Pleschinger Gyula: Segítség lenne a munkanélküli segély idejének meghosszabbítása

Interjú2020. ápr 6.Szabó Anna

A munkahelyüket elvesztők számára segítséget nyújthatna az álláskeresési ellátás 6, esetleg 9 hónapra való átmeneti kiterjesztése, a START munkaprogram előirányzatának megemelése, új állami beruházások indítása, illetve a Magyar Honvédség önkéntes tartalékos állományának átmeneti növelése átlagbér fizetése mellett. Többek között ezeket is javasolta az új gazdaságvédelmi mentőcsomagot kidolgozó akciócsoport tagjaként Pleschinger Gyula, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, az MNB Monetáris Tanács tagja, akivel a javaslatok részleteiről beszélgettünk.

A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) elnökeként Ön is részt vett az új gazdasági mentőcsomag kidolgozásában. Mit lehet tudni erről a munkáról és a javaslataikról?

Az MKT a gazdaság szinte minden területén jelen levő mintegy 3000 tagjának tudása és tapasztalata felhasználásával 90 konkrét javaslatot fogalmazott meg és továbbított a Gazdaság Újraindításáért Felelős Akciócsoport részére a járvány okozta károk enyhítésére, illetve a gazdaság újraindításának lehetőségére vonatkozóan.

A javaslatok a munkahelymegőrzés mellett az egészségügy, az informatika, az agrárium, a turizmus, a kultúra, az áruszállítás, a demográfia, a startup vállalkozások és a kkv-szektor területeire vonatkozóan tartalmaznak elgondolásokat rövid, és hosszabb távra.   

Megítélése szerint milyen hosszú válságra készülhetünk?

Az IMF nemrégiben készített egy felmérést arról, hogy a világ egyes országai milyen módon igyekeznek mérsékelni a vírus társadalmi-gazdasági hatásait. Ebből a felmérésből az olvasható ki, hogy az egyes kormányok az egészségügyi kapacitások bővítése, fejlesztése mellett azzal csaknem megegyező prioritással törekszenek a munkahelyek megőrzésére, a gazdasági szereplők működőképességének megőrzésére annak érdekében, hogy a járvány elmúltával a gazdaságok „repülőrajtot véve” ott folytathassák, ahol a járvány kitörésekor lassulni, leállni kényszerültek.

Ebből következően jó esélye lehet egy V alakú válság-lefutásnak. 

Egyre több országban vállalják át a kormányok a bérek fizetésének egy részét. Önök szerint milyen mértékben vállalhatja át az állam a bérterheket?

A munkahelyek válságok alatti megőrzésének talán leghatékonyabb – és már több esetben bizonyított – módszere a rövidített munkaidő program, melynek keretében a munkavállalók, a munkáltatók és a költségvetés megosztja egymás között a terheket. A munkavállalók rövidített (Ausztria esetében akár a normál munkaidő tizedére csökkentett) munkaidőben dolgoznak csökkentett bérért, a veszteséget pedig a munkáltató és a költségvetés osztják meg egymás között. Ma még nem tudható, hogy a kormány milyen módon kíván beavatkozni a munkahelyek lehetőség szerinti megtartásába, illetve nem ismert, hogy a gazdaságélénkítési program milyen elemeket fog tartalmazni, mekkora költségvetési ráfordítások mellett – így nem vállalkoznék arra, hogy a munkabértámogatásra fordítható arányokra becslést adjak.

A kormánynak két fontos – de egymással ellentétes irányú – prioritás közötti optimális kompromisszumot kell megtalálnia: egyfelől biztosítania kell, hogy a válság lecsengését követően a gazdaság a korábbi szintről, a potenciális növekedését megőrizve indulhasson újra, másfelől meg kell őriznie azt a költségvetési stabilitást,

ami lehetővé tette az adósság folyamatos csökkenését, a tartalékok felépülését. Egész biztos tehát, hogy a 2020-as költségvetést át kell alakítani, a hiánycélt el kell engedni és 2020-ban le kell mondani az államadósság korábbi dinamika szerinti csökkenéséről.

A kérdés csak az, hogy a hiánycél 3 százalékra emelése nyújt-e elegendő mozgásteret a szükséges intézkedések megtételére, és ha nem, meddig lehet a hiánnyal elmenni úgy, hogy az ne eredményezze az adósság kezelhetetlen növekedését. 

Mely javaslatokkal lehetne csökkenteni az elbocsátásokat?

A részben már bevezetett adó-és járulékcsökkentéseken túlmenően az előbbiekben már említett rövidített munkaidő program sokat segíthet. De segítséget nyújthat a foglalkoztatás rugalmasságának további növelése, péládul a más munkakörben vagy ugyanabban a munkakörben változó feltételek mellett történő foglalkoztatás korlátainak oldása, a munkaerő-kölcsönzés feltételeinek lazítása, a kollektív szerződésekben szabályozott feltételek enyhítése és így tovább.

A munkahelyüket mégis elvesztők számára segítséget nyújthatna az álláskeresési ellátás 3 hónapról 6, esetleg 9 hónapra való átmeneti kiterjesztése, a START munkaprogram előirányzatának megemelése, új állami beruházások indítása, esetleg a Magyar Honvédség önkéntes tartalékos állományának átmeneti (1, esetleg 1+1 éves) növelése átlagbér fizetése mellett.

Milyen emelkedésre lehet számítani a munkanélküliség alakulásában?

Úgy gondolom, nem kerülhető el, hogy az elmúlt évek igen kedvező munkaerőpiaci folyamatai átmenetileg megszakadjanak. A vírus okozta válság az elmúlt évtizedek válságaitól eltérően lényegében egyszerre vagy kis eltéréssel csapott le a világ minden országának minden iparágára. A globalizmus korábban élvezett előnyei mellett most hirtelen megjelentek a hátrányai: az alacsony készletezés melletti hosszú termelési láncok már egy láncszem kiesése esetén is megbénulnak.

Kis nyitott, a globális termelési láncokba integrálódott gazdaságként Magyarország fokozottan kitett a kedvezőtlen hatásoknak. A munkahelyek megőrzését, az üzletmenetek fenntarthatóságát célzó mindennemű intézkedés mellett is számolnunk kell a munkanélküliség érzékelhető átmeneti növekedésével.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a – sajnos még mindig meglevő – szürkegazdaságból elbocsájtottak, illetve a külföldi munkahelyeiket elvesztve hazatelepülők is növelik az álláskeresők számát.

Ha a korábbi válságok statisztikáit nézzük, talán Németország volt az egyetlen, ahol a 2008-as válság alatt nem nőtt, sőt, csökkent a munkanélküliség. Más országokban ezt a bravúrt nem tudták felmutatni. Becslésre nehéz lenne vállalkozni, de

úgy gondolom, egy járvány okozta 4-5 százalékos munkanélküliség még viszonylag rövid távon orvosolható lenne.   

Milyen intézkedésekkel és ösztönzőkkel lehet elérni, hogy a hazai fogyasztás minél nagyobb arányban a hazai termelésű cikkekre alapuljon a válság alatt és után?

A járvány megtanított arra, hogy a hosszú termelési láncok komoly kockázatokat jelenthetnek. Érdemes tehát támogatni azokat a vállalkozásokat – és itt elsősorban a kkv-szektor jöhet számításba – melyek késztermékeket állítanak elő. A mezőgazdaság, élelmiszeripar tipikusan ilyen területek, de ide sorolható az informatika, kézművesség, iparművészet stb.  

Az egészségügy terén melyek voltak a legfontosabb javaslataik?

A járvány jelentette kihívásokra való válaszadáson (ideértve a teljesítmény volumenkorlát átmeneti felváltását átalány-vagy kiadásfinanszírozással) túlmenően az egészségügyi infrastruktúra általános fejlesztése, a háziorvosi ellátás további fejlesztése (felszerelés, informatika), az orvosszakmai és a kiszolgáló (back office) tevékenységek elkülönítése, az állami és a magán egészségügy szigorú szétválasztása.

Nyilván nem kerülhető meg az egészségügyben dolgozók bérezésének kérdése sem.

A turizmus és a vendéglátóipar van most a legnagyobb bajban. Az MKT megítélése szerint milyen eszközökkel lehet segíteni a szektoron?

Ha egy ágazat a járványt követően nem tud a járványt megelőző szinten rövid időn belül újraindulni, az nagy valószínűséggel a szálloda-és vendéglátóipar.

A vendégek – különösen a külföldiek – bizalma lassan tér vissza, az óvatossági motívumok hosszabb ideig távol tarthatják őket. Segítene a lekötött energia-és közműszerződések újratárgyalásának átmeneti lehetővé tétele, az ágazat részére biztosított járulékkedvezmények év végéig történő meghosszabbítása, az üzleti turizmus támogatása, a reprezentációs adó átmeneti eltörlése/csökkentése a rendezvénypiac újraindulásának támogatására, a SZÉP kártya 2020-ban lejáró, fel nem használt keretének 1 évvel való meghosszabbítása.

Tekintettel arra, hogy a szálloda-és vendéglátóipar kiterjedt beszállítói körre van utalva, javasolható azon beszállítók kiemelt támogatása, amelyek jövedelme legalább 65 százalékban a szállodaiparhoz/vendéglátáshoz kapcsolódik. 

Versenyképességi strukturális átalakításra a jelenlegi helyzet mennyire jelenthet lehetőséget? Ha igen, mely területeken?

Az újraindulás új kihívásokat és új lehetőségeket is jelenthet. A válság megmutatta, hol vannak gyenge pontjaink, sőt, hol vannak az Európai Unióban is gyenge pontok. A felismert igényekhez leggyorsabban a kkv-szektor tud alkalmazkodni, és érdemes ebben az alkalmazkodásban célzott hitelprogramokkal, garanciaprogramokkal támogatni a szektor vállalkozásait. Az MNB, a Versenyképességi Tanács, a kamarák és a minisztériumok által kidolgozott versenyképességi javaslatok is tartalmaznak számukra megszívlelendő gondolatokat. 

A járvány tanulságai alapján például a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban törekedhetünk a minél nagyobb fokú önellátásra.

A nagyobb, jelentősebb exporttevékenységet folytató szállodák élelmiszerkínálata 50 százalékot is meghaladó mértékben importból származik, de törekedni kellene a mezőgazdaság input-termékei: vetőmagok, szaporítóanyagok, növényvédő szerek, gépalkatrészek stb. nagyobb arányú hazai előállítására is. A valamikor nagy hagyományokkal rendelkező orvosi műszergyártás is láthatóan találna keresletre. Az informatika terén a lehetőségek úgyszólván kimeríthetetlenek úgy a szoftver, mind a hardverfejlesztés tekintetében.

Milyen gazdasági visszaeséssel kalkulálnak erre az évre a magyar gazdaságban? 

Az MKT nem készít előrejelzéseket, ezzel szemben rendszeres fórumot biztosít kellő információs bázissal és tapasztalattal rendelkező elemzők számára várakozásaik ütköztetésére. Az ezévi találkozót a koronavírus miatt - sajnos – nem tudtuk megrendezni, pedig ezévben a palettát színesíteni terveztük egy jónevű külföldi elemző meghívásával is.

De ha meg is tudtuk volna szervezni, meghívottjainkat nagyon komoly kihívásokkal szembesítettük volna: a koronavírus megjelenése okozta bizonytalanságok nyilvánvalóan a várakozások jelentős szórását eredményezték volna, hiszen nehezen becsülhető, hogy a számunkra fontos nemzetközi partnerek hogyan és mikorra birkóznak meg a járvánnyal, és egyelőre bizonytalanság van abban a tekintetben is, hogy a kormány milyen intézkedéseket tervez a gazdaság újraindítása tekintetében.

Az elemzők körében konszenzus van arra vonatkozóan, hogy az eurózóna – azaz legfontosabb gazdasági partnerünk – gazdasága az első féléves negatív teljesítményt követően a második félévben már pozitív értékeket, az év egészében pedig talán 1 százalék körüli, de inkább valamivel az alatti növekedést tudhat magáénak.

Ez azt jelenti, hogy külpiacaink az elmúlt évekhez képest némileg kedvezőtlenebb feltételeket biztosítanak számunkra. 

Mely szektorokban várható a legnagyobb esés?

Ha megnézzük, hogy az elmúlt években mi volt a hazai növekedés motorja, akkor termelési oldalról a piaci szolgáltatásokat – ezen belül kiemelten a turizmust-vendéglátást, a szállítást és az infokommunikációt –, az ipart – ezen belül kiemelten a járműipart – és az építőipart azonosíthatjuk. Felhasználási oldalról a háztartások fogyasztása és a beruházások fűtötték a növekedést.   

Ezeket a tételeket megvizsgálva, úgy gondolom, jó eséllyel mondható, hogy a turizmus-vendéglátás nehéz év elé néz. Az ágazat bevételeinek jelentős részét adó külföldi turizmus valószínűleg nehezen éled újra, a járvány elmúltával inkább a belföldi kereslet élénkülésében reménykedhetünk. Összességében azonban az ágazat teljesítménye jelentősen elmaradhat az elmúlt évek dinamikájától.

Az export-import visszaesése nyilvánvalóan hátrányosan érinti a szállítást is és ezen a területen a járvány logisztikai problémákkal is szembesíti az ágazat szereplőit. Részben a kijárási korlátozások, nagyobb részben az óvatossági megfontolások visszavetik a lakossági fogyasztást is a járvány idejére.

A krízis elmúltával viszont sor kerülhet az elhalasztott fogyasztások pótlására, így - remélhetőleg - az év második felében a lakossági fogyasztás helyreállhat.

Mi várható a beruházások terén?

A magán és külföldi beruházások esetében is részben a járvány okozta tényleges korlátok, részben óvatossági megfontolások okozhatnak visszaesést. A Magyar Nemzeti Bank a kedvezményes hitel-és kötvényprogramjaival, illetve a mikro- és makroprudenciális lazítással, a kormány pedig a garanciarendszerek kiterjesztésével az elérhető források és a kockázatok mérséklése terén jelentősen kibővítette a lehetőségek körét. Mégis sok múlik azon is, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer mennyire bátran él ezekkel a lehetőségekkel.

Jelentős szerepe lehet a beruházások visszaesése ellensúlyozásában a kormánynak például infrastrukturális beruházások (út-vasútépítések/korszerűsítések, vagy a mezőgazdaság számára oly fontos öntözési rendszerek stb.) indításával.

Az előzőek alapján inkább lefelé mutató kockázatokkal kell számolnunk, de úgy gondolom, hogy a gazdaságunk elmúlt években megerősített fundamentumai, a kormány és a jegybank biztosította lehetőségek és a reálgazdaság szereplőinek együttműködése eredményeképpen az ezévi növekedés a pozitív tartományban, kedvező esetben akár az uniós átlag fölött megcélzott prémium szintjén maradhat, és megalapozhatja a korábbi dinamika közelébe való visszatérést az elkövetkező évekre.