Megérkezik hozzánk a Bulgárián keresztül jövő gáz, de egy veszélyforrás van

Mekkora az esélye, hogy az orosz-ukrán háború eszkalálódásával, a szankciókra válaszul Moszkva további országok esetében is elzárhatja a gázcsapokat?

A jelenlegi orosz válaszlépések, melyek keretében leállították a gázszállításokat a bolgárok és lengyelek irányába, merően új helyzetet eredményeztek. Oroszország egyértelművé tette, hogy nem fogja következmények nélkül hagyni az európai szankciós politizálást. Az európai döntéshozók közel két hónapja lebegtetik az energiahordozókra vonatkozó embargót, amire válaszul első orosz válaszként a rubelben történő elszámolás érkezett, majd rögtön ezt követően az a bejelentés, miszerint Oroszország felfüggeszti a gázszállítást azon országok esetében, akik nem hajlandók átállni az új elszámolási mechanizmusra.

Korábban nagyobb fenyegetésnek látszott az, hogy az európai szankciókat hamarabb vezetik be, minthogy azt az európai gazdaság képes lenne elviselni. Az oroszok eddig minden szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tettek. Az viszont igaz, hogy az energiaválság kialakulásához az is hozzájárult, hogy az energiaigények megnövekedésekor az Unió területén lévő gáztárolókat nem töltötték fel időben, és a szerződött mennyiség felett sem voltak hajlandóak szállítani az EU kérése ellenére. Magyarázatként az hangzott el, hogy lassabban nő a kitermelés, mint az igények növekedése, illetve, hogy a Gazprom így is a hosszútávú gázszállítási szerződésben vállalt kötelezettségeit meghaladóan szállít gáz Európába.

Milyen lehetőség van a függőség csökkentésére?

Az orosz gáztól, illetve általában az orosz energiahordozóktól való függetlenedés nem újkeletű törekvés: nevesítetten szerepelt már az európai zöld megállapodásban is. Az Európai Unióban egyébként is azzal igyekeztek az orosz függőséget enyhíteni, hogy ösztönözték a tagállamokat, hogy az azonnali piacokon vásároljanak földgázt, ne kössenek hosszú távú szállítási szerződéseket, ahogy például Magyarország tette. Az Unió gázszükségletének kétharmadát-háromnegyedét a norvég és az orosz gáz elégíti ki, ezen akart enyhíteni az Európai Bizottság, hogy helye legyen az amerikai palagáznak. Miután annak termelési és szállítási költsége nagyon magas volt, az energiaválság beköszöntéig nem volt versenyképes, a gázárak egekbe ugrásával azonban már valódi alternatívát jelent.

Az európai döntéshozók belátták, ez a liberalizálás irányába mutató kezdeményezés sikertelen, és így Amerikával kötöttek hosszú távú gázszállítási szerződést. Az oroszoktól való függetlenedés továbbra is cél, de az ellátás biztonságát más irányú hosszú távú szerződéssel szeretnék biztosítani. Vagyis a helyzet az, hogy az elmúlt időszakban nem sikerült függetlenedni az oroszoktól, közben elveszítettük az ellátásbiztonságot és jelenleg egy új függőségi helyzet kezd kialakulni. Gond viszont, hogy LNG-vel, azaz folyékony földgázzal nem lehet teljes egészében kiváltani az európai földgázfelhasználás mintegy 40 százalékát adó orosz földgázt. Az általában jellemző évi 150 milliárd köbméterre rúgó orosz gázzal szemben az amerikai és máshonnan érkező LNG is alig harmadát adhatja az orosz gáznak, azt is csak 2030-ra. 

Alacsony a gáztárolók feltöltöttsége itthon és Európában is. Hogyan állunk pontosan?

Kétségtelen, hogy rekord alacsonyra süllyedt a gáztárolók feltöltöttsége. Ez egyébként logikus lépés volt, hiszen a gázárak 2021 nyarán szálltak el, így a hosszútávú gázvásárlási szerződésnek hála, ami némi késéssel követi a világpiaci árat, még olcsón tudtunk a tározókat feltölteni, amivel a lakosságot részben el lehetett télen látni.

Itthon az évi 10 milliárd köbméteres felhasználás tizedét hazai termelésből fedezzük, a maradék kilenc milliárd köbmétert pedig fele-fele arányban az orosz szállítmányok jelentik, illetve a világpiacon beszerzett földgáz adja. Vagyis tény, hogy iszonyúan magas a földgáz ára, ami hatalmas terhet jelent a költségvetés, illetve az egyetemes szolgáltató számára. Mindez együttesen vezetett oda, hogy először az olcsón beszerzett gázt tárolták ki, és így alakult ki, hogy rekord alacsony a tárolók töltöttsége.

Ezzel együtt, ha az orosz szállítások nem apadnak el, akkor nem kell tartani ellátásbiztonsági problémáktól. Áprilisban kezdik feltölteni a tárolókat, vagyis, ha minden a menetrend szerint alakul, akkor gond nélkül fel lehet tölteni a szükséges mértékig a tárolókat a fűtési szezon kezdetére.

Magyarországra a Bulgárián is keresztülfutó gázvezetéken a szerződéssel lekötött 4,5 milliárd köbméter földgázból évente nagyjából 3,5 milliárd köbméter érkezik, azonban jelenleg nincs okunk amiatt aggódni, hogy ezek a szállítások ne érkeznének meg. A szituáció egyetlen veszélyforrása, ha a bolgárok elkezdik megcsapolni a gázvezetéket, mert erre válaszként az oroszok kénytelenek lesznek elzárni a teljes szállítást ezen az útvonalon, a szállítást azután csak a még bizonytalanabb Testvériség gázvezetékre tudják terelni. Emellett továbbra is gondot jelent, hogy minden olyan szankció és szankciós ígéret, amely az energiahordozókat érinti, felfelé nyomja az árat. 

Mekkora volt az áremelkedés?

A háború kitörésekor 70-75 euró volt megawattóránként a földgáz ára, amely néhány nap alatt 95 euróra emelkedett. De egyes szankciók bejelentését követően ez az összeg 200 euró fölé is emelkedett. Tehát nemcsak abban látom a veszélyt, hogy elzárják a gázcsapokat, hanem az is veszély, ha erről felelőtlen bejelentéseket tesznek a döntéshozók, mert az felfelé nyomja az árakat. 

Az Európai Bizottság álláspontja szerint a jövőben az Unió közösen szerzi majd be az energiahordozókat. Van ennek realitása?

Teljesen logikus álláspont, hiszen így jelentős árengedmény érhető el. Az viszont gond lehet, – ahogy a vakcinabeszerzés is bizonyítja –, hogy lassan haladnak ezek a beszerzések, így biztosnak tűnik, hogy a következő télnek a tagállamok még önállóan fognak nekivágni. Abból a szempontból viszont aggályok láthatók, hogy jelenleg az energiabeszerzés tagállami hatáskör, ennek feladása a szuverenitás csökkenését jelenti, és ezt később sem lehet majd visszaszerezni. 

Mennyibe kerül a rezsicsökkentés idén, és meddig lehet reálisan fenntartani?

Pontos összeget senki nem tud mondani, mert folyamatosan változnak az árak és ez a hektikusság jellemezni fogja a következő időszakot is. Felmerült a választási kampányban az ellenzék részéről a rezsicsökkentés elengedése, de annak hatására drasztikusan nőne az energiaszegénység. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos társadalmi rétegekben az lehet a kérdés, hogy élelmet vegyenek vagy fűtsenek. Így hatalmas társadalmi feszültség alakulhat ki, nem véletlen, hogy a kormány minden megnyilvánulás során kiáll a rezsicsökkentés megtartása mellett. Valószínű tehát, hogy az intézkedés maradni fog, már csak azért is, mert megfordult az európai trend: mostanáig Európában támadták a magyar rezsicsökkentést, mostanság viszont egyre több tagállamban jelennek meg energiaár szabályozó intézkedések. Ebben a kritikus helyzetben számos országban hozták meg azt a döntést, hogy az energiaár növekedéssel járó terheket a háztartások helyett az energiakereskedő cégeknek és a költségvetésnek kell viselnie.

Ilyen volt például Szlovákia, Románia, Franciaország, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Spanyolország és Portugália. Jelenleg mindenki úgy számol, hogy a háború befejezését követően várhatóan konszolidálódni fognak az árak, így a legtöbb ország elsősorban átmeneti intézkedésként tekint ezekre.

Magyarország esete ebből a szempontból speciális, hiszen 2010 előtt a fogyasztók rendkívüli módon voltak kiszolgáltatva az energiaszolgáltatók irányába és 2013 után többek közt a rezsicsökkentéssel sikerült a korábban magas energiaszegénységet Európa egyik legkedvezőbb mértékére csökkenteni.