Putyin alaposan elszámította magát - Orosz vérfürdő lett az ukrán front

Hogy jellemezné a háború mostani szakaszát?

Az ukránok és az oroszok most úgy őrlik fel egymás erőit, hogy egyikük sem tud érdemben felülkerekedni a másikon. Mostanra mindkét fél többlépcsős mélységi védelmet alakított ki a frontvonal mentén. Az ukrán védelem különösen erős a térségben, hisz már 2014-2015 óta dolgoztak a lövészárkok és a betonfedezékek kiépítésén.

A harcok sok szempontból az első világháborúra emlékeztetnek.

Az oroszok óriási emberhullámokkal próbálnak területet szerezni, ami miatt viszont nagyok a veszteségeik. Az elmúlt időszakban voltak olyan napok, amikor az ukrán források szerint a támadók oldalán több mint ezren vesztek oda.

A harckocsik haladását nehezíti, hogy a jég alatt sok helyen még mindig híg a sár. A fagyott részek gyakran beszakadnak a járművek alatt.

Minek köszönhető, hogy ekkora véráldozattal jár az ukrán konfliktus?

Az amerikaiak 20 év leforgása alatt Irakban és Afganisztánban összesen úgy hétezer katonát vesztettek. Persze más volt a harcok intenzitása, viszont a konfliktus elején így is egy 400 ezres haderőt vertek szét Irakban. De az USA technológiai főlénye olyan nagy volt, hogy az iraki haderő heteken belül megsemmisült, szétszéledt. A veszteségeik zöme nem is a nyílt háborúban keletkezett. A legtöbb emberük gerilla- és terrortámadásokban esett el.

Ehhez képest – megbízható nyugati források szerint – nagyjából 100 ezer orosz katona halt meg az ukrán háborúban az elmúlt egy évben.

A mostani egy szimmetrikus háború. Vagyis a felek képességei nagyjából kiegyenlítik egymást. Az oroszoknak ugyan több harckocsijuk van, viszont az ukránoknak meg több korszerű páncéltörő rakéta áll a rendelkezésére.

Az orosz haderőben több a repülőgép és a helikopter, viszont az ukránok jól fel vannak szerelve korszerű légvédelmi rakétákkal. Ehhez a kiegyenlítettséghez persze az kellett, hogy Ukrajna mögött felsorakozzon a nyugati világ.

A szimmetrikus háborúk szomorú jellemzője, hogy gyakran roppant sokáig elhúzódnak.

Az utolsó ilyen konfliktus az irak-iráni háború volt, amely nyolc éven át tartott és a két oldalon együttvéve majdnem egymillió ember halt meg.

Oroszország az eddigieknél nagyobb haderőt is be tudna vetni Ukrajnában?

Be tudna, csakhogy nekik a 17 millió négyzetkilométeres területükön máshol is erőt kell felmutatniuk, egyebek mellett a Távol-Keleten, Közép-Ázsiában és az Északi-sark térségében is. Az oroszok a teljes katonai erejüknek nagyjából a felét vethetik be maximum Ukrajnában.

A legvéresebb harcok most Bahmut körül zajlanak. Tényleg olyan fontos ez a város?

Az ukrán védelmi vonal egyik fontos pontja Bahmut. De ha az oroszok be is veszik akkor a következő település köré szervezett védőállások utána megint megakaszthatják őket.

Bahmut az oroszoknak azért is fontos mert eredményeket kell felmutatniuk.

Az irgalmatlan véráldozat mellett sikerekre van szükségük. Muszáj otthon elhitetniük, hogy a veszteségeknek és a gazdasági nehézségeknek van értelmük. Az ukránoknak meg minden település fontos, hisz a hazájukat akarják megvédeni.

A harcok kipattanása óta az oroszok egyébként 20-25 kilométert haladtak előre a donyecki térségben. Olyan lassú az előrehaladás, hogy már a Wagner-csoport vezetője is úgy becsüli, hogy a háború még legalább 18-24 hónapig el fog tartani.

Idén már nincs is kilátás a békére?

Bár mindkét oldalon látszanak a háborús fáradság jelei, a politikai vezetés Oroszországban és Ukrajnában is csapdába került.

Ha például Zelenszkij a béke kedvéért ukrán területeket adna át az oroszoknak, könnyen lehet, hogy a sajátjai ölnék meg.

Mindenesetre, ha majd leülnek a tárgyalóasztalhoz a felek, akkor az új határokat valószínűleg a meglévő harcvonalak mentén fogják meghúzni. Ezért mindkét fél igyekszik területszerzéssel javítani a pozícióin. Erről szól például a tavasz közepére-végére várt ukrán ellentámadás is.

A kamikaze drónoknál tényleg figyelni szoktak arra, hogy az okozott kár nagyobb legyen a drón értékénél?

Az oroszoknak már alig van saját drónjuk, viszont irgalmatlan mennyiségű pilóta nélküli repülőeszközt szereztek be Iránból, változó minőségben. Köztük vannak pár ezer dolláros „öngyilkos” eszközök, de olyan nagyobb méretű eszközök is, amelyeknek az ára több millió dollár lehet. A hasonló amerikai, vagy izraeli gépek piaci ára 15-20 millió dollár is lehet.

A kamikaze drónok darabára nem túl magas, de nyilván olyan célpontokat igyekeznek megtámadni velük, amelyeknél az okozott kár meghaladja a bevetett technika értékét.

Viszont az iráni öngyilkos drónok (hivatalos nevükön cirkáló lőszerek) minősége annyira gyenge (alacsonyan repülnek, kis sebességgel), hogy az ukrán légvédelem szinte száz százalékos hatékonysággal szedi le őket.

Viszont ha lakott terület felett lövik ki őket, akkor a lehulló roncsok is okozhatnak károkat.

Mekkora jelentősége lesz annak, amikor az ukránok megkapják a Leopard 2-es harckocsikat?

A mostani orosz támadás megállításához nem feltétlenül harckocsik kellenek. Most leginkább irányított páncéltörő rakétákra van szükségük, amelyekből pedig irgalmatlan mennyiséget kaptak. Egyes becslések szerint 15-20 ezret.

A korszerű harckocsik majd egy esetleges ukrán ellentámadásnál juthatnak nagyobb szerephez. Segíthetnek az orosz védelem áttörésében.

Mondjuk egy T72-esből átülni egy Leopard 2-esbe az majdnem olyan mint egy kocka Ladát leváltani a legújabb fedélzeti számítógéppel felvértezett Mercedesre. Ugyanakkor a Leopard 2-esek sokkal precízebb szerkezetek, a karbantartásuk is merőben más.

Ezeket nem lehet egy ötkilós kalapáccsal helyrepofozni, ha valahol elgörbülnek. Emiatt is komoly felkészülést igényel majd a működtetésük.

Mekkora az esély rá, hogy a konfliktus ki fog terjedni?

Eszkalációs lehetőség van a háborúban, de jelenleg kicsi az esély arra, hogy a háború átterjedjen más országokra is. Az oroszok a nyilatkozatok szintjén ugyan roppant bátrak és karakánok, de most épp a nyugat támogatását élvező Ukrajnával sem tudnak mit kezdeni.

Nem hiányzik nekik egy nyílt háború a NATO-val. Ezt az is jelzi, hogy szinte menetrendszerűen fenyegetik meg a nyugati államokat nukleáris fegyverek bevetésével, amivel a gyengeségüket igyekeznek leplezni.

A háború elején úgy tűnt az oroszok gyors győzelemre számítottak. Hogy tudták így elszámolni magukat?

Az oroszok a legjobb forgatókönyvre rendezkedtek be. Arra számítottak, hogy az ukrán vezetés – akár csak 2014-ben – be fog pánikolni, az ukránok pedig nem fognak érdemben ellenállni. Kilenc éve az ukrán tisztek egy része át is állt az oroszokhoz.

Csakhogy azóta, főleg Zelenszkij megválasztása után a tiszti kart alaposan átvilágították.

Eltávolították azokat a tábornokokat és főtiszteket, akik még a Szovjetunió idején indították be a karrierjüket és a diplomájukat orosz területen szerezték.

Az biztos, hogy az ukrán politikusok és az ukrán haderő a várakozásokon felül teljesített. Nem csak az oroszokat lepték meg, hanem a nyugatot is. A britek és a németek még a háború elején felajánlották Zelenszkijnek, hogy hozzon létre emigráns kormányt Berlinben vagy Londonban. Zelenszkij viszont maradt Kijevben.

Az oroszok pedig annyira bíztak a szerencséjükben, hogy a háború elején nem megfelelő számú haderővel vonultak fel.

180 000 fővel támadtak, ami egy 600 000 négyzetkilométeres, 42 millió fős ország elfoglalásához – amennyiben annak hadereje védekezik – édeskevés.