyben megtermelt profit a külföldi cégeken keresztül még nagyobb arányban hagyná el az országot. A hazai kisvállalati szektor, mielőtt megerősödhetne, külföldi felvásárlások áldozatává válhatna. Végül pedig a monetáris és fiskális döntésekkel együtt a gazdaságpolitika többi területe is kiüresedne: elveszne az esély arra, hogy egy nemzeti társadalmi-gazdasági fejlődési jövőkép mentén érdemi helyi fejlesztési döntéseket hozzunk. Ez a perifériára szorulás útja lenne.

Mit mutat a lakosság és a gazdasági teljesítmény uniós aránya, és miért fontos ez az euróbevezetés szempontjából?

Ez szerintem az egyik legbeszédesebb összevetés. Ha megnézzük a fejlett, korábban csatlakozott országokat, kivétel nélkül azt látjuk, hogy a gazdasági teljesítményük aránya az EU-ban nagyobb, mint a lakosságuké. A kevésbé fejlett országoknál ez fordított. Románia például az uniós lakosság 4,2 százalékát adja, de a gazdasági teljesítménynek csak 2 százalékát. Nálunk a magyar lakosság aránya 2,1 százalék, a gazdasági teljesítményé viszont csupán 1,2.

Ezzel összefügg a termelékenység: egy ledolgozott órára jutó érték sokkal magasabb a fejlett országokban, Írországban 77 euró körül, Ausztriában 39, nálunk viszont csak 13,9 euró. Ez felveti a kérdést, hogy ilyen termelékenység mellett érdemes-e belépni az eurózónába, vagy előbb a magyar gazdaság teljesítményét és uniós súlyát kellene növelni.

Hogyan áll Magyarország a versenyképesség és az innováció terén, és melyek a legfontosabb lemaradásai?

A legismertebb nemzetközi összehasonlítást a svájci IMD készíti. Magyarország az általános rangsorban az 51. helyen áll. Összehasonlításul: Csehország a 33., Lengyelország a 41., Szlovákia pedig a 63. helyen szerepel. A cégek működési hatékonyságát mérő mutatóban 2022 és 2026 között húsz helyet csúsztunk vissza, és jelenleg a 68. helyen állunk a hetven vizsgált gazdaság között.Az életminőségben a 61., a cégek fenntartható fejlődési céljai terén a 63. helyen vagyunk. Ezek már nem pusztán a gazdasági növekedésről, hanem a fejlettségről szólnak.

Az Európai Innovációs Eredménytábla szerint Magyarország hosszú ideje a 21–22. hely körül mozog, idén a 21. lett. A részletes mutatók azonban jelentős lemaradást jeleznek. A humán erőforrásban Magyarország az uniós átlag 54,7 százalékán, az intellektuális vagyonnál 58,1 százalékán, a termelékenységnél pedig mindössze 31,7 százalékán áll.

Mi a legnagyobb probléma a magyar gazdaság szerkezetében?

Az egyik legfontosabb mutató a helyi hozzáadott érték aránya a teljes kibocsátásban. Ez azt méri, hogy mekkora a helyben létrejövő új érték és tudástartalom, és képet ad a munkahelyek minőségéről is. A feldolgozóiparban – a gyógyszeripar kivételével – ez az arány alacsony, átlagosan 22,7 százalék. Ez az ipar függő, kiszolgáltatott jellegére, a nemzetközi értékláncokba való erős bekötöttségére utal.

A kisebb cégeknél általában magasabb a helyi hozzáadott érték aránya, mint a nagyvállalatoknál. Éppen azokban az alágazatokban nagyon alacsony a helyi hozzáadott érték, amelyekben jelentős a vissza nem térítendő állami támogatást elnyert nagyvállalatok aránya. Az akkumulátorgyártásban a helyi hozzáadott érték a kibocsátás mindössze 13,2 százaléka, a személyautó-gyártásban 13,5, a járműgyártás egészében 15,4 százalék. A szolgáltatásokban jobb a helyzet: az infokommunikációban 60,5 százalék, a szakmai, tudományos és műszaki tevékenységeknél 62,7 százalék a helyi hozzáadott érték aránya. Ezeknek az ágazatoknak a gazdaságon belüli súlyát kellene növelni.

Miért fontosak a fiatal, gyorsan növekvő cégek, és hogyan függ össze a gazdaság szerkezete a külföldi tőke szerepével?

A start-upok az új, eredeti innovációk fő forrásai, és ha növekedni is tudnak, jelentősen hozzájárulnak a versenyképességhez és a termelékenységhez, ezen keresztül a gazdasági növekedéshez. A sok gyorsan mozgó cég dinamizmust visz a gazdaságba, segíti a változó külső környezethez való gyors alkalmazkodást. Viszont Magyarországon alacsony ezen cégek aránya a gazdaságban. Többek között ezért is merev, alig változó a magyar gazdaság szerkezete.

A jelentős nagyvállalat-függőség gátolja a gyors alkalmazkodást.

Az Európai Startup–Scaleup Eredménytábla szerint Magyarország a start-up index tekintetében az úgynevezett „felzárkózók” csoportjában az utolsó előtti helyen van. A feldolgozóiparban a fiatal, gyorsan növekvő cégek aránya nálunk csupán 0,38 százalék. Nagyon nagy viszont, 24 százalék a külföldi cégek aránya. Az EU-s átlag 11,8 százalék. Ez is hozzájárul a gazdasági „merevséghez”, hiszen ezen cégek működésére Magyarországnak szinte semmi ráhatása nincsen.

A gazdasági szerkezet másik fontos jellemzője a külföldi és a hazai tőkebefektetések aránya. Magyarországon a külföldi tőkebefektetések értéke 137,9 milliárd dollár, a hazai cégek külföldi befektetéseié 56,2 milliárd. Ez a szerkezet a gazdasági függőség mértékét is jelzi, és arra is rávilágít, hogy mennyi helyben termelt érték hagyhatja el az országot, például profithazautalás formájában. Egy ilyen, külföldi nagyvállalatoktól erősen függő gazdaságban az euró túl korai bevezetése tovább növelheti a függőséget, és gátolhatja a gyorsan mozgó kiscégek terjedését, valamint a külső környezethez való rugalmas alkalmazkodást.

Mennyire felkészült a magyar munkaerő az innovációra és az új technológiák alkalmazására?

A tudásalapú fejleszthetőség szempontjából az általános képzettségi szinten túl a felsőfokú végzettségűek aránya, valamint a tudományos és műszaki területen tanulók és végzettek aránya különösen fontos. A 25–34 évesek körében a felsőfokú végzettségűek aránya 32,6 százalék, ami alacsonyabb, mint a 35–44 éveseké, ahol 36,8 százalék. Az EU-átlag 44,8 százalék, és csak két országot, Olaszországot és Romániát előzzük meg.

A STEM-területeken, vagyis a természettudományos és műszaki képzésekben is jelentős a lemaradásunk. 2024-ben ezer 20–29 éves lakosra Magyarországon 14,4 STEM-végzettségű jutott. A tanulók számánál sem jobb a kép: ezer 20–29 évesre nálunk 69,9 STEM-hallgató jut, szemben a 104,8-as uniós átlaggal.

Hiába állnak rendelkezésre az új eszközök és szoftverek, ha nincs meg a tudás a hatékony működtetésükhöz. Ha kevesen tanulnak és dolgoznak STEM-területen, nehéz lesz a csúcstechnológiák hatékony hasznosításában és a mesterséges intelligencia kiterjedtebb alkalmazásában előrelépni.

Akkor mit kellene tennie az országnak?

Jelentős humánerőforrás-fejlesztő ráfordításokra lenne szükség. Csakhogy felmerül a kérdés, hogy a tervezett gyors költségvetési szigorítás lehetővé teszi-e a tudásra fordított összegek növelését. Szerintem a válasz nem egyértelmű. Ráadásul szinte teljes társadalmi „beiskolázásra” lenne szükség ahhoz, hogy az új technológiák kínálta lehetőségeket társadalmi-gazdasági haladássá lehessen alakítani.

A maastrichti kritériumok elérése, a hiány felgyorsított, erőltetett csökkentése miatt viszont elmaradhatnak a szükséges tudásberuházások. Hiába költünk majd technológiára, szoftverekre, ezek a ráfordítások nem lesznek hatékonyak, nem térülnek meg tudásberuházások nélkül. Végső soron inkább veszteséget, mint gazdasági-társadalmi előrelépést hozhatnak.

Mit javasol a döntéshozóknak?

Azt, hogy az euróbevezetés tervezett dátumát egy átfogó és objektív helyzetelemzés, valamint egy, a gyenge pontok megerősítését biztosító stratégia kimunkálása után jelöljék ki. Komoly szakmai vitát kellene indítani arról, hogy mi lehetne az ideális céldátum. A magyar gazdaság szerkezeti megújítását egy világos, objektív alapokon nyugvó és konszenzusos stratégia mentén kellene végrehajtani, hogy az euró bevezetése már lendületet adjon a fejlődésnek, ne pedig visszafogja azt.

Másrészről az euró bevezetése hatalmas változás minden ország életében. Ha rosszul készül fel rá, akkor nehezen ledolgozható hátrányba kerül. A felkészülés nemcsak üzleti, hanem társadalmi ügy is. A világos stratégia mellett ezért társadalmi összefogásra, támogató, bizalmi légkörre is szükség van ahhoz, hogy az euró bevezetése a lehető legsikeresebb lehessen.