Mit hozhat az új berlini kormány a német-magyar kapcsolatokban?
InterjúA kifejezetten gyorsan megszületett német koalíció ambiciózus célokat tűzött maga elé. Ugyanakkor a pártok zöld programja olyan elemeket tartalmaz, amelyek megvalósíthatóságával kapcsolatosan kérdőjelek vetődnek fel. A koalíciós megállapodásból az olvasható ki, hogy a nyugati, elsősorban francia orientációt helyezi előtérbe, amely azonban mára idejét múltnak tűnik, hiszen egyre erőteljesebb a keleti országok jelenléte és érdekérvényesítő képessége az Unióban - mondta a növekedés.hu-nak az új német kormány megalakulása kapcsán Bauer Bence, a Mathias Corvinus Collegium Magyar-Német Intézetének igazgatója.
Mikorra várható az új német kormány megalakulása? Minek köszönhető a hárompárti koalíció gyors megalakulása?
Az új német kormányt a Német Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek és a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) koalíciója alkotja. A tárgyalások eredményeként várhatóan december 8-án a szociáldemokrata Olaf Scholtzot választják meg szövetségi kancellárnak.
A november 24-én közzétett koalíciós szerződés egyelőre még nem lépett hatályba, mert azt a három pártnak meg kell szavaznia.
Ez az aktus a szociáldemokraták és a szabad demokraták esetében a küldöttgyűlés feladata lesz, a zöldek tagsága pedig már napok óta szavaz a dokumentumról.
Amennyiben mindhárom esetben igenlő a döntés, akkor lép életbe a koalíciós szerződés, és lesz meg a parlamenti többség Scholz megválasztásához.
Az pedig valóban meglepetés, hogy a tárgyalásokon igen gyorsan megegyezésre jutott a három párt, mindenki hosszú ideig elhúzódó egyeztetésekre számított. Annál is inkább, mert a korábbi választásokkal ellentétben most nem kettő, hanem három párt érdekeit kellett közös nevezőre hozni.
Van néhány furcsaság a koalíciós egyezségben. Például, hogy az egyik párt kérte a kannabisz legalizálását. Lehet tudni, hogy melyik párt volt ez? Egyáltalán van erre igény Németországban?
A kannabisz legalizálását a Zöldek kezdeményezték, de a szabad demokratáknak sem volt ellene kifogásuk, és a szociáldemokraták is rábólintottak. Azt pedig, hogy mekkora a társadalmi támogatottsága ennek, nehéz megítélni. Igény mindig akkor mutatkozik, amikor bizonyos dolgokat szabad is megtenni, mert a német mindig nagyon törvénykövető. Valamennyi igény biztosan volt a liberalizálás mentén, és tudni kell, hogy
a javaslattal egyetértő három pártnak, amelyek a parlamenti többséget is alkotják, a fiatalok körében kétharmados szavazati többsége van.
Ha már a fiatalok szóba kerültek. Van realitása annak, hogy 16 évre vigyék le a szavazati jog élekori határát?
A koalíciós szerződésben kétségtelenül szerepel ez a tétel, ez azonban egyelőre csak magánjogi megállapodás. Általános tapasztalat, hogy Németországban megvalósítják a koalíciós szerződésben foglaltakat. Miután erre a parlamenti többség is megvan, az elképzelésből vélhetően törvény lesz, és
Németország arra ébredhet hamarosan, hogy már a 16 évesek is szavazhatnak. Egyébként nem ördögtől való dolog, hiszen a szomszédos Ausztriában ez már bevett gyakorlat.
Ugyanakkor az is világos, hogy a törekvés rövidtávú politikai célokat szolgál, hiszen a fiatalok körében kiemelkedő népszerűségnek örvendő Zöldek és az FDP saját szavazótáborát akarja szélesíteni a tervezett intézkedéssel.
Mennyi realitása van a zöld program megvalósításának? Nem lehet, hogy ez lesz az egyik töréspont a koalíción belül?
A klímasemlegességet 2045-re vállalják a koalíciós szerződésben, az utolsó széntüzelésű erőművet pedig 2030-ra szeretnék lekapcsolni. Korábban még a Merkel-kormány vállalta, hogy 2022 végére leállítják az utolsó atomerőműveket.
Az elképzelések szerint 2030-ra a megújuló energiatermelésnek el kell érni az össztermelés 80 százalékát, ugyaneddig az időpontig 15 millió személygépkocsinak kellene elektromos meghajtással futni a német utakon,
miközben ambiciózus elképzelések vannak az ország növekedését illetően is. Mindennek együttes megvalósítása biztosan nem lesz egyszerű, akár úgy is fogalmazhatok, nagy kérdőjelek merülnek fel ebben az ügyben.
Mennyiben változhatnak az új kormány hivatalba lépésével a magyar-német gazdasági és politikai kapcsolatok?
A magyar-német kapcsolatoknak nem csupán politikai, hanem nagyon sok vetülete van. Beszélhetünk városok, emberek, akadémiák közötti, de akár tudományos, gazdasági és civil kapcsolatokról is. Ugyanakkor tény, hogy mindennek a csúcsát a politikai kapcsolatok adják.
Két ország kapcsolatrendszere túl tud élni olyan szituációt is, amikor a politikai vezetésben erős véleménykülönbség van.
A 2015-ös menekültválság idején egészen más volt a magyar és a német álláspont, a kapcsolatok alapjai mégsem sínylették meg ezt. Akkor lehet problémás a kapcsolatrendszer, ha a politikai kapcsolatok minden területén konfliktusok alakulnak ki. Egyelőre én nem látom ezt az általános szembenállást. Mindazonáltal tény, hogy a zöld és szabad demokrata hozzáálláson látszik, bizonyos kérdésekben erőteljesen keresik a konfliktust a középkeleti tagállamokkal, például az európai politika terén.
Összességében azonban elmondható, hogy a stabil gazdasági kapcsolatokat nem veszélyeztetik az esetleges politikai ellentétek. Olaf Scholz személye is garancia arra, hogy stabilak maradnak a politikai kapcsolatok.
Az persze előfordulhat, hogy a Zöldek vezette külügyminisztériumból a korábbiaknál karcosabb hangok hallatszanak majd.
Mikor csitulhatnak az Északi Áramlat 2 körüli viták, mikorra kapja meg a földgázvezeték a működési engedélyt?
Az Északi Áramlat kérdése gyakorlatilag eldőlt, hiszen készen áll a gázszállításra. Persze valóban vannak ellenérzések a zöldek részéről a projekttel kapcsolatosan, de teljesen elképzelhetetlen, hogy leállítják a beruházást.
Várható-e változás az európai politika alapját jelentő francia-német kapcsolatrendszerben?
A német-francia barátsági megállapodás 1963. január 22-én született, Konrad Adenauer és Charles de Gaulle aláírása szentesítette. Ezzel lezárult a két ország között évszázadok óta tartó ellenségeskedés, hosszú ideig az európai együttműködés egyik legfontosabb tényezője volt ez a paktum.
Mostanra azonban megváltozott a világ, a német-francia tandem mellett sok más aktor is a pályán van. Erőteljesen hallatják a hangjukat a közép-kelet-európai országok, azon belül a V4 országok, de akár Ausztriát is említhetem.
A koalíciós szerződés kétségtelenül hitet tesz a német-francia együttműködés fontossága, illetve a weimari háromszög, azaz Franciaország, Németország és Lengyelország együttműködése mellett.
Ebből az a következtetés vonható le, hogy szeretnének visszatérni a korábban jól működő nyugat-európai sémához. Meglátásom szerint ugyanakkor ezt az idő már túlhaladta, sokkal szerteágazóbb az európai politikai rendszer annál, hogy azt kizárólag a német-francia együttműködés határozza meg. Hiányolom ugyanakkor a németek dél-európai, kelet-európai kapcsolatainak erőteljesebb hangsúlyozását a dokumentumból, illetve annak veszélye is felvetődik, hogy Emmanuel Macron Európára vonatkozó nagyívű elképzelései bevonzzák a németeket is.
Annak jelei is mutatkoznak, hogy a mostanáig igen szigorú német álláspont – amely szerint nem szabad engedni az eladósodási törekvéseknek – gyengülni fog.
Ugyanakkor reménykeltő, hogy Scholz korábban pénzügyminiszter volt, és pragmatikus gondolkodásával ellen tud majd állni ennek a nyomásnak. Mindez persze csak következtetés, néhány hónap múlva majd sokkal világosabbak lesznek a német politika irányvonalai.
