Lesújtó a gyerekek edzettségi állapota

Sok szülő úgy látja, hogy míg néhány évtizede a gyerekek számára a szobafogság büntetés volt, ma már attól szenvednek, ha ki kell mozdulniuk a lakásból. Erős túlzás ez, vagy tényleg ennyire kütyüfüggők és kényelmesek a mai fiatalok?

A mai gyerekek is szeretnek mozogni, csak másképp kell motiválni őket. Nagyon sokat számít, hogy mennyire határozott vagy megengedő e téren a szülő, és hogy maga mennyire él aktív életet. Aki kevésbé, annak kényelmesebb, ha a gyerek is elvan otthon, valamelyik kütyüvel, ahelyett, hogy mondjuk, rohangálna az udvaron, vagy fára mászna a kertben.

Kisgyermekkorban, a 2-5 éveseknél a szülők még értik, érzik, mennyire fontos a fizikai aktivitás a gyerekek fejlődése szempontjából, ezt a korosztályt még gyakran látjuk a játszótereken, ez azonban nagyon hamar, már a kisiskolás korra háttérbe szorul a legtöbb családban.

Erre az iskola is hozzájárul, hiszen eleve arra kényszeríti a gyerekeket, hogy nyugodtan üljenek a fenekükön, kis megszakításokkal, órákon keresztül. Azután még otthonra is sok-sok feladatot kapnak, így tényleg teljesen háttérbe szorulhat az életükben a mozgás. 

Igen, amíg az óvoda tradicionálisan egy viszonylag mozgásgazdag környezet, az iskola, a maga hagyományos órarendjével az első pillanatban belekényszeríti a gyereket az ülő életmódba. Ezért is dolgozunk a Magyar Diáksport Szövetségben (MDSZ) egy aktív iskola programon, ami a mozgást a jelenleginél sokkal hangsúlyosabbá teszi a mindennapi életben. Ma jellemzően csak a testnevelésórák, esetleg az órák közötti szünetek, valamint a délutáni szabad játék ad lehetőséget a mozgásra, de mi szeretnénk ösztönözni az iskolákat, hogy képviseljék és propagálják például azt is, hogy minél több gyerek menjen suliba rollerrel, biciklivel vagy akár gyalog, továbbá minél több gyermek számára legyen ingyenesen elérhető a délutáni diáksport.

Az elmúlt években rengeteg tornatermet, tanuszodát adtak át, kötelező lett az iskolákban a mindennapos testnevelés. Van ennek mérhető hatása a gyerekek fizikai állapotára?

Egyértelműen igen. Minden infrastrukturális fejlesztésnek, ami a gyereksportot és az iskolai sportot érinti, kézzelfogható eredményei vannak a gyerekek lehetőségeiben, általános hozzáállásában, a tanulási környezetben és a fittségi állapotban is. Az MDSZ 2015 óta készít a NETFIT, azaz a Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt eredményei alapján országos kiértékelést. A NETFIT keretén belül a gyerekek állóképességét, erejét, hajlékonyságát, illetve testösszetételét mérik a testnevelést tanító pedagógusok, ehhez különféle mozgásfeladatokat kell végrehajtaniuk – pl. ingafutás, távolugrás, fekvőtámasz stb.

Az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a mindennapos testnevelés bevezetése önmagában egy nagyon komoly népegészségügyi tényező.  Olyannyira, hogy a környező országokban, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban is napirenden van, hogy magyar mintára növeljék a testnevelésórák mennyiségét, illetve fejlesszék az ehhez kapcsolódó infrastruktúrát.

Mit mutatnak a felmérések a mindennapos testnevelés bevezetése előtti és utáni időszak eredményeit összehasonlítva?

Nagyjából tíz százalékkal jobbak az eredmények azoknál a gyerekeknél, akiknél már bevezették az intézkedést azokhoz képest, akiknél nem. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy nagyságrendileg 50 ezer gyereknek a szív-érrendszeri állapotán már látszik a mindennapos testnevelés pozitív hatása.

Látható egyébként általában különbség a NETFIT-felmérésekben a nemek, az életkori csoportok között?

Azt látjuk, hogy a középiskola vége felé haladva sajnos romlik a szív és keringési rendszer állapota, mégpedig jelentősen, és főleg a lányoknál. Egyre gyengébb a gyerekek állóképessége, márpedig az a gyerek, aki nem teljesíti az egészségügyi minimumértéket, az a mérés pillanatában ötször-tizenötször nagyobb valószínűséggel lehet érintett valamilyen szív-érrendszeri, vagy krónikus anyagcsere betegségben.

Ezek tipikus népegészségügyi problémák, viszont nagy eséllyel kivédhetők aerob edzésekkel, futással, kerékpározással, úszással.

Abszolút. A probléma az, hogy ezek a sportok viszonylag hosszabb időt vesznek igénybe, tehát egy 45 perces testnevelés óra nettó 20-25 perces valós idejébe egyszerűen nem nagyon férnek bele.  Az őszi, téli, tavaszi, nyári szünet is megakasztja a pozitív hatást, nem beszélve az olyan hosszú kihagyásokról, amilyenre kényszerítette a gyerekeket is a Covid. Csak a folyamatosan színvonalas testnevelés- és diáksport-oktatás az, ami kompenzálni, fejleszteni tud.  

Vannak már adataik arra vonatkozóan, mennyire vetette vissza a javuló tendenciát a gyerekek fittségi állapotában a távollét az iskolákból?

Nemrég jöttek ki a friss eredmények, amelyek nagyon lesújtóak. Az utolsó Covid előtti időszakhoz képest a 10-19 éves korcsoportban 5-15 százalékkal rosszabbak lettek az ingafutás eredményei, ami azt jelenti, hogy ennyivel romlottak az állóképességi mutatók. Ez nagyon magas arány. Az általános iskolásokat nézve, ahol a legnagyobb arányú volt a romlás, ez lefordítva azt jelenti, hogy

600 ezer gyerek 15 százalékának, vagyis nagyjából 100 ezer gyereknek a szív és keringési rendszerbeli állapota került át az egészséges zónából a fejlesztendő zónába. Ha ez hosszabb távon így maradna, annak már egészségügyi következményei is lehetnének a jövőben.

Ezekből az adatokból azért az is látszik, hogy miként sok minden mást, a szülők többsége a gyerekek sportoltatását is javarészt az iskolától várja, vagyis, ha nincs iskola, nincs mozgás sem.

Ez valóban így van. Más kutatásokat is végeztünk, amelyekből kiderül, hogy

a koronavírus-járvány első járványhullámban még kb. a gyerekek ötöde, a másodikban azonban már csak a tizede végzett legalább napi egy órában közepes vagy nagy intenzitású mozgást, amennyi egyébként a WHO minimum ajánlása. Ez borzasztóan alacsony arány, és ennek láthatók a következményei a fittségi eredményekben.

A kutatásokból az is egyértelművé vált, hogy azoknál sokkal kedvezőbbek voltak az adatok, akiknek a szülei ügyeltek arra, hogy az otthoni digitális oktatás ellenére is mozogjanak a gyerekeik, az órák közti szünetekben is, illetve akik napirend szerint éltek. A családok felelőssége tehát egyértelmű, és az is szembetűnő, mennyire meghatározó az iskola és a sportoktatás szerepe a felnövekvő generációk egészségében.

Azt szokták mondani, hogy a mozgás nem csak az egészség szempontjából fontos, gyakorlatilag az egész életünkre hatással van. Mit jelent ez gyermekkorban?

Ha hagyjuk a gyereket sokat mozogni, sőt, ösztönözzük őt erre, akkor már a kisiskolás kor elejére kialakul egy olyan mozgásügyesség, egy, a mozgással kapcsolatos kompetenciaérzet, amire építve a későbbiekben bátran ki mer majd próbálni új sportokat, mozgásformákat. Aki ügyesnek érzi magát, az magabiztos lesz a mozgásban, szívesen kapcsolódik más gyerekekhez is, meg olyan helyzetekhez, amelyekben meg tudja magát mutatni, vagy ki tudja magát próbálni. Ez további mozgásos lehetőségeket generál, amelyeken keresztül még ügyesebbé, még bátrabbá válik. Ahhoz azonban, hogy ez a mozgásügyesség kialakulhasson, nagyon fontos, hogy a szülő teret adjon, lehetőséget biztosítson a folyamatos aktivitásnak és játéknak. Ez nem merülhet ki, csupán mondjuk napi másfél-két órás játszóterezésben.

Minden gyerek képes elsajátítani valamilyen szinten a különböző mozgásformákat, ahogy ön fogalmazott, mozgásügyességet, vagy van, aki ügyetlen?

A gyerek számára biztosított mozgáslehetőség mennyisége és minősége, az, hogy a szülő mennyire bátorítja vagy éppen túlfélti-e, alapvetően meghatározza, hogy mennyire lesz ügyes és koordinált. Minden bizonnyal van ebben családi meghatározottság, lelki adottság is, de ennél fontosabb, hogy engedjük-e kibontakozni a gyerek képességeit, készségeit, vagy sem.

Van, aki koordináltabb, van, aki kevésbé, van, aki könnyebben tanul mozgást, van, aki nehezebben, de minden gyerek fejlődőképes, és minden gyerek ügyessé alakítható, formálható.

A maga keretein belül, ugye?

Igen, de az az az igazság, hogy ezeket a kereteket leggyakrabban maga a környezet alakítja ki. Magam 12 évig dolgoztam ovisokkal egy speciális mozgásfejlesztő programban, és biztosan kijelenthetem, hogy

a mozgás tanulható, fejleszthető képesség. Minden gyerek eljuthat oda, hogy ügyesnek érezze magát, és oda is, hogy a többiek ügyesnek tartsák őt. A mozgásügyetlenség mögött a legtöbbször egy kontrolláló-féltő szülői magatartás húzódik meg, hányszor halljuk: "elég volt, most már leizzadtál, vagy ne szaladgálj, mert elesel".

Ilyenkor azonban fontos tudatosítani, hogy az ügyes, magabiztos gyerekeket szívesebben vonják be a társaikat különböző játékokba, magabiztosabbak, tehát a lelki egészségük és a szociális kapcsolataik szempontjából is van egy nagyon jelentős pozitív hozadéka annak, hogyha valaki sokat mozog és sportol. Kutatásokból tudjuk, hogy a sportoló gyerekek nagyobb valószínűséggel állják meg a helyüket az iskolában, mert ez a tevékenység az iskolai magatartásukra és teljesítményükre is jó hatással van. Akinek jó a fittségi állapota, annak erős a szív és keringési rendszere, az izomzata, a csontozata, terhelhetőbb, stabilabb, ami szintén pozitív hatással van a tanulmányi teljesítményre.

Mit gondol, az iskolai testnevelés napjainkban hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekeket megszeressék a mozgást, a sportot? Mert nagyon nem mindegy, milyen érzést kelt bennük, ha azt látják, tesióra jön.

A korábbi évtizedekhez képest szerencsére van egy nagyon erőteljes szakmai nézőpontváltás, mondhatnám paradigmaváltásnak is azzal kapcsolatban, hogy milyennek kell lennie egy jó testnevelés órának. Én abban hiszek, és ezt is tanítom a tanító- és tanárjelölteknek is, hogy

minél inkább személyre kell szabni a testnevelés órákat, hogy minden gyerek megtalálja a neki való kihívást, de a sikerélményt is. Ehhez kell egy nagyfokú pedagógiai tudatosság, de már ebbe az irányba kezd elmozdulni az utóbbi időben a testnevelés oktatása.

A pedagógusképzés nincs túl jó helyzetben, gondolom, nem kivétel a testnevelőtanár-képzés sem.

Sajnos, nem.  Az utóbbi pár évben mind a tanítóképzésben, mind a testnevelőtanár-képzésben, amelyekben érintett vagyok, nagyon jelentős létszámbeli visszaesést tapasztalunk a jelentkezésekben. Reméljük, hogy a közeljövőben ez a trend megfordul, és nőni fog az elhivatott, lelkes pedagógusjelöltek száma.