Kényszerű kiigazítás vár az új kormányra
InterjúAz első féléves makrogazdasági adatok egyértelművé tették, hogy a 2026-os költségvetés már az év első felében fenntarthatatlanná vált. Akár pótköltségvetésnek, akár kiigazításnak nevezik, az államháztartás rendbetétele elkerülhetetlen, és ez a piactorzító jóléti intézkedések komoly átszabásával járhat - nyilatkozta a Növekedés.hu-nak adott interjújában Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár. Az MNB volt elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a 2030-as euróbevezetési bejelentés nem céldátum, hanem deklarált dátum.
Mi várható a 2026-os költségvetés átvilágítása után?
Az első féléves makrogazdasági adatokból tisztán látszik, hogy a 2026-os költségvetés az esztendő első részét sem bírta ki. Hogy pótköltségvetésnek vagy kiigazításnak nevezik majd az állam pénzügyeinek rendbe rakását, az gyakorlatilag csak formula kérdése.
Az viszont biztos, hogy hozzá kell nyúlni a büdzséhez.
És csak a módosítások után lehet hozzáfogni a 2027-es költségvetési törvényjavaslat elkészítéséhez.
A szóban forgó pótköltségvetés vagy kiigazítás tartalmazhatja már az úgynevezett piactorzító jóléti intézkedések átszabását is?
Ezen a téren konkrétumokra vár a befektetői közösség. A skála rendkívül széles: a védett üzemanyagáraktól kezdve a rezsicsökkentésen át a különadókig terjed, nem beszélve a maximált hatósági árakról, azaz az ársapkákról. Ezek megtartása óriási összegekbe kerül.
Bár az élet néha produkál különleges eseményeket: a forinterősödés és a nemzetközi olajárak csökkenésének eredőjeként a védett üzemanyagárak problematikáját a piac bizonyos értelemben maga megoldotta.
Kétségkívül nagy tétel lesz a rezsicsökkentés témaköre, amely egy sajátos, a költségvetést lefelé húzó konstrukció. Ezeket a piactorzító intézkedéseket jobb mielőbb kivezetni, mert ha hosszú időre rögzülnek, később még nehezebb lesz változtatni rajtuk.
Mennyire tartoznak majd a társadalmi, illetve a szakpolitikai kategóriába ezek a döntések?
A kormányzati struktúra felállt, immár a helyettes államtitkárok is pozícióba kerültek, vagyis a felállás (lineup) adott. A jóléti intézkedések átalakítása sokkal inkább a szakpolitikai döntések táborába tartozik majd, ráadásul az idő sürget.
Az új kormány képviselői a kampányban úgy nyilatkoztak: ami jó, azt megtartják, ami viszont csak veszteséget termel, és nincs akkora pozitív hatása, mint remélték, azt megszüntetik.
Bivalyerős a forint. Ez pusztán az euróbevezetés bejelentésének tudható be?
Annak is, hogy egy halom kockázat eltűnt a horizontról.
Például megszűntek az Európai Unióval szembeni csatározások, így érkeznek majd az uniós források, amit a nemzetközi befektetői közösség is kedvezően fogadott.
Reális a 2030-as euróbevezetési forgatókönyv?
Tisztázzuk, hogy a 2030-as bejelentés nem céldátum, hanem deklarált dátum.
A közös uniós pénz átvételét meg kell, hogy előzze a legfőbb szakmai partnerekkel történő konzultáció: az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az OECD illetékeseivel alapos előkészítő munka várható.
Mennyire euróra szabott a magyar gazdaság?
Az eurózónában van a helyünk!
Már a csatlakozás lehetősége is jelentősen erősítette a forint árfolyamát, mérsékelte a hozamszinteket, és várhatóan a hazai alapkamatszint is csökkenésnek indul.
Azzal lehet kalkulálni, hogy a következő időszakban – egészen az euró bevezetéséig – reálfelértékelődés várható a hazai fizetőeszköz árfolyamában.
Kell-e reálgazdasági fejlettség az euró meghonosításához? Erről komoly szakmai viták is folytak.
Álviták voltak ezek, amelyek el akarták tussolni a magyar euró bevezetését. Ha hét régiós ország – a lettektől a bolgárokig – képes volt a közös uniós pénz bevezetésére, Magyarország is el tudja végezni ezt a feladatot.
A költségvetéssel kezdtük, folytassuk is ezen a fronton: legalább a felére kell visszaszorítani a hiányt, nem beszélve az inflációról vagy éppen az adósságpályáról.
A legnagyobb probléma az állammal van! Gyakorlatilag egy trade-offra (kompromisszumra) lesz szükség.
Minden veszteséget produkáló állami feladattól búcsút kell venni, közben megszűnhet a korrupciós felár, és az erőforrások hatékony átcsoportosításával kezelhetővé válik a kérdés. A lényeg, hogy az államot kell rendbe rakni!
Aggódnunk kell-e az eurózóna gazdasági teljesítménye miatt? Mi lesz a legnagyobb felvevőpiacunkkal?
Nézze, az eurózóna egy félmilliárdos, magas vásárlóerejű piac. Ha Magyarország Németország méretű gazdaság lenne, akkor talán aggódhatnánk a lassulás miatt. Ott van azonban a pozitív lengyel példa: Varsó még visszaeső nemzetközi gazdasági környezetben is képes a 3-4 százalékos GDP-bővülésre. Amennyiben javul a hazai exporttermékek versenyképessége és hozzáadott értéke, nem lesz gond a kivitellel.
A gazdaság szerkezeti problémáin – a csökkenő populáción, az alacsony migrációs rátán, valamint a négy éve zsugorodó tőkeállományon és az elhalasztott beruházásokon – azonban feltétlenül változtatni kell.
