Szakértő: komoly bajban az orosz olajipar, Európára pedig még mindig lecsaphat a gázhiány

Most, hogy a földgáztárolók töltöttsége jól áll, mennyire nyugodthat meg Európa? Lehetséges olyan forgatókönyv, amely mellett a télen bajok lépnek fel a gázellátásban?

Igen, lehetséges. Azt tudni kell, hogy egy átlagos téli napon Magyarországnak a földgáz átlagfogyasztása olyan 30 és 40 millió köbméter között van. Ha a hőmérséklet leesik mondjuk mínusz 8-ra – amire 2021-ben is volt példa – akkor a fogyasztás felmegy úgy 62 millió köbméter/napra.

A másik fontos tényező, hogy a hazai fogyasztás három forrásból van ellátva: az importból, a hazai termelésből és a tárolókból.

Ahogy ürülnek a tárolók, a napi kivehető volumen is csökken.  

Probléma például akkor adódhat, ha a fűtési szezon végén jön egy jelentősebb hideg, mondjuk február-márciusban. Vagyis abban az időszakban, amikor a tárolókból napi szinten a földgázhoz már csak kisebb mennyiségben tudunk hozzáférni és egyre jobban rászorulunk az importra.  

Ha ekkor Vlagyimir Putyin úgy dönt, hogy keresztbe tesz Európának és teljesen leállítja a gázexportot Európa felé, ráadásul mondjuk épp ekkor nem tud a kontinens elég LNG-t se venni, mert az ázsiaiak felvásárolják a kínálatot, akkor előfordulhat egy olyan szituáció, hogy korlátozást kell majd bevezetni a fogyasztásnál, ami első körben az ipart érintheti.

Magyarországon egyébként a földgáznak úgy 35 százalékát a lakosság, 40 százalékát az ipar használja, a maradék 25 százalékból pedig áramot termelünk.

Fontos kérdés az is, hogy mennyit tudunk spórolni. Az első kilenc hónapban az európai kereslet tíz százalékkal esett vissza a korábbi évek azonos időszakához képest. Ez a trend valószínűleg tovább fog folytatódni.

De a spórolást nem könnyű megoldani a nagy hidegben. Ez látszik Németország példáján is, ahol szeptemberben egy lehűlés miatt épp, hogy nőtt a fogyasztás a korábbi évekhez képest.

Az Európai Unió december 5-től az orosz olajra, február 5-től pedig az orosz olajtermékekre vet ki embargót. Várhatóan hogyan hatnak majd az uniós szankciók az orosz olajiparra?

Minden bizonnyal export problémák fognak fellépni. Naponta olyan 7,5 millió hordónyi olajat és olajterméket exportál Oroszország. Ez a mutató valószínűleg vissza fog esni úgy 1-2 millió hordóval. Ennek több oka van, de a legfontosabb az, hogy az export áthangolásánál szállítóeszköz-kapacitás problémákba fognak ütközni.

Biztosítást is egyre nehezebben tudnak majd szerezni, mert ebben a szegmensben a biztosítási piac 90 százaléka Európában van.

Az orosz olajtermelés nagy része egyébként érett mezőkön zajlik. Ha visszavágják a termelést, akkor nagy esély van rá, hogy ezek a mezők el fogják veszíteni a kapacitásaikat.

Mi lesz hosszútávon az orosz energiaiparral?

Az európai uniós szankcióknak volt egy köre, amely alapvetően a technológiára vonatkozott, és a várakozások szerint ezek a leghatékonyabbak hosszabb távon Moszkvával szemben.

Oroszország még mindig elég sok olaj- és gázlelőhellyel bír. Viszont a kitermeléshez egyre mélyebbre kell fúrni, és egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a tengeri lelőhelyek.

Ezért a kitermeléshez Oroszországnak nagy szüksége van a nyugati alapú technológiákra, amikhez most nem férnek hozzá.

Emiatt vannak olyan piaci becslések, amelyek szerint az orosz olajtermelés volumene, amely olyan 11 millió hordó/nap körül volt az invázió előtt, 2030-ra le fog menni 8,5 millió hordó/napra. De mivel a szankciókon szigorítottak ez a szám még lejjebb is eshet. 2030-ra akár meg is feleződhet az orosz olajtermelés a szankciós politika miatt.

Ráadásul a technológiai kitettségük miatt, ha a moszkvai finomító mondjuk megsérül, akkor a nagy fogyasztói központokat nem biztos, hogy az oroszok el tudják látni jó minőségű alapanyaggal. Már így is nyaranta benzinhiány szokott lenni Moszkvában.

A földgáznál kicsit jobb a helyzet az oroszoknál, mert gázra van technológiájuk, de már ott is kezdenek falakba ütközni.

Az európai energiaszektorban a földgáz szerepe hogyan változhat a jövőben?

Kényszerűségből csökkenni fog. Két folyamat indult be a kontinensen: egyrészt a döntéshozók növelni akarják az ellátásbiztonságot, másrészt zöldíteni szeretnének. Ez a két folyamat szerintem valahol üti egymást.

Az pedig látható, hogy az ellátásbiztonság most fontosabb.

Amit jól mutat, hogy Németországban a Zöld Párt rábólintott néhány szénerőmű újbóli beindítására, sőt most már a nukleáris erőműveknél is felmerült az üzemidők meghosszabbítása. Pedig a német Zöld Párt annak idején az atomerőműellenes mozgalomból indult ki.

Az LNG jövőjét hogy látja?

Az LNG előtt óriási jövő áll. A Nemzetközi Energiaügynökség már tíz éve is arról beszélt, hogy a legnagyobb növekedés a globális energetikában, nem is a megújulókban van, hanem az LNG-ben.

Sokat számít, hogy az LNG-nél az utóbbi időben nagymértékben javult a technológia hatékonysága.

Ázsia pedig különösen szereti az LNG-t, mert például a szennyezett nagyvárosokban a legegyszerűbb módja a levegő tisztításának az, ha a fűtésnél a korábbi szén- vagy biomassza tüzelés helyett átállnak a földgázra.

Rövidtávon viszont gond, hogy 2026-ig a kínálat jelentősen nem tud bővülni.

A sajtóban megjelent az a hír, hogy Kína az oroszoktól vett földgáz egy részét Európának adja tovább. Ennek lehet alapja?

Természetesen. Már csak azért is, mert a globális olaj- és gázpiac roppant szűk. A kínálat alig haladja meg a keresletet.

Ez a helyzet azért is állhatott elő, mert a becslések szerint az elmúlt egy évtizedben 2-3 trillió dollárnyi szükséges beruházás maradt el a globális olaj- és gázpiacon.

A következő években visszatérhetnek az alacsony energiaárak?

Nem valószínű. A gáz terén idén és jövőre még extrém magasak lesznek az árak, de szerintem utána se lesz nagy a visszaesés.

A gázár Európában valahol 50 és 100 euró/MWh között lesz szerintem az évtized második felében.

Pedig a 2010-es években a gázár átlagára 20 euró/MWh volt.

Az olajnál sem várható komoly csökkenés. Most például hiába vannak recessziós félelmek a világban és hiába tartanak többen is attól, hogy Kína jövőre fejre áll, még ezek a félelmek sem tudják letörni az olajárakat. Valószínűleg azért sem, mert az olajpiac roppant szűk.

Ebben a környezetben mi vár Magyarországra?

Azt érzem, hogy nálunk Magyarországon csodavárás folyik. Még a kormányzat is azt reméli, hogy még fél év és minden visszaáll a régibe. Ukrajnában megszületik a béke, az oroszok kezet ráznak a Nyugattal és megy minden ugyanúgy tovább mintha mi sem történt volna. Pedig ez a forgatókönyv igencsak valószínűtlennek tűnik.

Szerintem Moszkva és a Nyugat között az ellenséges viszony akár 10 évig is fent maradhat.

Hisz az orosz földgázszállítók az ukrán háború alatt roppant megbízhatatlannak bizonyultak. Bár Európa a jövőben minden bizonnyal fog orosz olajat és földgázt vásárolni, de már nem olyan mértékben, mint az ukrán invázió előtt.

Csökkentik majd a keresletet a gázra, illetve egyre jobban támaszkodnak majd az LNG-re.

Mi még úgy tűnik, hogy a váltásokra nem vagyunk lelkileg felkészülve. Pedig az orosz leválás egyre inkább konkrét projektek formájában kéne testet öltsön.