Rekord-közelben a kórházak adóssága

Milyen területeken van a legnagyobb szükség az innovációra és a digitalizációs fejlesztésekre?

Igazából mindenhol. Nagyon komoly azonnali hasznot azokon a területeken nyújthatnának az innovatív megoldások, ahol jelentős munkaerőhiánnyal küzdünk. Elengedhetetlenek a széleskörű informatikai fejlesztések. Az IT-nak finanszírozott módon kell megjelenni az egészségügyben.

Új orvostechnikai eszközök és módszerek adaptálására is szükség van, nemcsak a klinikákon és a nagyobb centrumokban, hanem lehetőség szerint a kisebb kórházakban is. Nyilvánvalóan ennek az a feltétele, hogy a kollegák ismerjék az új eszközök kínálta lehetőségeket, valamint azok használatát.

Az elektronikus lázlapok, a nővérhívó berendezések, az intézményekben alkalmazható telemedicinális eszközök vagy betegmonitorozó berendezések beszerzése egyszerre enyhítené a szakdolgozók terheit, és tenné biztonságosabbá és magasabb színvonalúvá az ellátást.

A mesterséges intelligencián alapuló technológiák elérhetők és számos területen nyújthatnának már ma is segítséget. Érdemben segítenek a döntéshozatalban, illetőleg kiegészítik és megkönnyítik az orvosok munkáját. Például a cytológia vagy a képalkotó diagnosztika területén előszűréseket végez a program, és az orvos csak a diagnosztika későbbi pontján lép be a folyamatba.

Idővel egyébként nem csak tetemes munkaterhet vehetnék át a mesterséges intelligencián alapuló programok, hanem az önfejlesztő jellegzetességeik miatt sok esetben meg is előzhetik az orvosokat, és nagyobb biztonsággal észlelhetnek olyan jelenségeket, amiket az emberi szem nem vesz észre.

Milyen további előnyökkel járnának a fent említett fejlesztések?

Alapvetően hosszú távon kell erre a kérdésre tekinteni. Egyrészt hatékonyabban és pontosabban lehetne az új eszközökkel gyógyítani, másrészt az orvosi vagy szakdolgozói hiány is kevésbé érződne.

Az új módszerek alkalmazásával ráadásul a beteg indokolt esetben hamarabb juthatna ellátáshoz, és emiatt is, de természetesen a módszerek pontossága miatt is sok szövődmény elkerülhetővé válna, így a későbbi ellátási költségek is számottevően mérséklődnének.

A gyógyulási folyamat is rövidülhetne, aminek köszönhetően a meggyógyult páciensek korábban térhetnének vissza a munkába. Ez rendszerszinten jelentős gazdasági hasznot jelentene. Ilyen szempontból tehát idővel megtérülnek a kezdetben még drágának tűnő beruházások, miközben a társadalmi jólét is növekszik.

Szükséges-e az egészségügyi finanszírozás átalakítása?

Igen, mindenképpen. Jelenleg kapacitás alapján finanszírozzák az intézményeket. Sokkal hatékonyabb, kiszámíthatóbb és számonkérhetőbb lenne minőség és eredmény alapján finanszírozni, aminek eredményeképpen az a kép is tisztulna, hogy mely intézményekben indokolt aktív ágyakat fenntartani, és hol van inkább szükség krónikus ellátásra, ápolásra.

Másként megfogalmazva „a beteg hátára kell kötni a finanszírozást”. Ha a beteg más intézményben szeretné igénybe venni az ellátást, mert az információk alapján ott sokkal hatékonyabb és biztonságosabb a gyógyítás folyamata, akkor oda kell csoportosítani a forrást.

Számos jó hírnevű, hatékony és nagy területi kapacitással rendelkező intézmény esetében probléma, hogy túllépik teljesítmény volumen korlátot (TVK), mivel a nagyszámban érkező betegeket szakmai és morális okból sem küldik el, pedig ez lenne az elvárás, amennyiben kizárólag fiskális alapon ítéljük meg a helyzetet. De természetesen nem tesszük, aminek eredményeképpen ezek a kórházak veszteséget halmoznak fel, hiszen az ellátás egy része finanszírozatlan marad.

Ugyanakkor arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy más intézmények, amelyeknek túl nagy a TVK-juk, azzal küzdenek, hogy minden forrást lehívjanak, és olyan betegeket is aktív ágyakon látnak el, akiknek erre szakmai szempontból nem lenne szüksége. Mindez talán jól érzékelteti a helyzet értelmetlenségét.

Milyen területeken érzékelhető a legnagyobb mértékű orvoshiány?

Jelenleg az érsebészet, a pszichiátria, a fül-orr-gégészet, az infektológia, a nefrológia és az ortopéd-traumatológia áll a sor elején, de sajnos hosszan tudnám folytatni a felsorolást.

Komoly gondot okoz,  hogy minden erőfeszítés ellenére hiányzik a megfelelő utánpótlás. Magyarázatul az adott területek korábbiakhoz képest csökkenő népszerűsége, az alacsonyabb jövedelem,  valamint a jelentős túlterheltség szolgál. Kiszámítható életpályamodell, magasabb fizetések, rugalmasabb képzések, valamint az innovatív megoldások kínálta színesebb és profibb munkafolyamatok biztos, hogy vonzóbbá tennék ezeket a szakmákat is.

Országos szinten kell megreformálni, ráadásul azonnal az utánpótlást az orvosok és a szakdolgozók vonatkozásában is, különben előbb-utóbb nem lesz elegendő személyzet. Főleg úgy, hogy a következő években nagyon sokan fognak nyugdíjba menni az egészségügyben. Külön kiemelném a műszaki, gazdasági területeken lévő óriási munkaerőhiányt, ami már a közeljövőben, sőt talán a jelenben is lényegesen komolyabb problémát okoz a kórházak életében, mint az ágymelletti dolgozók számának csökkenése.

A Magyar Kórházszövetség most kér be a kórházaktól egy kimutatást, amely azt összegzi, hogy az elkövetkezendő 5 évben hány orvos, szakdolgozó, műszaki-gazdasági területen dolgozó megy nyugdíjba, hiszen a pótlásukra előre fel kell készülni.  Jelenleg úgy érzékeljük, hogy tovább csökkenhet az egészségügyben dolgozók száma.

Jó hír viszont, hogy az orvosi egyetemekre jelentkezők száma újra emelkedni kezdett, ugyanakkor esetükben még időre van szükség ahhoz, hogy ténylegesen orvossá váljanak. Szintén kedvező fejlemény, hogy napjainkban kevesebb orvos megy külföldre dolgozni, sőt, egyre többen jönnének haza, ami természetesen enyhítené a munkaerőhiányt, ráadásul a külföldi tapasztalatszerzés nagyon hasznos az adott kolléga és a hazai betegellátás számára is.

Megfelelő megbecsültséggel, fizetéssel, és jó munkakörülményekkel véleményem szerint vissza lehet csábítani az orvosokat Magyarországra. Tapasztalataink szerint a nyugat-európai béreknél kevesebbel is beérnék az egészségügyi dolgozók, ha magasabb lenne itthon a respektjük, ha a betegellátáshoz szükséges eszközök, körülmények rendelkezésre állnának, és jobb hangulat uralkodna az intézményekben.

Miként alakul a kórházak adósságállománya?

A kórházak adóssága rekord-közelben van, amin úgy gondolom nincs mit csodálkozni. A valós költségeken alapuló finanszírozás hiánya, az új technológiák, gyógyszerek, innovatív megoldások magas költségigénye, az emelkedő bérek (számos területen kifejezett bérspirál), valamint az árfolyamingadozások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett – amely egyébként az amortizációra sincs tekintettel – a kórházak legjobb szándékuk ellenére is adósságokat halmoznak fel.  

Szükséges-e a magánegészségügy súlyának a növelése? Ha igen, akkor milyen területeken?

Azt, hogy szükséges-e, a betegek döntik el. Addig, amíg nem érzik biztonságosnak és könnyen hozzáférhetőnek az állami egészségügyet, egyre inkább a magánegészségügy felé fordulnak. Hosszan lehetne azonban arról polemizálni, hogy a betegekben – sokszor megalapozatlan módon – kialakult rossz véleménynek mennyire van alapja, de ez talán egy másik beszélgetés témája lehetne.