GVH-elnök: Ha a hatszáz forintos köbméterenkénti árból hirtelen kétezres lesz, akkor fel kell lépni

Nem rég azt mondta, vadnyugati állapotok uralkodnak a hazai építőanyag-piacon. Mit értett ezalatt, revolverpárbajra kell készülnünk, ha mondjuk térkövet akarunk venni? 

 Azt azért nem, de a vásárlók borzasztóan nagy kiszolgáltatottságra panaszkodnak. Elmennek építőipari anyagokat vásárolni, és nem kapnak árlistát, az építőanyag árak nem transzparensek. Már ott tartunk, hogy megjelentek  a napi árak, sőt már félnapi árak is vannak. Árajánlatot kér a vevő, de mire befut a megrendelés és kiszállítják, eltelik pár munkanap, közben változik az ár.  

Az eladó majdhogy nem zsaroló pozícióban van, közli az új árat, a vevőnek pedig pillanatok alatt el kell döntenie, megveszi-e az árut magasabb áron, vagy elszállítják máshova. Ha sérült alapanyagot visznek ki neki, nem tudja kicserélni, a panaszkezelés nem jól működik.  

Olyan is előfordul, hogy  az eladó közli,  inkább a készpénzt preferálja, mindezt úgy, hogy az összes kereskedő online pénztárgépe be van kötve a NAV-hoz, és a kormány évek óta dolgozik a gazdaság kifehérítésén, akkor miért is erőltetik a készpénzes fizetést? Erre mondtam, hogy szinte vadnyugati állapotok uralkodtak el.  

Egy normálisan működő piacgazdaságban a kereskedőknek kellene versenyezniük a vevőkért és nem fordítva.  

De van erre egy szép kerek mainstream magyarázat, amely szerint mindenről a koronavírus tehet, és ha ez nem lenne elég, már azt is tudjuk, hogy a faanyagok ára nálunk azért is szállt el ennyire, mert az amerikai kereskedők felvásárolják Európában is a fűrészárut. Nem csak a piac működik ilyen szélsőségesen? 

 A piacgazdaságban előfordulhatnak egyensúlytalanságok - amikor keresleti többlet van és a kínálat nem tudja ezt követni, annak például árfelhajtó hatása van, de normál esetben ezek a hatások végül kiegyenlítődnek.

Tény, hogy a pandémiás helyzet megtépázta az értékláncokat, vannak olyan termékek, amelyek árait globális jelenségek hatása növeli.

Ugyanakkor, ha megnézzük az Európai Unió tagállamait, az Eurostat adatai közül kiválasztjuk az építőanyag árakat és öt évre visszamenőleg összevetjük, az jön ki, hogy az országok többségében tíz-tizenöt százalékos volt az átlagos növekedés. Kivéve Magyarországot és Romániát, ahol harminc százalékos.  

Mire gyanakszik? 

A GVH-hoz beérkezett panaszok azt sejtetik, hogy komoly zavarok vannak az építőanyag-piacon. Hogy kiderítsük a hátterét, a hatóság szakembereiből nemrég létrehoztunk egy munkacsoportot a piacról érkező, kartellgyanús tevékenységekkel kapcsolatos panaszok és jelzések elemzésére.

Konzultáltunk az ÉVOSZ-szal is, és elkezdtünk vizsgálni minden olyan terméket, amely esetében drasztikus volt az áremelkedés. Így a Versenyhivatal a lehető leggyorsabban megkezdheti a feltételezhető jogsértések kivizsgálását az építőiparban, például, hogy folyik-e a nagy cégek között kartellezés. Találtak már ilyen visszaéléseket? 

Felmerült a gyanú, és hogy ezeket bizonyítsuk, eljárásokat indítunk, amelyek során az érintettek megvédhetik az igazukat. Viszont ki is derülhet, hogy bizony sérült a verseny. 

Ha mégsincs kartellezés, akkor vissza a start mezőre? 

Nem mondanám, mivel nem csak a kartellezés jelent versenyjogi jogsértést. A nagy cégek ugyanis a gazdasági erőfölényükkel is visszaélhetnek. Ez nem csak az építőiparra jellemző, érdemes megnézni, hogy újabban a big tech cégekkel szembeni eljárások tömkelegét indítják a tagállamok versenyhatóságai és maga az Európai Bizottság is.

A napokban a francia versenyhatóság szabott ki egy hatalmas bírságot az egyik amerikai cégre. Ezek az ügyek mind arról szólnak, hogy a hatóságok vizsgálják és szankcionálják a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, mint tiltott piaci magatartást.

Ám még akkor sem mondhatjuk, hogy minden a legnagyobb rendben van egy piacon, ha nincs bizonyíték jogsértésre. A piac akkor is működhet rosszul, ha nem jó a struktúrája:  oligopol piacstruktúra esetében például - ahol két-három nagy szereplő alakítja a folyamatokat-, a kisebb vállalkozások értelemszerűen nem tudnak érvényesülni, kiszolgáltatott helyzetben vannak. 

Ha már torz piac, ez a fogalom ráillik a hazai építőanyag gyártókra. 

 Vannak olyan alapanyagok, amelyeket több magyar vállalkozás is gyárt. De valóban vannak olyan termékek is, amelyekre igaz, hogy egy tulajdonoshoz vagy bánya-üzemeltetőhöz kötődik az éves kitermelt mennyiség 80-85 százaléka. És ha ez a helyzet, akkor nyilván ő a termelés mennyiségével, az ár meghatározással, az exportteljesítményével nagyon komolyan tudja befolyásolni a magyar piacot. Ha azt látjuk, hogy mondjuk a hatszáz forintos köbméterenkénti árból hirtelen kétezres lesz, akkor evidens az a törekvésünk, hogy egy egészséges piacon egyenrangú felek versenyezzenek. Ráadásul éppen előbb említett folyamatok miatt abban sem lehet reménykedni, hogy ez a piac egyhamar korrigálja magát és gyorsan csökkennek az építőanyagárak. Tehát indokoltak a beavatkozások. Miért alakult ki ez a torz piac Magyarországon? 

 Az a véleményem, hogy ez visszavezethető a privatizációra. Az akkori kormány ajánlata úgy szólt, hogy a know-how-ért cserébe a nyugati cégek garantált nyereséget kaptak, sajnos a létfontosságú infrastruktúrákkal és alapanyagokkal együtt. A külföldi tulajdonosoknak elsősorban a profitjuk maximalizálása a lényeg.  

Javítaná a helyzetet, ha nőne a magyar alapanyaggyártó részesedése? 

Egyértelműen, mivel nem szorulnánk ennyi importra. A kitettséget csökkentené, ha több magyar tulajdonú gyár lenne. A verseny is növekedne, ha a rossz struktúra helyett egészségesebb piaci szerkezet alakulna ki több egyenrangú versenyzővel. Nem véletlen, hogy a viszonylag kevés jogkörrel rendelkező GVH a piaci torzulások feltárására gyorsabb eszközt kapott. Volt mostanában olyan eset az építőanyag-piacon, amikor lépniük kellett? 

Pont a napokban volt egy olyan összefonódás bejelentés, ahol egy francia nagykereskedő szeretne felvásárolni egy villamossági szerelési anyagokkal foglalkozó magyar nagykereskedőt. Erre azt mondta a GVH az ellenőrzési jogkörében eljárva, hogy nem adja ki nyolc nap alatt a tanúsítványt, hanem versenyjogi eljárást indít, melynek keretében alaposabban megvizsgálja, hogy milyen hatással lenne a piacra, ha megvalósulna a felvásárlás.