Rubel alapú elszámolás - Oroszország úgy javítja pozícióját, hogy azzal Európa nem veszít 

Németországban földgázellátási válsághelyzetet hirdettek. Ennyire rossz a helyzet?

A Németországban és Ausztriában bevezetett intézkedések egyelőre az elővigyázatosságot, a szállítások szorosabb nyomon követését szolgálják. Ettől természetesen nem lebecsülendők, hiszen

azt mutatják, hogy a két ország vezetése úgy érzékeli, hogy az orosz import kiesése valós kockázat, aminek súlyos következményei lennének. 

Erre egyelőre csak az elmúlt hetek nyilatkozatai utalnak, hiszen a szállítások továbbra is folyamatosak. A politikusok kommunikációjában és a szimbolikus lépéseikben azonban láthatóan egyre mélyül az ellentét:

erre utal az is, hogy Németországban házkutatást tartottak a Gazpromnál.

Olaf Scholz német kancellár a német az ARD televíziónak arról beszélt, hogy az oroszoktól való energiafüggetlenség magasabb energiaárakkal fog járni. Mennyivel lesz drágább az amerikai import LNG, mint az orosz gáz?

A sok bizonytalanság miatt mind az LNG beszerzési árára, mind a jövőbeli energiaárakra nagyon nehéz becslést adni. Az LNG tekintetében az elsődleges kérdést jelenleg nem az ár jelenti hanem hogy egyáltalán lehetséges-e rövid távon megfelelő mennyiséget beszerezni a piacon.

Az új amerikai megállapodás 15 milliárd köbméterről szól év végéig, ami az orosz import tíz százalékát fedezi és az USA-tól lényegesen nagyobb mennyiség nem várható (ráadásul a megállapodás ára sem ismert).

Folyamatosan érkeznek hírek arról, hogy az európai vezetők további országokkal, például Katarral is folytatnak tárgyalásokat, ezek azonban egyelőre nem kecsegtetnek túl nagy volumenű beszerzésekkel, mert a kapacitások jelentős részét Ázsia már lekötötte.

Az európai energiatőzsdék esetében pedig a legfőbb bizonytalanságot az okozza, hogy az árakat elsősorban az befolyásolja, hogy a piaci szereplők éppen mekkora kockázatot rendelnek a szankciók bevezetéséhez és nem a kitermelési, szállítási költségek.

Így, aki előrejelzést szeretne készíteni, annak a politikusok jövőbeli nyilatkozatainak tartalmát és az azokra adott piaci reakciókat kellene előre látnia, ami a jelenlegi, feszültségekkel teli, turbulens helyzetben lehetetlen vállalkozás.

Oroszország elvileg nem kötelezheti a vásárlókat a rubelben történő fizetésre, Európa pedig nem csökkentheti kétharmaddal a beszerzéseit év végéig. A szerződések nagy része a valutát és a minimális mennyiséget is rögzíti. Mi lehet a megoldás? Van olyan forgatókönyv, hogy egy ponton teljesen leáll a gázkereskedelem, mondjuk zsarolás jelleggel?

A intézkedésről szóló részletszabályok szerint a vásárlóknak egy speciális számlát kell nyitniuk a Gazprombankban, ahol fizethetnek euróban, de azt az intézmény automatikusan rubelre váltja.

Az új helyzet mesterséges keresletet teremt a rubelre és bebiztosítja a Gazpromban szankcióktól való mentességét. Az európai vásárlók pedig továbbra a leszerződött áron juthatnak hozzá a megállapodásokban szereplő mennyiségekhez úgy, hogy az EU-nak nem kell mérlegelnie az orosz jegybankot érintő korábbi szankciója feloldását.

A megoldással tehát Oroszország úgy javította pozícióját, hogy azzal nem okozott veszteséget Európának.

Az európai politikusok egy része számháborúba kezdett, egymásra licitálva mondanak be egyre korábbi határidőket, amikorra teljesen megszüntetnék az orosz energiaimportot. Hogyan hat ez a gáz világpiaci árára?

A számháború rövid távon felhajtja az árakat, hiszen a világban energiaszűke van és a nyilatkozatokkal minden kitermelő számára nyilvánvalóvá válik, hogy Európának sürgősen nagy mennyiségű gázra van szüksége. Az ambiciózus vállalások tehát az eladók pozícióját – az európai vásárlók rovására – javítják.

A Bizottság gázpiaci intézkedései és piacosító törekvései között ellentmondás van – írta nem rég. Mi az ellentmondás?

A közös gázbeszerzéssel az EU egy vásárlói kartellt hozna létre, aminek az a célja, hogy Európa használja piaci erejét. Emellett az új entitás hosszú távú szerződéseket kötne, ráadásul egyelőre úgy tűnik, hogy a központilag vásárolt mennyiséget valamilyen előzetes, központi mechanizmus szerint osztanák szét.

Mindhárom hátráltatja a piaci liberalizációt. A gáztárolókkal kapcsolatos minimumszint előírás pedig nagyobb állami kontrollt igényel (hiszen azt a tagállamoknak kellene kikényszeríteni),

ami szintén ellentétes a korábbi bizottsági iránymutatásokkal.

Az EU hosszú távú gázmegállapodást kötött az Egyesült Államokkal, ami idén év végéig 15 milliárd, 2030-ra pedig fokozatosan 50 milliárd köbméter többletbeszerzést tesz lehetővé. Első hallásra ez úgy tűnik, hogy az energiafegyver átkerül az oroszoktól az Egyesült Államoknak. Máris megvan a háború első nyertese? Mekkora haszon ez Amerikának?

A szerződésben szereplő ár (vagy árképlet) nem nyilvános, így nem lehet tudni, hogy az új üzlet pontosan mekkora árbevételt jelent majd az Egyesült Államoknak és mekkora költséget Európának.

Az azonban nyilvánvaló, hogy a hosszú távú szerződés kitűnő fedezetet nyújt az USA következő évi kapacitásfejlesztéseinek, mindezt ráadásul úgy, hogy a konkurens Oroszország ugyanekkora bevételtől elesik.

Európa szempontjából kedvező, hogy az új beszerzés diverzifikálja a beszerzési forrásokat azonban kedvezőtlen, hogy ennek minden bizonnyal magas költségei lesznek, mert az amerikai LNG borítékolhatóan drágább a csővezetéken keresztül érkező orosz gáznál.

Eddig pont arról volt szó Brüsszelben, hogy fel kell számolni a hosszútávú szerződéseket. Most teljes a hátraarc?

Úgy tűnik, hogy az orosz energiahordozók teljes tiltásának új célkitűzése felülírja az Unió korábbi céljait. Ez a piaci liberalizációs törekvések mellett a klímavédelmi, ellátásbiztonsági és gazdaságossági célok sérülésén is jól látható.

Ezek után mekkora mozgástere maradt Magyarországnak energiapolitika tekintetében?

Az új intézkedés részletszabályai még nem ismertek, de vannak bíztató jelek. A legutóbbi EU-csúcs következtetéseibe szerepel, hogy a közös beszerzéshez történő csatlakozás önkéntes lesz, így az a meglévő – Magyarország esetében a jelenleg kiharcolhatónál jóval kedvezőbb – szerződéseket nem fogja érinteni.

A piaci működéssel, liberalizációval kapcsolatos európai fordulat (például nagyobb állami kontroll a gáztárolók felett) Magyarországon korábban már lezajlott, ami szintén lépéselőnyt jelenthet Magyarország számára.

Ami azonban hazánkra nézve is fenyegető, hogy az európai piacok összekapcsoltsága miatt az energia potenciális drágulása, valamint az ellátásbiztonság gyengülése Magyarországot is érinti, ami új külső kihívások elé állíthatja a kormányzatot.

Az új mechanizmusok érintik az európai országok gáztározóit is. Ha jól tudom, hazánk jól áll e tekintetben. Lehet ebből a jövőben előnyt kovácsolni?

Az Európai Bizottság még dolgozik a kötelező minimális töltöttségi intézkedéséhez kapcsolódó kompenzációs mechanizmuson, de Magyarország, regionálisan kiemelkedő tárolókapacitásait vélhetően képes lesz bértárolásra használni, ami többletbevételt jelenthet hazánk számára.