Nőhet a depressziósok száma és akár az öngyilkosságoké is – mondja a pszichiátriai társaság elnöke

Lassan egy éve, hogy egy világjárvány árnyékában élünk, a legutóbbi döntés szerint pedig március elejéig biztosan nem enyhítenek idehaza a november 11-én bevezetett korlátozó intézkedéseken. Egyre többen depressziósak – vagy csak rosszkedvűek?

Erre nincs általános válasz. Ebben a helyzetben teljesen normális, ha valakinek nincs jókedve, elkeseredik a korlátozások meghosszabbításakor, ám ez még nem jelenti azt, hogy az illető depressziós.

De sajnos annál, aki esékenyebb, például genetikailag nagyobb az esélye a pszichés betegségekre, vagy már korábban érte őt súlyos stressz, esetleg volt már depressziós, esetleg más testi vagy lelki betegsége van, beindíthat szorongásos vagy depressziós betegséget a pandémia, illetve az azzal járó változások, a folyamatos stressz, a korlátozások.

Miből tudhatja valaki, hogy csak lehangolt, vagy depressziós, és orvoshoz kell fordulnia?

Aki „csak” lehangolt, az annak ellenére még képes élni az életét, tud örömöket találni a hétköznapokban, el bírja látni a feladatait, jól alszik, nem változik az étvágya, tervei vannak a jövőre nézve. Egy depressziós ember nem ilyen, és fontos, hogy megváltozik a korábbi énjéhez képest. A depresszió betegség, amit akkor diagnosztizálhatunk, ha valakinél kilenc lehetséges tünetből minimum öt legalább két héten keresztül fennáll.

A kilenc tünet a következő: nyomott, szomorú hangulat; nincs kedve olyan dolgokat csinálni, amit korábban szeretett; jelentős testsúlycsökkenés, vagy -növekedés; alvászavar; nyugtalanság vagy gátoltság; folyamatos fáradtságérzet; kilátástalanság; csökkent koncentrációs és döntési képesség, valamint öngyilkossági gondolatok.

Említette, hogy vannak, akiknek genetikailag nagyobb esélyük van a mentális betegségek kialakulására. Lehet tehát valaki hajlamos depresszióra?

A legtöbb pszichiátriai betegség, így a hangulatzavarok is gyakran halmozódnak egy családon belül. Ez nem azt jelenti, hogy mindenképpen depressziós lesz az, akinek egy közeli rokona, például valamelyik szülője, nagyszülője, nagybátyja, nagynénje az volt, csak azt, hogy nagyobb rá az esélye, mint annak, akinél soha nem fordult elő ilyen a családban.

 A genetikai hajlamon túl mi befolyásolja, hogy kinél alakul ki az élete során depresszió?

Azt szoktuk mondani, hogy az első depressziós epizód megjelenésében gén és környezet kölcsönhatása játszik szerepet. Tehát az előbb említett genetikai esékenység és a környezeti hatások, stresszt jelentő életesemények együttesen.

Akkor szinte biztosra vehető, hogy a Covid-19 miatt megnő majd, vagy akár már meg is nőtt a depressziósok száma, aránya. Helyes ez a következtetés?

Sajnos igen, a járvány lecsengését követően számítunk egy „pszichopandémiára”. Arra, hogy megnő azok száma, akiknek pszichiátriai ellátásra lesz szükségük, így a depressziós betegek száma is.

A pszichiátriai ellátórendszernek muszáj felkészülnie a várható fokozott terhelésre – a rendelésemen már most is érzékelem ezt.

Én fiatal felnőttkorig látok el betegeket, és ebben a korosztályban is többen kérnek segítséget mostanában induló szorongásos, illetve hangulatzavarral, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Az én tapasztalatom sok közlemény adataival egyezik. 

Eddig a lakosság mekkora hányada volt érintett a depresszióban?

A világ nagy részéhez hasonlóan Magyarországon is körülbelül a felnőtt lakosság 7 százaléka szenved a betegségben évente.

Milyen következményekkel járhat, ha több lesz a depressziós?

A kezeletlen depresszió mellett nagyon gyakran megjelenik a szerhasználat, ami nálunk még mindig jellemzően az alkohol, de lehet drog is – ez nehezíti a terápia sikerességét. Számos testi megbetegedés kockázata is megnő, például a szív- és érrendszeri kórképeké, tumoros betegségeké.

A kezeletlen depresszió legrosszabb kimenetele az öngyilkosság. Az ilyen betegek 15-19 százaléka vet véget önkezével az életének, az öngyilkosságot elkövetők 65-80 százaléka szenved depresszióban.

Ennél sokkal magasabb az öngyilkossági kísérletek száma.  A befejezett öngyilkosság férfiak között gyakoribb, mint nőknél. Ennek egyik oka, hogy a férfiak kevésbé kérnek segítséget, mint a nők. Az öngyilkosságok száma viszont megfelelő terápiával 80 százalékkal csökkenthető.

Ehhez elsősorban gyógyszeres kezelés szükséges?

Közepesen súlyos és súlyos depressziós betegeknél, akiknél öngyilkossági gondolatok, tervek is fennállnak, kombinált kezelést kell biztosítanunk, ami pszichoterápia és gyógyszeres kezelés együttesét jelenti. Azoknál a betegeknél, akiknél enyhe depresszió áll fenn, pszichoterápiával kell megkezdeni a terápiát, és csak akkor mérlegelendő a gyógyszeres kezelés is, ha emellett nem javul a beteg állapota.

A pszichoterápia mennyire elérhető?

Finanszírozottan kevés helyen van az országban pszichoterápiás ellátás, de a magánrendeléseken is gyakran hosszú a várólista. Ehhez hozzájárul a kapacitáshiány: még húsz éve is több mint ezer pszichiáter praktizált hazánkban, mára az állami ellátórendszerben dolgozók száma nagyjából megfeleződött. És azért tegyük hozzá, hogy a magánrendelések sokaknak egyáltalán nem megfizethetőek.

Magyarország hosszú ideig az öngyilkossági statisztikák élén szerepelt, de a helyzet sokat javult. Ha azonban a depressziósok száma emelkedik, az ellátórendszer pedig nem tud ezzel megbirkózni, akkor nem túl szívderítőek a kilátások.

Az 1980-as évek közepéig Magyarországon volt világviszonylatban a legmagasabb az öngyilkossági ráta, ami azt jelenti, hogy 100 ezer emberből 44-en haltak meg öngyilkosság miatt, most 17-18-an lesznek öngyilkosok 100 ezer emberből egy év alatt. Ez valóban jelentős csökkenés, azonban az uniós átlag 10/100 ezer lakos.

Európában jelenleg Litvániában a legmagasabb az öngyilkossági ráta, hazánk a 2.-3. helyen áll. A helyzet jobb tehát, de sajnos még mindig nem jó.

A korábbi látványos javulásban egyesek szerint az antidepresszánsok elterjedése játszotta a legfőbb szerepet.
Az öngyilkosság egy multikauzális esemény, ami azt jelenti, hogy számos rizikó- és védőfaktora van. Így az is összetett folyamat, ha csökken az öngyilkosságok száma. Az egyik nagyon fontos ok valóban az, hogy hazánkban sokat javult a depresszió felismerése és kezelése, és az 1990-es évektől új típusú, biztonságos antidepresszív szerek kerültek be a mindennapi gyakorlatunkba.

Szokták tőlem külföldi kollégák kérdezni, hogy mi az oka a magas magyar öngyilkosságnak. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy erre nem lehet egyszerűen válaszolni, mert például az ország keleti és nyugati fele között is hatalmas a különbség, mintha nem is ugyanarról az országról beszélnénk: a keleti megyékben körülbelül kétszer magasabb az öngyilkossági ráta, mint a nyugati országrészben.

Tudják ennek az okát?

Ennek sem egy oka van, valószínűleg hozzájárulnak a szocioökonómiai státuszban meglévő különbségek és az alkoholfogyasztás mértéke. Az alkoholfüggőség a depresszió mellett az öngyilkosságok második leggyakoribb oka, és ez Kelet-Magyarországon jelentősebb probléma.

A depresszión, az alkoholizmuson kívül milyen rizikófaktorai vannak még az öngyilkosságnak?

Más pszichiátriai betegség fennállása is növelheti az öngyilkosság rizikóját, ilyen például az evészavar, vagy a skizofrénia. Komoly kockázatot jelent, ha valakinek már volt öngyilkossági kísérlete, illetve, ha valakinek a családban előfordult ilyen eset.

Az öngyilkosságok megelőzésében rengeteget jelent, ha a társadalomban nem számítanak stigmának a pszichiátriai megbetegedések, mert akkor az emberek segítséget kérnek, és nem eltitkolni próbálják a problémájukat.

Az is segít az öngyilkosság megelőzésében, ha a társadalom képzett, tudja, melyek az öngyilkosság figyelmeztető jelei, így a családtagok, barátok észrevehetik, ha valaki bajban van és segíthetnek, hogy eljusson szakemberhez, pszichiáterhez, pszichológushoz. Ilyen figyelmeztető jel lehet, ha valaki azt mondja, „Szeretnék kiszállni az egészből”, „Nemsokára úgyse lesz gondotok már velem”, ha búcsúlevelet, végrendeletet ír, vagy elrendezi korábban lezáratlan ügyeit. Most, amikor igen korlátozott a fizikailag is közeli szociális kapcsolattartás, még nehezebb észrevenni mindezt, így fontos, hogy különösen figyeljünk egymásra.