"Nem kéne a sztárzenészek keresetével foglalkozni. A számokból könnyű téves következtetéseket levonni"

A Punnany Massif zenekar húsz éve igazi sikertörténet, az első és eddigi legnagyobb akadályt a koronavírus-járvány megjelenése okozta számotokra, ahogy az egész szektor számára. Milyen volt megélni ezt?

A zenekarom az ismertebb hazai együttesek közé tartozik, mégis, számunkra is nehézkessé vált a megélhetés a pandémia alatt. Nem támaszkodhattam kizárólag a rapper-karrieremre, ahogy eddig, új üzleti lábakat kellett „növesztenem”. Podcastek készítésébe is belevágtam, DJ-ként is kipróbáltam magam.

Csupa olyasmibe vágtam bele, aminek köze van a zene világához, mégis ismeretlen utakat tapostam ki.

Idén márciusban megszületett a kisfiam, így most már apaként is nagyon fontos számomra a biztos anyagi háttér megteremtése.

Kitekintve az egész zenészvilágra, sajnos igazad van, a járvány láthatóan megrázta az egész ágazatot, sok, általam kedvelt együttes is feloszlott. Mindemellett a felvevőpiac ízlése is megváltozott.

Utóbbi szerinted milyen irányba tolódott el?

A politikailag korrekt, habos-babos szövegeket egyre kevésbé szeretik az emberek. Mi a kezdetektől arra törekszünk, hogy a közbeszéd részéve tegyük és feloldjuk a nehéz témákat, feszültséget. Ez a szemlélet úgy gondolom, jelenleg is megállja a helyét.

Azt figyeltem meg, hogy a járvány óta a negatív irányú témák sokkal népszerűbbek, pontosan az említett feloldásnak a vágya miatt.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy a zenekészítés során el kéne mennünk pozitív aktualitások, örömteli dolgok mellett.

Ha már örömteli dolgok, éppen lezárul a fesztiválszezon. Hogy látod, mennyiben segíti az újraindult fesztiválélet a zeneipar lábra állását?

Augusztusban beszélgetünk, a nyáron már rengeteg fesztivál volt ez idáig, amelyeken óriási tömegek vettek részt. A járvány után láthatóan sokan szeretnék kiengedni a fáradt gőzt, viszont mindenhonnan az szól, hogy a következő válság már a küszöbön áll. Bármi is történik majd, egy újabb krízis minden bizonnyal hatással lesz zeneiparra.

Említetted a podcastot, a streaminget. Hogy látod, miként tud helytállni jelenleg ez a típusú zenefogyasztás?

Szerintem jelenleg ez csak a legismertebb hazai zenekaroknak tud valódi bevételi forrást biztosítani. Egyértelmű, hogy a CD-k kora lejárt, mégis sok zenekar hisz még a fizikai megjelenésben. Valódi eladásszámokat viszont manapság leginkább a benzinkutakon lehet produkálni.

Más a helyzet a bakelittel, ami a CD-vel ellentétben reneszánszát éli, sok szenvedélyes gyűjtővel találkozom.

Az év elején kikerült egy lista arról, hogy mennyit keresnek a sztárzenészek. Mi erről a véleményed? Lehet előnye annak, ha ezt tudja a közönség?

Nem hiszem, mert nagyon könnyű téves következtetéseket levonni ezekből az adatokból. Gondolj bele: a közönség ezeken a listákon mindössze egy számot lát a zenész neve mellett, amelynek valójában csak a töredéke kerül a művész pénztárcájába, rengeteg alvállalkozó kifizetése, helyszíni vagy egyéb költségek rendezése után.

Amikor tehát egy laikus meglepődik azon, hogy a legnépszerűbb fellépők milliókat keresnek egy fellépéssel, akkor azt nem tudja, hogy ezaz összeg valójában hányfelé oszlik szét, hogy egy fellépés költségvetése miként épül fel.

Szerinted mennyire van jelen a zeneiparban a bejelentés nélküli foglalkoztatás?

Én úgy látom, hogy ez egyre növekvő problémát jelent, fontos beszélni róla. A mostani, helyzetben úgy tűnik, egyre többen döntenek úgy, hogy letérnek a törvényes útról.

Veled történtek már problémás munkajogi vagy munkabiztonsági esetek?

Szerencsére mondhatom, hogy egyik sem. Ami a munkajogot illeti, nálunk minden ilyen kérdésre van egy bejáratott ügymenet: a menedzsmentünk figyel rá, hogy bármilyen szerződést kötünk, azt az ügyvédek is minden esetben át tudják nézni.

Nagyon hiszek abban, hogy a törvényesség és a pontosság kicsiben, az alapoknál kezdődik.

A munkavédelem terén is erős a technikai csapatunk, el vagyunk kényeztetve: koncertezéskor nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kipattanjunk a turnébuszból és felmenjünk a már biztonságos színpadra.

Ezekben a kérdésekben látsz generációs különbségeket?

Igen, látni. Néhány munkakörben a vén rókák úgy vannak vele, hogy ha „már így csináltuk harminc évig, akkor az most is jó lesz”. A fiatalok között pedig van az a típus, aki csak megy a saját feje után. Szerencsére a saját csapatomban nincsenek ilyen attitűdök, én magam egyik végletben sem hiszek.

Azokkal szeretek együtt dolgozni, akik képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez, de mindig szem előtt tartják a profi megoldásokat és a biztonságot.