Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Kulcskezelés mesterfokon 

Interjú2023. dec. 8.Növekedés.hu

Az MBH Bank Példaképek című cikksorozatának újabb állomásaként Balogh Mátéval és Vichnál Zsolttal, a LoxTop Kft. tulajdonosaival beszélgettünk. A hazai és nemzetközi piacon egyaránt vezető szerepet betöltő vállalkozás kulcskezeléssel, biztonsági kulcstároló szekrények minőségi gyártásával foglalkozik. Interjúnkban szó esik az intelligens kulcskezelésről, a külföldi kiállításokról, a legújabb fejlesztésekről és a jövőbeli tervekről is. A beszélgetéshez ezúttal Molnár Zoltán, az MBH Bank középvállalati üzletág keleti divíziójának igazgatója csatlakozott.

MBH Bank: Kezdjük az elején. Honnan ismeritek egymást, és hogyan indult el a vállalkozásotok? 

Vichnál Zsolt: Máté édesapja, Lajos bácsi az 1980-as években kistermelői szövetkezetként riasztó berendezést gyártó céget működtetett. Abból volt plusz pénzünk, hogy nagybátyámmal Laci bácsival forrasztottunk és bedolgoztunk neki.

1995 körül a Matáv kiírt egy pályázatot, amire Lajos bácsi felfigyelt és megkeresett engem, hogy kellene valami jó kis szoftvert írni. Ekkor csatlakoztam szoftverfejlesztőként a céghez.

Meg is nyertük ezt a pályázatot, és ezzel elkezdtük a közös munkát. Körülbelül tíz évvel később részt vettünk az OKF pályázatán, ahol kiderült, hogy a Siemens osztrák-magyar leányvállalatához képest negyedannyiért tudunk megcsinálni egy szoftvert, így ezt a munkát a cégünk nyerte meg. Ennek a két nagy országos rendszernek a kifejlesztése megalapozta a vállalkozás további fejlődését. 

(balról jobbra) Molnár Zoltán, az MBH Bank középvállalati üzletág keleti divíziójának igazgatója és Vichnál Zsolt, a LoxTop műszaki igazgatója és tulajdonosa

Ezek szerint szoftverfejlesztő vagy?

Vichnál Zsolt: Így van, villamos-üzemmérnök vagyok, főleg szoftverekkel dolgozom, de emellett mindig sokféle tevékenységet űztem: például dolgoztam a Krím-félszigeten is konzervgyárban, ahol automatizálással foglalkoztunk. 

Balogh Máté: Fiatal koromban sokat dolgoztam édesapámnak. Forrasztanom és összeszerelnem kellett mindenféle típusú riasztókat, például lakásriasztót és tűzjelzőt. Az általános- és középiskolás szüneteim munkával teltek, hogy ezáltal zsebpénzhez jussak. Például teniszütőt is csak akkor kaptam, ha megdolgoztam érte, és az első autómat is úgy vettem meg, hogy a vételár felét nekem kellett összegyűjtenem. 2001-ben én és Zsolt a cégben tulajdonrészt kaptunk édesapámtól. Édesapám halála után 2011-től Zsolttal ketten vittük tovább a céget, de már csak a kulcskezelő rendszerek gyártásával foglalkoztunk. Míg Zsoltnak a fő prioritás a szoftver, illetve hardver fejlesztés addig én vele párhuzamban minden más a cég napi működéséhez tartozó feladatok ellátásával foglalkozom. Én döntök pénzügyekben, menedzselem a marketinget, az alkatrészbeszerzést, koordinálom a gyártást és irányítom a kollégákat is. De persze a fejlesztésekben és az azokról való döntésekben is aktívan részt veszek. Szekrényekkel a svédek megkeresésére kezdtünk el foglalkozni, akik egy intelligens kulcskezelő terméket szerettek volna kifejlesztetni velünk. A kulcstartó részén van egy mikrochip, ami által távoli eléréssel lehet követni, hogy ha valaki elvitte az irodakulcsot, a kulcsok közül melyiket vitte el, és visszakerült-e később a helyére. Számos bankban van ehhez hasonló termékünk, minden kulcs útvonalát nyomon lehet követni.

(balról jobbra) Vichnál Zsolt, a LoxTop műszaki igazgatója és tulajdonosa és Balogh Máté, a LoxTop vezérigazgatója és tulajdonosa

Tehát már a kezdetekkor is dolgoztatok külföldi, nagyobb cégekkel? 

Balogh Máté: Nem, ekkor még csak az országon belül fejlesztettünk ezeknek a cégeknek. A biztonságtechnika édesapám kapcsolatrendszerén alapult. A halála után nem éreztem úgy, hogy csak a magyar piac továbbra is fedezni tudja az éves árbevételünket, mert sok kamerával- és beléptető-gyártással foglalkozó cég áramlott be Kínából, akik elárasztották a magyar piacot az olcsó termékekkel. Mint gyártó, az alkatrészt megvettük, de mások már kész terméket hoztak be külföldről ugyanazért az összegért. Ebben az időszakban mi már csak az intelligens kulcskezelő rendszerek gyártásával foglalkoztunk.

Ekkor úgy döntöttem, ha a svédeknek is van igényük a termékünkre, akkor menjünk ki mi is a külföldi piacra. Így legelőször Svájcba mentünk, ahol azzal szembesültünk, hogy valójában még nincs túl sok biztonságtechnikai kulcskezelő a világon. 

Hogy látod, milyen a piaci pozíciótok az iparágatokban?

Balogh Máté: Minden nagyképűség nélkül azt tudom mondani, hogy ha elmegyünk valahova kiállítani – Las Vegasba, Szingapúrba, Svédországba, Németországba és még sorolhatnám –, a tíz konkurens cég közül benne vagyunk a top háromban az ár-tudás-értékarányt nézve. Innen Békéscsabáról bevallom, néha mi is teljesen ledöbbenünk azon, hogy a termékünket milyen nagy multi cégek használják a világon. Például Hongkongkban a Goldman Sachs Bankban vagy a dubai Burj Kalifa vagy Burj Al Arab-ban is vannak rendszereink. Kevés olyan cég van Európában, aki elmondhatja, hogy el tudott adni Kínába, Indiába és Dubaiba mivel általában mi európaiak Kínából szoktunk termékeket behozni. Másik jó példa az amerikai Berkeley Egyetem, ami egy hatvanezres kampusz, és szintén a mi rendszereinket használja.

Mindehhez gondolom szükség van arra, hogy valaki folyamatosan azon gondolkodjon, hogy mi legyen a következő lépés, és hogyan lehet mindig újítani? 

Vichnál Zsolt: Viszonylag könnyű dolgunk van, mert a felhasználói visszajelzések által azonosítani tudjuk az igényeket. Ezeket viszont mérlegelnünk kell, mivel az egyedi kérések sokszor nem érik meg pénzügyileg a fejlesztést.

Általánosságban a több darabszám, vagy a hosszútávú befektetés térül meg. 

Vichnál Zsolt, a LoxTop műszaki igazgatója és tulajdonosa

És ezek az egyedi kérésekre készült szoftver fejlesztések a megrendelő tulajdonába kerülnek?

Vichnál Zsolt: Nem, ezek mindig a sajátjaink maradnak. Minden szekrényünk ugyanolyan, csak hardverbeli különbségek vannak. Az idő halad, de nekünk akkor is figyelni kell arra, hogy a termékünk akkor is működjön, ha 25 évvel ezelőtt vásárolta meg valaki, tehát az első számú szekrényünk is kompatibilis legyen az aktuálissal. Például a San Francisco-i metrótársaság kilenc éve megvette az egyik szekrényünket, ami a mai napig hibátlanul működik. 

Az elmondottak alapján nekem úgy tűnik, hogy jövedelmező, önfenntartó a vállalkozásotok. Előfordul, hogy mégis szükségetek van valamilyen külső forrás bevonására? 

Balogh Máté: Igen, néha előfordul.  A covidot például ennek segítségével tudtuk túlélni, mert bizonyos alkatrészek eltűntek, másoknak pedig borzasztóan felment az ára.

Az MBH Bank segítsége révén a ”Jövő exportőrei” program keretében - ami egy hároméves tartós forgóeszköz hitelt biztosított számunkra - illetve az évek során a saját visszaforgatott önerőnkből 1-1,5 évre előre fel tudtuk vásárolni az alkatrészeket.

Nálunk nincs nagy darabszám, emiatt szerencsére nem kell aggódnunk azon, hogy mindenáron mennyiséget adjunk el, mivel a termékeink egy drágább termékkategóriába tartoznak. A piacon is éppen azért szeretnek minket, mert minőséget képviselünk.

Elégedettek vagytok a cég jelenlegi pozíciójával vagy van még potenciál a további fejlődéshez?

Balogh Máté:

Én úgy gondolom, hogy ha nem jött volna a covid, akkor most ugyanezzel a csapattal és működéssel pont kétszer ekkora forgalmunk és árbevételünk lenne.

Nem vagyunk elégedetlenek, szerintem most hasonló a helyzet, mint 2008-as válság után.

Van a kulcsszekrényeknek másodlagos piacuk? Előfordul, hogy használtan kereskednek velük?

Balogh Máté: A nagy multicégek mindent bérelnek, így volt már olyan német cég, aki bérelni szerette volna a szekrényt, használat után pedig visszakerült volna hozzánk, és outlet áron értékesítettük volna. Erre kidolgoztunk egy konstrukciót, de erre azóta nem volt igény.

Vichnál Zsolt: Azért rendszerint nem ilyen egyszerű a kérdés, mert sok esetben az épület üzemeltetője veszi meg a terméket, nem pedig azok a cégek, akik ténylegesen használják. 

A mesterséges intelligencia nagyban átalakítja a mindennapjainkat. Hatással van a ti munkátokra is?

Vichnál Zsolt: Nálunk nem igazán kellett még felhasználni. Persze próbálgatjuk, tervezgetjük a fejlesztést, de az eddigi működésben nincs rá szükség, mivel az általános feladatokat így is be tudjuk előre programozni. Mobilra is fejlesztettünk szoftvert, illetve applikációt. Bevezettük az arcfelismerést, hogy ne kelljen vigyázni a beléptetőkártyára, hanem az arc alapján adja ki a kulcsot, így felgyorsíthatjuk a kulcsfelvételeket. Van olyan svájci megrendelőnk, aki öt városban is jelen van, és mind az ötven darab tárolót egyszerre menedzseli. Lokálisan viszont most is össze vannak kötve a szekrények egymással, helyileg mindenki adatot cserél.

Vichnál Zsolt, a LoxTop műszaki igazgatója és tulajdonosa

Jelenleg hogyan működik az azonosítás?

Vichnál Zsolt: Lehet hangfelismeréses, dinamikus, vagy bármilyen más alapú az azonosítás, ez attól függ, hol vagyunk. Hiába tartalmaz a szekrény ujjlenyomatolvasót, ha az ujjlenyomatot nem minden országban fogadják el az azonosításhoz. Az arcfelismerést meg pláne nem, van, ahol ez kifejezetten személyiségi jogokba ütközik. Ezért inkább többféle lehetőséget építünk be a termékeinkbe. 

El tudjátok képzelni, hogy hol lesztek öt év múlva?

Balogh Máté: Erre a kérdésre nehéz választ adni, de most is viszonylag elégedettek vagyunk, bízunk a dinamikus fejlődésben és ezért meg is teszünk mindent. A világban most több helyen beruházási pánik uralkodik, sokan behúzták a kéziféket. Svájcban is van olyan cég, ahonnan profi mérnököket küldenek el költségcsökkentésre hivatkozva. Ezek miatt a tendenciák miatt nagyon nehéz előre látni a jövőt, de mi annak is örülünk, ha sikerül fenntartani a mai szintet. Jelenleg vannak újabb külföldi leendő partnereink, ahol a rendszereinket tesztelik.

Bízunk a jövőnkben és a további sikereinkben!

A címlapi és borítóképen Balogh Máté, a LoxTop vezérigazgatója és tulajdonosa és Vichnál Zsolt, a LoxTop műszaki igazgatója és tulajdonosa (balról jobbra) látható.