"Sírtam, dühöngtem, imádkoztam" - Hogyan élte túl egy afgán család a tálib hatalomátvételt?

Qais, kérlek mesélj a családodról egy pár szót, hol éltek, milyen volt a helyzet időszakban Pul-i Khumriban?

Édesapám katonatiszt volt az Afgán Nemzeti Hadseregben Baghlan tartományban, anyukám háztartásbeli, nekem hét testvérem van, köztük hat lány. Az elmúlt években a tartományban és egész Észak-Afganisztánban) egyre rosszabb lett a biztonsági helyzet, a tálibok egyre több járást foglaltak el. Pul-i Khumrit is többször támadták a fundamentalisták, egy alkalommal majdnem a városba is betörtek, csak nagy harcok után tudták visszaverni.

Pul-i Khumri városának látképe. Előtérben a Magyar Honvédség egykori táborával, amely 2021 augusztusában a frontvonal helyszíne volt

A város és a tartomány azért fontos a kormánynak, mert itt vezet keresztül az ország főútja Kabulból északra, az üzbég és tádzsik határ felé.

Baghlan tartományban van a híres Szalang alagút is, amely a legrövidebb összeköttetést biztosítja a főváros felé. A szovjetek is erre vonultak haza, amikor kivonultak az országból.

Milyennek képzeljük-e Pul-i Khumrit? Úgy olvastam, hogy itt afgán mércével mérve meglepően sok gyár és ipari létesítmény is van.

A városban van egy cementgyár, amely az egész országot ellátja. Van egy cukorgyár, egy már bezárt sajtgyár és a mezőgazdaság is nagyon erős. A városban hozzávetőleg 130 ezren laknak, az afgán mércével elég nagy, így van nálunk mezőgazdasági egyetem, mérnöki szak, újságírói szak, közgazdasági szak, angol nyelv és irodalom szak és tanárképző főiskola is, sőt néhány magánegyetem is.

2013-ig itt működött a Magyar Honvédség Tartomány Újjáépítési Csoportja, akik sokat segítettek a város fejlesztésében.

Milyen volt a hétköznapi élet az elmúlt években, mennyire a polgárháborút körülöttetek?

Eléggé éreztük, például, amikor két éve hazamentem meglátogatni szüleimet, három támadást is túléltem.

A városban az elmúlt két év alatt a tálibok sok rendőrt, katonát, ügyészt öltek meg ún. mágneses aknákkal, amit éjszaka az autókra vagy motorokra ragasztottak. Sajnos a közbiztonság is romlott a 2015-től kezdve, amikor a NATO jelenléte nagyon lecsökkent.

Ettől függetlenül a napi élet zajlott, testvéreim mind jártak középiskolába vagy egyetemre, a városban mindig volt mit enni, a boltok tele voltak. A szórakozási lehetőség Afganisztánban nem olyan mint Magyarországon, a városban volt egy mozi, de az bezárt, a családok leginkább parkokba járnak ki együtt piknikezni.

Nálunk a város központi parkjában volt direkt egy olyan rész, ahova csak nők mehettek be, vagy nők a családjukkal, de a város szélén egy másik part, ahova csak férfiak jártak. Nálunk is jól megfigyelhető volt a város és vidék közötti erős különbség a nők helyzetének tekintetében, mivel itt megszokott volt, hogy a nők egyedül is járhattak az utcán és nagyon kevesen hordtak burkát. Ha kimész a városból, akkor

a vidéken ennek az ellenkezője volt, a nők szinte csak burkában léptek ki az utcára és akkor is férfiak vagy gyerekek kíséretében, vagy több nő együttesen.

Miként élte át a város és a családod a tálibok megjelenését. Mint említetted, Pul-i Khumrit már korábban is többször körbevették a tálibok, és gyakoriak voltak a támadások is. Fel lehet erre készülni?

A város augusztus 10-én esett el, de előtte három napig folytak harcok. Az afgán hadsereg egységei, a rendőrök, a 888-as különleges rendőri egység, a NDS (titkosszolgálat) alakulatai küzdöttek a tálibok ellen.

A frontvonal a házunktól nem messze volt, ablakaink betörtek a rakétázástól, a lakásunk konkrétan számos találatot kapott. Apukám is részt vett a harcokban, a testvéreim és anyukám pedig a lakásban volt egészen addig, míg utasítást nem kaptak a különleges rendőri és a kommandók a visszavonulásra.

Akkor kitört a pánik, a katonák és a rendőrök is inkább visszavonultak, a családom pedig szétvált a város különböző pontjaira menekült rokonokhoz.

Hova vonultak vissza a biztonsági erők?

A várostól több mint 15 kmre van egy Kilagay nevű település, ahol egy hatalmas katonai bázis van, az afgán hadsereg 20. hadosztályának a központja. Itt is voltak magyarok korábban, mert 2009 után az amerikaiakkal közös tanácsadó csoportjuk itt segítette az afgán katonákat.

A tálibok ide is utánuk mentek másnap, és folytatták az offenzívát, így a kormányerők visszavonultak Khenjan járásba, amely háromszor is gazdát cserélt. A biztonsági erők egy kis része végül fogságba esett, köztük édesapám is, de a többségnek sikerült visszavonulnia hegyekbe és az Andarab völgybe.

Te hogy élted meg ezt Budapestről, hogy tudtad, hogy Pul-i Khumriban harcok folynak és családod ott van, édesapád harcol?

Mivel egy katonai családból származom, ez többször előfordult az életemben, azt hittem jól fogom bírni. De nagyon rosszul éreztem, mert a három napos ostrom alatt többször beszéltünk, és rettentően tehetetlennek éreztem magamat, hogy nem tudok ott lenni segíteni, vigyázni a lánytestvéreimre és az édesanyámra.

Hiába voltam fizikailag biztonságban, lelkileg nagyon megviselt. Utoljára akkor beszéltem velük, amikor menekülniük kellett, a húgaim azt mondták: viszlát bátyám, lehet, hogy örökre nem látjuk egymást, de ha életben maradunk, akkor biztos újra együtt leszünk majd megint. Ha mi meghalnánk a harcokban, az nem baj, mert te legalább biztonságban vagy. Szó szerint ezt mondták.

Hogyan tudtad ezt feldolgozni?

Sírtam itthon, dühöngtem, imádkoztam értük és az édesanyámért egész éjjel. Apámért folyamatosan aggódtam, féltettem, hogy mi lesz, ha meghal vagy tálibok fogságába kerül. Biztosra vettem, hogy ha ez megtörténik, egyből meg fogják ölni.

Mi történt másnap? A család szétvált, édesapád még harcolt, te mit tudtál csinálni Budapestről?

Próbáltam az összes létező rokont és ismerőst elérni a városban, hogy hátha tud valaki valamit. Érdekes módon a telefon és az internet végig működött a harcok alatt. Végül megtaláltam az egyik rokonomnál a családomat. Mint megtudtam, az első napokban az emberek nem mertek kimenni az utcára, mert a táliboknak nagyon rossz hírük volt korábban.

De ők is inkább azzal foglalkoztak először, hogy a rendőrség, titkosszolgálat, hadsereg bázisait átvizsgálják, őrizzék, összeszedjék a fegyvereket, a lakosságra nem figyeltek annyira. A boltok is mind zárva maradtak Pul-i Khumriban.

A 4.-5. naptól lassan elkezdtek foglalkozni az emberekkel is, átvizsgálni azokat a házakat, amelyekről tudták, hogy valamelyik katonáé vagy rendőré. Így mentek be a mi lakásunkba is, hatalmas rendetlenséget csináltak és több, az állam tulajdonában lévő tárgyat elvittek. Pul-i Khumriban lassan normalizálódott a helyzet, a taxik, a tömegközlekedés működni kezdett, kinyitottak a boltok és az iskolák is.

Az iskolák is? A táliboknak nagyon rossz híre volt az lányok oktatásának engedélyezésével kapcsolatban. Pul-i Khumriban engedték?

Már augusztus 13-án szombattól újrakezdődött az oktatás nálunk. A tálibok tartományi „oktatásügyi vezetője”, Mawlavi Amanullah Haqyar kiadott egy körlevelet, amelyben értesített minden diákot, hogy oktatás folytatódik az iskolában és az egyetemen, a fiúk és lányok számára is.

Az emlegetett, tálibok által kiadott körlevél

Meg voltatok ezen lepődve? Mennyire hittétek ezt el? Voltak szigorítások az öltözködés kapcsán?

A lányok ugyanabba a ruhába mentek, amiben is jártak iskolába, csak a fehér hidzsáb (fejkendő) viselésénél kellett arra figyelni, hogy a haj minél kevésbé látszódjon ki. Egyébként a fekete egyenruha maradhatott.

És mi volt a szabály a fiúk és lányok közös tanítása kapcsán?

Csak az egyetemeken van koedukált oktatás, a középiskolában a fiúk és a lányok külön tanulnak és ez így van már az általános iskola 4. osztályától. Ez már az előző, most megbukott rendszerben is így volt. A lánytestvéreim most még nem mernek iskolába járni, de természetesen követjük, hogy mi történik a suliban.

A kishúgom középiskolájában például a tálibok azt mondták, hogy a lányokat csak női oktató taníthatja a továbbiakban, bár az is igaz, hogy nem olyan nagy változás, mert eddig sem voltak férfi tanárok.

Egyébként a tanárok is félnek a táliboktól, már nem mernek elfogadni kenőpénzt egy-egy szülőtől vagy a hallgatótól. A tanrend egyelőre nem változott, de ennek talán az az oka, hogy még nincs új kormány Kabulban, nincs aki elrendelje a változtatásokat.

Mi történt a város irányításával? Van új tálib polgármester? Milyen a közbiztonság?

Igen, a tálibok Hadzsi Haqmal-t nevezték ki a város vezetőjének, mi nem ismertük korábban, valahonnan Baghlan tartományból származik. Már el is kezdte az intézkedéseket, például olvasom a városi polgármesteri hivatal weboldalán, hogy utasítást adott a szemétszedés újraindítására.

A közbiztonság nagyot változott, anyukám mesélte, hogy régen mindig ment a füttyögés, a beszólás nők után, de most mindenki nagyon udvarias lett, mert félnek a táliboktól. Bár még csak egy hete vannak uralmon a tálibok, de úgy érezzük, a kisebb bűncselekmények is csökkentek.

Jól értem, hogy Pul-i Khumri város polgármesteri hivatalának van saját weboldala?

Igen, sőt Facebook oldala is. Itt található: https://www.facebook.com/profile.php?id=100012564004773

Mennyire látványos a tálibok jelenléte a város utcáin? Többször említetted, hogy az emberek még azért félnek a mozgalomtól.

Mondták ismerősök, és látni a Facebookon is, hogy jelen vannak, de nem egyenruhában, és nem olyan sokan. Fegyver természetesen van náluk. De barátságos arcukat mutatják, lehet őket fotózni, videózni, sőt szelfizni is.

Apukád a harcok során került fogságba? Hogyan szereztél a sorsáról tudomást?

Három napig semmit nem tudtunk róla, majd jelentkezett a családnál, a tálibok kiengedték. Annak ellenére, hogy az országban sok helyen meggyilkoltak katonákat, én úgy tudom, Pul-i Khumriban nem oltották ki az életét senkinek.

Most apukám azért a biztonság kedvéért elment a rokonokhoz az ország egy másik részére, amely persze szintén tálib uralom alatt van.

Qais, rendkívüli eseményeken ment keresztül a te családod is. Hogyan látod, a tálibok hatalomátvételét?

A tálibok egy befogadó, inkluzív kormányt akarnak alakítani, amely nyitott minden kisebbség, politikai párt felé. Általános amnesztiát hirdettek az amerikaiakkal és az előző kormánnyal együttműködő tisztviselők, személyek felé.

Én úgy látom, ez azért van, mert a nagyhatalmak és a szomszédos országok világossá tettek, hogy nem akarnak még egy olyan ultrakonzervatív, elmaradott ellenséges államot, amilyen 2001 előtt volt, ezért a tálibok most megpróbálnak megfelelni ezeknek az elvárásoknak és teljesíteni a kéréséket.

Nagy kérdés lesz a Horaszáni Iszlám Állam jövője (az Iszlám Állam afganisztáni csoportja, amelyet 2015-ben alapítottak meg, és eddig Északkelet-Afganisztánban és Kabulban volt aktív - a szerk.), amely a tálibokhoz ellenségesen viszonyul.

Az elmúlt két évben a ledurvább robbantásokat, támadásokat ők követték el, köztük azt is, amely a fővárosban a síita hazarák egyik szülészotthonát érte.

Én attól tartok, hogy ezeken a területeken tovább fog erősödni ennek a terrorszervezetnek a befolyása, és idővel kiújulnak majd a harcok az északi területeken.

Ezzel megint csak tovább folytatódik majd a háború Afganisztánban, amiből az embereknek már nagyon elegük van.