Kína-szakértő: A Fudan fejlett technológiát, és világszínvonalú oktatást hozhat hazánkba

Mit lehet tudni a Budapestre készülő Fudan Egyetemről? Milyen a nemzetközi elismertsége, miben kifejezetten élenjáró az intézmény?

A Fudan világszínvonalú oktatási intézmény, amelyhez hasonló nincs Kelet-Közép-Európában, de a kontinens nyugati felén is csak kevés üti meg ezt a szintet. A nemzetközi ranglistákon valahol a harmincadik és a századik legjobb egyetem között tartják számon. Általában magas színvonalú az oktatás a Fudanon, de amit ki szoktak emelni az intézménnyel kapcsolatosan, az a nemzetközi tanulmányok igen magas színvonala, és a mérnöki és gazdasági képzéseik is kiemelkedők.

Nyugati mintára alapították száz évvel ezelőtt, struktúrájában az angolszász mintát követi.

A háromezer kínai egyetem közül a sanghaji Fudan a harmadik a Peking Egyetem és a szintén pekingi Csinghua Egyetem mögött. 

Európában máshol is van már Fudannak érdekeltsége, együttműködése?

A Fudan kampuszt Európában sehol nem hozott létre, sőt a világon máshol sincs ilyen jellegű kapcsolata az egyetemnek. Együttműködésre azonban bőven van példa, hiszen az elmúlt harminc évben számos kínai egyetem, így a Fudan is szerteágazó kapcsolatrendszert alakított ki a világ vezető egyetemeivel, csak erről megfeledkezünk az elmúlt évek hidegháborús hangulata miatt. Harminc ország százharminc egyetemével van valamilyen cserekapcsolata – itt olyanokra kell gondolni, mint a Yale, a Harvard vagy a nagy német egyetemek.

Egy szóval azt lehet mondani, hogy a Fudan sokkal nemzetközibb, mint bármelyik magyar egyetem. Bár sokan támadják ideológiai okokra hivatkozva, a Fudanon és Magyarországon is tanult diákjaim szerint ott kisebb az ilyen jellegű befolyásolási kísérlet, mint a hazai felsőoktatási intézményekben.

Sok külföldi diák jár az egyetemre, az oktatók között azonban egyelőre még sokkal kevesebb a külföldi, mint a nagy nyugati egyetemeken. 

Létezik valamiféle együttműködés magyar egyetemek és a Fudan között? Tanulnak ott magyar hallgatók?

Néhány éve a Corvinus Egyetemnek van közös képzése a Fudannal, és az ELTE-n és a SOTE-n is alakul valami, ezek valószínűleg a majdani budapesti Fudan-projektet hivatottak előkészíteni. Magyar hallgatók pedig szép számmal jutnak el Kínába ösztöndíjjal, évente átlagosan száz főről van szó, akik közül sokan választják a Fudant. 

Hogyan értékelhető a Fudan budapesti megjelenése? Egyáltalán mennyi magyar juthat el az egyetemre?

A nyilvánosságra hozott tervek szerint 5000-6000 hallgatóval számolnak. Ennek harmada kínai, másik harmada egyéb külföldi, harmadik harmada pedig magyar diák lesz.

Kevesen tudják, de az elit magyar gimnáziumokban végző fiatalok döntő többsége nyugati egyetemeken tanul tovább, így ők elvesznek az ország számára. Abban a tekintetben mindenképpen pozitív hatással lehet a magyar felsőoktatási rendszerre a Fudan beindulása, hogy ezen jó képességű fiatalok egy része itthon tanulhat angol oktatási nyelvű, világszínvonalú egyetemen.

Azt is tudni kell, hogy a Fudan drága egyetem, amely nem tömeges képzésre rendezkedett be.

Nemzetgazdasági szempontból előnyös lehet, hogy amint Kínában, úgy itthon is fejlett technológiát fog magához vonzani az egyetem, hiszen – Kínában legalábbis – szimbiózisban él a technológiai fejlesztési központokkal. Veszélyként látom azonban, hogy amennyiben a kínai egyetemeken szokásos bért kínálnak a hazai egyetemek legjobb oktatóinak, akkor azok átnyergelnek a Fudanra, és így csökkenhet a hazai intézmények színvonala.

Persze a megoldás egyszerű: a magyar egyetemek jó tanárainak magas bért kell adni. És támogatni kell, hogy a fudanos tanárok átoktassanak más egyetemekre.

Összességében miként lehet értékelni a Fudan várható magyarországi megjelenését?

Ha tetszik, ha nem, Kína ott lesz a világ élvonalában az elkövetkező évtizedekben, nem lehet megkerülni őket. A világ tudósainak egynegyede kínai. Egy olyan kis ország, mint hazánk, dönthet úgy, hogy együttműködik velük, vagy úgy, hogy falat épít velük szemben. A Kínával kapcsolatos magyar politika, a keleti nyitás tulajdonképpen a későn jövők hangoskodását jelenti.

Mi, illetve a régió többi országa ugyanis kimaradtunk abból a nyitásból, amit a németek, franciák már a nyolcvanas években megléptek, és kiépítették állásaikat, kereskedelmi, tudományos, oktatási, kulturális kapcsolataikat Kínával.

A fejlett országok ezért már megengedhetik maguknak azt is, hogy az emberi jogok helyzete miatt bírálják a kommunista államot, miközben a háttérben újabb és újabb gazdasági együttműködési megállapodásokat kötnek velük, az üzlet nem állhat le. Németország, illetve az egész EU legnagyobb kereskedelmi partnere Kína, s ebben a mi régiónk szerepe elenyésző. A legutóbbi időben annyit változott a helyzet, hogy az erőteljes amerikai ellenkezés lelassíthatja a nyugat-európai országok kínai kapcsolatainak további mélyülését, de igazából nem tudni még, mit hoz a jövő, felülírja-e a politika a gazdasági érdekeket.

Egyre több hír szól az Új Selyemútról. Ön szerint hogyan csatlakozhat hazánk a kezdeményezéshez?

Az Új Selyemút egyfajta márkanév, hiszen Kína már korábban is kereskedett a világgal köztünk hazánkkal. Tehát ebben a tekintetben semmi újdonság nincs a kezdeményezésben, egyszerűen egy összefoglaló nevet kapott Kínának a külfölddel fenntartott kapcsolatrendszere. A valódi újdonságot az hozta, hogy a gyors kínai fejlődésnek köszönhetően jelentősen bővült a távol-keleti ország kereskedelme, kapcsolatrendszere a világgal, ezt követte le az Egy övezet, egy út program. 

A 17+1 kezdeményezés nem jelent számunkra plusz lehetőséget a kínai kereskedelemhez való csatlakozásra? A légi selyemút milyen lehetőségeket rejt magában?

A csatlakozás részben már megtörtént, hiszen részben közvetítő, részben célországként már ott vagyunk Kína térképén, persze infrastrukturális fejlesztésekkel még előbbre léphetünk. Ezzel, illetve a kapcsolatok további fejlesztésével erősíthetjük Magyarország logisztikai központ szerepét. Egyébként Kína mindenhol erőteljesen terjeszkedik, amit jól mutat, hogy

miközben nálunk a Budapest-Belgrád vasútvonal építésére szerződtek, vagy hogy felvásárolták a píreuszi kikötőt, Nyugat-Európában sem tétlenkedtek: résztulajdonosai lettek számos kikötőnek, például Hamburgban vagy Amszterdamban.

A közelmúltban bejelentett légi selyemút számunkra is regionális lehetőségeket nyit, hiszen a Budapestre légi úton érkező árukat remélhetőleg itt tárolják és innen osztják szét a régiós piacokon, ami nagy lehetőség a hazai logisztikai vállalkozások számára. 

Az Eurostat adatai szerint Lengyelország és Szlovákia jelentősen növelte kínai exportját, mi egyelőre még nem produkálunk ilyen látványos adatokat. Hogyan látja, van fejlődési lehetőség előttünk, akár a Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán?

Ezek a statisztikák nagyon megtévesztőek tudnak lenni. Ezekben ugyanis nem szerepel a reexport, viszont tartalmazzák a régióban tevékenykedő német és egyéb nyugati exportőrök által Kínába szállított termékeket.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy számunkra nem a logisztika jelenti a szűk keresztmetszetet, hanem az a tény, hogy nagyon kevés olyan magyar cég létezik, amely világszínvonalú terméket képes megfelelő mennyiségben és áron előállítani – a kínaiak ugyanis ezekre vevők.

Vagyis, ha a magyar exportot növelni szeretnénk, akkor nem magát a kivitelt kell erősíteni, hanem a magyar gazdaságot. Ha ugyanis magas minőségű terméket tudunk előállítani, akkor annak meglesz a kínai piaca. 

Működnek a kereskedőházak Kínában, egyáltalán milyen képviseletek segítik a magyar termékek kínai térnyerését?

A kereskedőházak átszervezésével kapcsolatban már elvesztettem a fonalat, itt nem alakult ki stabil rendszer, de az biztos, hogy

a kínai magyar képviseleteinken dolgozó külgazdasági attasék keményen dolgoznak, és szép eredményeket értek már el.

Nekünk részpiacokat érdemes megcélozni. Például tere lehet Kínában a magyar bornak,  a speciális magyar orvosi eszközöknek vagy akár a magyar lovaknak. Azzal is tisztában kell lenni, hogy nekünk nem a hatalmas országot kell célba venni, hanem egy-egy várost, ahol jó minőségű termékeinknek piacot találhatunk. 

(Fotó: PPKE - BTK)