Lesz elég gáz télen, a lakossági igények zöme már be van tárolva

Hogyan állnak jelenleg a magyar gáztárolók? Honnan kapunk most gázt?

Magyarországnak éventi mintegy tíz milliárd köbméter földgázra van szüksége a gazdasági teljesítmény fenntartásához, illetve a lakossági igények kielégítésére.

A hazai termelés 1,5 milliárd köbméter, amelyet rövid időn belül legfeljebb kétmilliárd köbméterre lehet növelni. A maradék nyolc milliárd köbméterből évente 4,5 milliárd köbmétert kötöttünk le Oroszországgal a hosszú távú szerződésben. Ebből 3,5 milliárd köbméter érkezik délről a Török Áramlaton. A maradék egymilliárd köbméter az Északi Áramlat felől, Ausztrián keresztül érkezik az országba.

A Gazprommal kötött szerződés értelmében arra is lehetőség van, hogy ezt az egymilliárd köbmétert is átirányítsák a Török Áramlatra, aminek köszönhetően mi akkor is hozzájuthatunk a szerződött gázmennyiséghez, ha az Északi Áramlaton teljesen leáll a szállítás. Ezen kívül Horvátország irányából is érkezik földgáz a Krk szigeten található LNG- állomásról. Ennek a vezetéknek azonban jelentősen kisebb a kapacitása, ezzel összhangban az MVM csoport évi egymilliárd köbméter kapacitást vásárolt meg a teljes 2,6 milliárd köbméteres fogadókapacitásból. 

Honnan tudjuk beszerezni a biztos ellátáshoz szükséges maradék gázmennyiséget?

Eddig is a világpiacon vásároltuk meg a hiányzó földgázt, és a jövőben is így lesz. Az is elképzelhető, hogy orosz gázt vásárolunk világpiaci áron, amely azonban az Északi Áramlaton keresztül érkezhet.Nagy kérdés, hogy ez a Németországon és Ausztrián keresztüli szállítási lehetőség továbbra is nyitva áll-e, ha jelentősen kisebb a vezetéken érkező gáz mennyisége. Ezen kívül persze LNG-lefejtő állomásokon keresztül is érkezhet tengeri gáz az országba, azonban ezek az állomások csak korlátozottan érhetők el hazánk számára. Ennek ellenére úgy tűnik, a még hiányzó földgázmennyiséghez hozzá tudunk jutni, az ár azonban nagyon kérdéses.

Elképzelhető, hogy amennyiben még a húsz százalékos kapacitást sem biztosítja az Északi Áramlaton Oroszország, úgy nálunk is korlátozásokra kerülhet sor?

Magyarország természetesen rendelkezik erre az esetre is vészforgatókönyvvel.

Első lépésben a villamosáram-termelésből vonnák ki a földgázzal működő erőműveket.

Ezek az erőművek adják a hazai áramtermelés negyedét, viszont ezek az erőművek fel vannak készítve kőolaj tüzelésre is, amely váltás bár mérhetetlenül nagy pazarlás és környezetszenyezés, ezzel biztosítható, hogy a földgázkimaradás ne okozzon ellátási problémát.

A magyar kormánynak egyébként is az az alapelve, hogy a földgázt „tegyük félre” a lakossági igények téli kielégítésére, illetve az olyan iparágak számára, mint például a műtrágyagyártás. Ezzel párhuzamosan növekszik az alternatív, lehetőleg zöld energia termelése, de az is látszik, hogy egy ilyen időszakban nő a szilárd tüzelésű erőművek jelentősége, ahogy azt európai példák is mutatják. Nálunk ez a Mátrai Erőmű teljes kapacitású üzemeltetését jelenti, illetve a lignit bányászat növelését.

Amennyiben további korlátozásokra lenne szükség, úgy a következő körben a nagyfogyasztókat korlátoznánk, a kritikus infrastruktúra, azaz az egészségügy, az élelmiszergyártás, a védelmi objektumok energiaellátásának korlátozására csak a végső esetben kerülhet sor.

Ha pedig ezek a korlátozások sem bizonyulnak elegendőnek, csak akkor következhet a lakossági igények visszavágása. A tárolók jelenleg 47 százalék körüli töltöttségen állnak, ami azt jelenti, hogy a lakossági igények 70-75 százaléka már most be van tárolva. 

Számításaik szerint a lakosság hány százalékát érinti a megemelt gázár?

A kormány számításai szerint a lakosság háromnegyedét egyáltalán nem érinti majd a rezsicsökkentés rendszerének átalakítása. Mi még nem végeztünk erre vonatkozó számításokat, mert bár bekértük a számításokhoz szükséges adatokat, azok még nem érkeztek meg. Így csak arról beszélhetünk, hogy a lakosság érintett negyedét milyen mértékben érinti az áremelés.

A földgáz esetén a rezsicsökkentett 102 forintos árral szemben 747 forintot kell fizetni az átlagnál többet fogyasztóknak, azonban még ez is jelentősen alatta van a bejelentéskor érvényes 1020 forintos világpiaci árnak.

A fizetendő egységár azonban nem fix, hiszen a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal negyedévente felül vizsgálja a fizetendő árat, és azt a világpiaci árhoz igazítja.

Az elektromos áram esetén sokkal kisebb mértékben emelkedik a rezsicsökkentett árhoz képest az átlag felett fogyasztó háztartások által fizetendő összeg, hiszen a 36 forintos kilowattóránkénti rezsicsökkentett árral szemben 70 forintos piaci árat kell fizetni, miközben a világpiaci ár 270 forint volt a bejelentés idején.

Az eddigiek azt mutatják, a nyugdíjasok számára lehet a legnehezebb majd a gázszámlát fizetni.

Valóban, de ne felejtsük el, hogy már eddig is jelentek meg védőhálóként funkcionáló rendelkezések, például a nagycsaládosok vagy a kizárólag elektromos áramot használók kedvezménye, és jelenleg dolgoznak a kistelepüléseket élők számára nyújtandó kedvezményeken, különös tekintettel az egyedül élő nyugdíjasokra. De már azt is bejelentették, hogy a mozgáskorlátozottak terheit enyhítő szabályokat is elfogadnak majd. 

A Gazprom bejelentette, hogy az Északi Áramlat 1 földgázvezetéken csak az eddigi mennyiség 20 százalékát tudja szállítani. Elemzők úgy vélik, ebben az esetben legkésőbb jövő február-március környékén korlátozásokra kerülhet sor. Van ennek realitása?

Ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik az Északi Áramlat 1 körül, vissza kell mennünk az energiaválság kezdetéhez. Az oroszok ekkor akarták beüzemelni az Északi Áramlat 2-t, de a németek bürokratikus okokra hivatkozva megakadályozták annak átadását. Később kiderült, hogy a lépésre amerikai nyomás eredményeként került sor. Válaszul az oroszok nem töltötték fel a tulajdonukban lévő, de Németországban és Ausztriában lévő gáztárolókat. Az uniós tisztségviselők ekkor gazdasági nyomásról beszéltek, nevezetesen, hogy az orosz fél azért nem tölti fel a tárolókat, mert hiányt akar előidézni, hogy emelhesse az árat. A Gazprom viszont arra hivatkozott, hogy azért késlekedik a tárolók feltöltésével, mert először azokat az ügyfeleket szolgálja ki, akiknek hosszú távra szóló szerződésük van, illetve akik hajlandók magasabb árat fizetni a gázért.Az orosz-ukrán háború kitörését követő két hétben még úgy tűnt, sikerül pragmatikus álláspontot kialakítani a szállítások ügyében, március hetedikén azonban az unió bejelentette, a szankciókat ki kell terjeszteni az energiahordozókra is, ez pedig felrúgta az eddigi hallgatólagos megállapodást. Ezzel egyértelművé vált, hogy az Európai Unió a háborúban de facto részt kíván venni. Ennek néhány tagállam, köztük hazánk ellenállt, de végül először a szén-, majd az olajembargót is megszavazták a tagállamok. Áprilisban már a gázembargó is szóba került, de a tagállami tiltakozások hatására egyelőre nem szavaztak arról. Erre válaszul érkezett a mostani orosz bejelentés.

Erről nagyon nehéz megítélni, hogy politikai indíttatású, vagy az orosz állításokkal egyezően valóban technikai problémák magyarázzák a szállított gázmennyiség csökkentését.

A konkrét magyarázat szerint karbantartási munkálatok miatt lassult a szállítás, illetve mert a kanadaiak éppen az embargóra hivatkozva nem akarnak kiadni egy javításra odaszállított turbinát.

A legfrissebb hírek szerint ez az akadály már elhárult, és most már az oroszok vannak döntési pozícióban.

A húsz százalékos gázszállítási kapacitás azt jelenti, hogy sokkal nagyobb a baj, mint amire a tíznapos karbantartási szünet idején szóba került negyven százalékos szállítási mennyiség esetén számítottak az uniós vezetők. Pedig már akkor is arról beszéltek, hogy recesszió következhet be.

Frans Timmermans pedig már egyenesen arról beszélt, ha a negyven százaléknál is kevesebb gáz érkezik az unióba, akár zavargások is kitörhetnek. Sajnos ez, a legrosszabb forgatókönyv látszik megvalósulni, mert egyelőre nem látszik, hogy Oroszországnak szándékában áll-e a negyven százalékos vagy esetleg annál magasabb szállítási kapacitást visszaállítani.

Úgy gondolom, Moszkva visszaállítja majd a negyven százalékos szállítási kapacitást, mert érdeke, hogy az európai agóniát a leghosszabbra nyújtsa úgy, hogy eközben ne omoljon össze az európai gazdaság, miközben neki közben jelentős bevételei keletkeznek a jelentősen megemelkedett gázárnak köszönhetően. Ezzel azt üzeni az EU-nak, hogy Oroszországgal szemben még ilyen közvetett módon sem érdemes hadat viselni.

Ha sikerül elérniük, hogy az EU ne tudja feltölteni az gáztárolókat, akkor a német gazdaság lehet az első, amelyet komolyan korlátozni szükséges, és ez magával ránthatja az egész régiót.

Mi a helyzet a vészhelyzeti 15 százalékos földgázfogyasztás csökkentéssel kapcsolatos uniós megállapodással?

Az eredeti javaslatot nagyon sok tagország ellenezte, annak túlságosan szigorú mivolta miatt, ezért azt jelentősen felvizezték, hogy elfogadható legyen a tiltakozó tagállamok számára is. A magyar álláspont szerint addig nem tudunk állást foglalni az ügyben, amíg írásban meg nem kapjuk a megállapodás részleteit. Erre eddig nem került sor.

Azért nehéz a magyar kormánynak állást foglalni ebben a kérdésben, mert ez a terv igazából arról szól, hogyan lehet megmenteni a német gazdaságot, azaz a teljesen ideológiai alapra helyezett német energetikai szektort miként lehet megmenteni az utolsó pillanatban.

Ha az eredeti előterjesztést fogadták volna el, az azt jelentett volna, hogy az Európai Bizottság rendelkezett volna a teljes földgázkészlet fölött, beleértve a magyar kormány által szerződött gázmennyiséget is, és önállóan döntött volna annak felhasználásáról.

De legalább annyira rémisztő a másik forgatókönyv is, nevezetesen, hogy összeomlik a német gazdaság, hiszen Németországhoz ezer szállal kötődik Magyarország, így számunkra is komoly gondot jelenthet az események ez utóbbi irányú eszkalálódása. Végül a terv most elfogadott változata nem jelent komoly módosítást a korábbi rendszerhez képest, hiszen kétoldalú alapon eddig is működött energetikai együttműködés a tagországok között, amelyet most szintén önkéntes alapon működő multilaterális rendszerrel váltanak fel.