Újranyitás: a magyar cégeknek most érdemes rástartolni a kínai piacra

Budapesten járt a Kínai Kommunista Párt központi külügyi bizottságának igazgatója. Vang Ji államtanácsos látogatása hatalmas diplomáciai siker Magyarországnak, de a régóta dédelgetett magyar terv, a keleti nyitás szempontjából mekkora jelentősége van egy ilyen gesztusnak, hoz forintban is kifejezhető hasznot a kínai piacra törekvő magyar cégeknek?

Nagyon, de nagyon sokat számít. Kínában van egy olyan mentalitás, hogy elsősorban “azokkal üzletelünk, akikkel  jóban vagyunk”. Ezek a diplomáciai lépések azt üzenik a kínai cégvezetőknek, a gazdasági élet szereplőinek, hogy Magyarország egy ilyen partner. Egyfajta ajánlólevél, ha úgy tetszik, kóserpecsét számukra.

Megfigyelhető, hogy az ilyen találkozók számával egyenes arányban alakul a gazdasági kapcsolatok volumene is. 

Mit tud hazánk egy ilyen találkozón ajánlani? A két ország nyilvánvalóan nem ugyanaz a súlycsoport…

Valóban tény, hogy nekünk nagyobb szükségünk van a kínai üzletekre, mint fordítva, de éppen most a helyzet kifejezetten kedvező. A minap találkoztam egy kisebb kínai delegációval, akik a kifejezetten gazdag, Sanghajtól délre eső Zhenjiang tartományból érkeztek, és a beszélgetésekből kiderült, hogy bizony nekik is vannak értékesítési problémáik, ami nem meglepő.

A covid rettenetesen megtépázta a gazdasági kapcsolatokat, és ez leginkább Kínát viselte meg. A helyi szabályok szerint akkor lehetett csak beutazni, ha vállaltunk egy három hetes karantént egy, az ára alapján ötcsillagos szállodában. Itt a szobát sem lehetett elhagyni, az ajtón adták be az ételt, italt. Közben folyamatosan kellett végezni a covid-teszteket, és ha csak egy is pozitív lett, az jelentősen meghosszabbította a procedúrát.

Nem csoda, hogy jelentősen visszaesett a Kínába utazó delegációk száma, csakhogy így az üzletkötések száma is lecsökkent.

Szemlátomást kevés most a piacuk, ami a kínaiakra eddig egyáltalán nem volt jellemző. Most ők is vadásznak az üzleti lehetőségekre, ami Magyarország lehetőségeit is felértékeli. Most következik Kínában a nagy újraindítás, nagyjából május körül fog elindulni rendesen a kínai gazdaság.

Hogyan tudják ezt a lehetőséget sikerrel kihasználni a magyar cégek?

Olyan megoldásokat kell találnunk amivel minimalizálható a rizikó. Két év kényszerpálya után a kínai cégek most mindentől irtóznak, ami kockázattal jár. Ha sikerül megnyugtatni őket, hogy a szállítmányokkal minden rendben van, akkor nyert ügyünk van. ezért kezdtem el szervezni a MEKSZ( Magyar Exportőrök Közös Szállítmánya) programot, amelyet kanadai szállítási útvonalakon már teszteltünk, és kiválóan működött.

Mivel régóta nagyon sok különböző terméket szállítunk tengeri úton, gyűltek a tapasztalatok, észrevettük, hogy például októberi szállítás esetében a konténer falainál jelentős hőmérsékletkülönbség lép fel, míg az egyik oldalon 11, a másikon 39 celsius fok mérhető. Ez nem tesz jót mondjuk a csokoládénak, de észrevettük, hogy ha az ásványvizek fölé pakoljuk az édességet, a víz temperáló hatásának köszönhetően az nem tud túlmelegedni.

Innen indult az ötlet, hogy szervezzük meg jobban a fuvarokat, például az édességek mellé ne kerüljön paprika, vagy szappan, mert az tönkreteszi az ízét. Egy nagy logisztikai cégtől ilyen fokú szervezést lehetetlen elvárni, ott a rakodást kiadják a targoncásoknak, akiknek fogalmuk sincs, milyen áru van az egyes dobozokban. Ezzel a szállítási költségeket is le tudjuk szorítani, a vásárló pedig jó minőségű, friss árut kap. Így tudjuk a rizikófaktorokat csökkenteni, és felkészülten várni, hogy beinduljon az újranyitás. 

Mennyibe kerül most Kínába szállítani az árut?

Kifelé szállítani még mindig nem különösebben drága, nagyjából 1800 euróért megy el a szabvány 40 lábas konténer Hongkongba. A visszaút persze drágább, de már itt is látható némi áresés, persze még mindig messze vagyunk a covid előtti áraktól.

Kína mindig egy rendkívül nehezen meghódítható piacnak számított. Miért?

A kínaiakban teljesen más a szoftver mint bennünk, ezért nagyon nehezen értjük meg egymást. Nem azért, mert nem tudunk közös nyelvet találni, egyszerűen olyan óriásiak a kulturális különbségek, hogy még a lehető legnagyobb jóindulat mellett sem értjük egymás gondolkodását.

Nézzünk csak meg egy kínai térképet, teljesen mást látunk rajta, mint az európaiakon, természetesen a középpontjában Kína áll, és persze vannak ennél lényegesebb különbségek is. Sok évnek kell eltelni, hogy ez a helyzet javuljon.

Mi magyarok viszont úgy érkezünk meg a kínai piacra, hogy jellemzően gyorsan akarunk eredményeket elérni. Nem szokott összejönni.

A magyar cégvezetők azt remélik, hogy megjelennek egy kiállításon, vásáron, és abból villámgyorsan gyümölcsöző üzlet lesz. Ez nem így működik, általában 5-6 évet kell várni arra, hogy a kezdeményezésből valami kisüljön, persze tény, hogy megéri kivárni. 

Mi a legnehezebb a piacra lépésben?

Az első lépés. Nagyon sokat kell azon dolgozni hogy ez megtörténjen. Lehet hogy sikerült megkötni egy írásos szerződést, de Kínában ez még nem jelent semmit, könnyen előfordulhat, hogy így sem lesz üzlet. Ahogy megtörténhet ennek az ellenkezője is, egy szóbeli megállapodás gyorsan sikert hoz.

Egy biztos, hogy sikeres kínai üzletről csak akkor beszélhetünk, ha a vásárló elutalta a pénzt.

Ez egyébként a leggyorsabb része a folyamatnak, Kínából egy órán belül megérkezik az utalás. Sok nehézséget meg lehet spórolni egyébként azzal, ha az ember egy kínai partnerrel dolgozik. Mi soha nem fogjuk megérteni azt a marketingstratégiát, és azt az eszköztárat, amivel ők dolgoznak, nem boldogulunk olyan jól a Wechaten, ezt el kell fogadni.

Szerintem ország-szinten is az lenne a szerencsés, ha Magyarország népszerűsítését is rábíznánk egy kínai vállalkozásra, egy ottani marketinges sokkal hatékonyabban meg tudná értetni a helyi vállalkozókkal, miért jó hazánkkal együttműködni. 

Hogy áll most az Európába irányuló kínai áruforgalom, mik a kilátásai a készülő Budapest-Belgrád vasútvonalnak?

A hagyományos szállítási útvonal, amely a Belt and Road mentén a Brest- Malaszewicze vonalon éri el Lengyelországot, már rendkívül telített. Mehetnének az áruk mondjuk Fányeslitkén keresztül is, de ez az útvonal keresztül megy Oroszországon és Ukrajnán, konkrétan a háborús övezeten is, ami jelentős kockázat lenne. Ebben a helyzetben továbbra is jó lehetőséget kínálna a Budapest-Belgrád vasútvonal.

De ha már említettük a háborút, Ukrajnában Kínának is vannak érdekeltségei. 2024 után el fog kezdődni a háború utáni újjáépítés, és a színfalak mögött a logisztikai tárgyalások zöme már most erről szól,

hogy azt az irdatlan mennyiségű építőanyagot és munkaerőt ki, honnan és hogyan szállítja majd oda.