Már felzárkóztunk a nyugati országokhoz az élelmiszerárakban

A kiskereskedelemben már jelenleg is komoly élelmiszerár-növekedéssel találkozhatnak a fogyasztók, az előrejelzések alapján azonban az áremelkedés azonban még nem érte el a maximumát. Milyen okokból emelkedhetnek tovább az árak?

Vannak ennek előre megjósolható elemei és vannak bizonytalan elemei. Amivel biztosan számolhatunk, hogy van a mezőgazdasági élelmiszertermelésnek egy ciklusa. Ez azt jelenti, hogy a most megtermelt kukoricából, amelynek a fele még kint van a földeken, és nagyon magas, tonnánként 130 ezer forint a piaci ára – tehát közel kétszerese az egy évvel korábbinak – hosszú idő, mire más termék lesz.Van egy átfutási ideje a termékpályán, mire ebből baromfihús, sertéshús, tejtermék készül. A kukorica bekerül a takarmánygyártásba, a takarmány bekerül a takarmánykereskedelembe, onnan a sertéshizlalásba, ahonnan a sertés a vágóhídra, húsfeldolgozóba, onnan pedig a sertéshús a kiskereskedelembe, majd az asztalunkra. Ez a teljes termékpálya, és ennek van egy hosszabb átfutási ideje. A most drága kukorica miatti magas takarmányárak hatása valószínűleg tavasszal fog megjelenni a boltok polcain lévő termékeknél, emiatt akkor várható még egy komolyabb drágulás az élelmiszerpiacon.

Melyik költségelem a legkevésbé tervezhető?

Ami nem tervezhető, az az energiaárak alakulása. A termékpálya során költsége van az energiának, és nem tudhatjuk előre, hogy a feldolgozók milyen áron juthatnak energiához. Épp így a gázolaj árát sem láthatjuk előre, ami az élelmiszerek szállítmányozása során épülhet be az árba. Jelentős energiaköltsége van tehát az élelmiszergyártásnak, de nagy a volatilitása, és nem látható előre, hogyan fog alakulni.

Jelenleg azonban nagyon úgy tűnik, hogy továbbra is keresleti piac van az élelmiszerpiacon, és várhatóan az is lesz, persze kérdéses, hogy mekkora. Ha nem esik vissza drasztikusan az élelmiszer-fogyasztás, márpedig egy bizonyos pont alá nem tud visszaesni, akkor ezek a költségek be fognak épülni az élelmiszerek árába.

Lehet róla hallani, hogy a hazai élelmiszerárak felzárkóztak a nyugat-európaihoz. Ez valóban így van? Mikor követhetik ezt a felzárkózást a bérek?

Igen, az élelmiszerárak terén felzárkóztunk, de a bérekben még elmaradás van.

Itthon 1990-ben kezdtük el újraépíteni a piacgazdaságot. Azt senki sem várhatta, hogy néhány évtized alatt majd behozzuk a negyvenéves nyugat-európai előnyt. Szerintem ehhez hosszú időre lesz szükség. A béremelések pedig majd akkor tudnak megindulni az infláció után, amikor a munkaadók ki tudják termelni.

Tehát ha a termelési költségeit be tudja építeni az átadási áraiba és azt a piac ki tudja fizetni, akkor több profit csapódik le nála, megéri neki termelni, nem pedig elbocsátani. Így pedig emelni tudja a fogyasztók béreit, aki elköltheti azt a boltokban. Ez egy ciklikus, lassú folyamat, amely évekbe telhet.

Most viszont a reálbérek csökkenését láthatjuk. Ennek pedig az infláció az oka.

Ha most 20 százalék körüli az infláció, akkor mindenkinek azonnal szüksége lenne 20 százalék béremelésre, hogy megtartsák az értéküket a bérek. Ilyen mértékű béremelésre azonban nincs esély, némelyik cég örül, ha 1-2 százalékot tud emelni.

Mennyire kitett az energiaárak növekedésének az agrárium?

A mezőgazdasági termelésnek szinte minden eleme energiaigényes. A műtrágyagyártás legfőbb alapanyaga a földgáz, a mezőgazdasági gépeket gázolajjal, a feldolgozó üzemek gépeit villamos energiával hajtjuk, a logisztika is üzemanyag-igényes, a szántóföldi növénytermesztés termékeinek szállítása pedig kőolaj alapú. A mezőgazdaság energiafelhasználása tehát követi a termelési ciklusokat.

Idén januártól 400 milliárd forint forgóeszköz hiány keletkezett a növénytermesztésben, és további 200 milliárd forint az állattartás üzletágban. Honnan finanszírozható ez a hiány?

Ezt az összeget most azonnal be kellene forgatni a mezőgazdaságba, hogy a termelői szektor számára minden adott legyen ahhoz, hogy termelni tudjon. Ennek az összegnek a pótlására három forrás van. Az egyik ezek közül az európai uniós támogatások kifizetése, például a terület alapú támogatás, amelyek szokás szerint ilyenkor indulnak meg.

Ezen kívül a megtermelt korábbi jövedelmeket vissza kell forgatni, azt azonban nem tudhatjuk, hogy ebből mennyi van még meg a gazdálkodóknál. A harmadik forrás pedig a bank.

Általában egyébként viszonylag egyenlően oszlik el a három forrás közt a forgóeszköz hiány fedezése, tehát egyharmadát az uniós támogatásokból, egyharmadát önerőből, egyharmadát pedig banki kölcsönből szokták finanszírozni. Ez azonban csak becslés, és nem biztos, hogy így lesz.

A kamatstop kkv-kra való kiterjesztése mennyire érinti az agráriumban tevékenykedő vállalkozásokat? Magas a változó kamatozású hitelek aránya?

Természetesen érinti az agárirumban működő kkv-kat is, amennyiben van változó kamatozású hitelük. A mezőgazdaságban azonban viszonylag kevesen vannak, akiknek változó kamatozású hitele van.

Sokan vannak a növekedési hitelprogramban, és jelentős a részesedése az Agrár Széchenyi Programnak, amely nagyon magas kamattámogatást kap, bár ez utóbbi épp változó kamatozású.

Érzékelhető most nagyobb hiteligény az agrárszektorban?

Elsősorban az agrobizniszben érintett nagyvállalatoknál, azaz a takarmányfeldolgozóknál, gabonakereskedőknél, nagy integrátoroknál. Ott már most látjuk, hogy nagy forgóeszközhiány van az ágazatban.

Ennek a pótlásában pedig a bankszektor tud segíteni. Van tehát bőven hiteligény, a fő kérdés, hogy ki mennyire hitelképes.