Új növényfajták, változó éghajlat és piaci bizonytalanságok – Mi vár az agráriumra?

Tavaly rendkívüli károkat okozott az aszály. Forintban számítva mekkorának látják ezeket a károkat?

Az aszály tavaly önmagában legalább ezermilliárd forintos kárt okozott.

Ez óriási tétel, ám akkora áremelkedés volt tapasztalható 2022-ben a piacon, hogy az ezermilliárdos kiesés ellenére az ágazat árbevétele nemhogy nem csökkent, de még valamelyest nőtt is.

Hogyan alakította ez a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezőségét?

A bevételnövekedés nem látszik meg a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezőségén. Utóbbi tekintetében nagy a szórás a gazdálkodók között.

A nyugat-magyarországi földeken termelő agrárcégek jövedelmezősége kedvezően alakult, hiszen a jó hozamok melletti magas terményárak növelték a bevételeiket.

Ez persze abban az esetben igaz, ha időben, még magas áron eladták a terményüket, és nem tárolták be az árak további emelkedésére várva. Az árak ugyanis azóta visszaestek, így aki betárolta, és nem adta el a terményét, az rosszul járt.

Keleten ezzel szemben rendkívül rossz volt a termés, így az alföldi agrárcégek jövedelmezősége romlott tavaly.

Mindemellett épp arra szolgálnak a területalapú támogatások, hogy az ilyen nehéz években segítsék a túlélést. Banki oldalról mi is tisztában vagyunk ezzel, ezért is vezettünk be a napokban egy új terméket a támogatások előfinanszírozására faktor formájában. Gyors, egyszerűen igényelhető és rugalmas szolgáltatás, ami nagy segítséget jelenthet a gazdáknak. Az ágazat 21. századi elvárásoknak megfelelő finanszírozása tőlünk is megköveteli, hogy naprakész, életszerű és hatékony finanszírozást kínáljunk a gazdáknak.

Milyen évet zártak eközben az állattenyésztők és mire számíthatnak idén?

Az állattenyésztők év elején kimondottan nehéz helyzetben voltak. A magas terményárak megmutatkoztak a takarmányárak emelkedésében, ami növelte a költségeiket. A terményárak azonban azóta esésnek indultak.

Összességében tavaly is kedvező évet zárt a szektor, miután az év közepén kisimult a kereslet, így most egyértelműen jobb állapotban van az ágazat, mint a szántóföldi növénytermesztés.

A termékpályán belül melyik szereplőnél csapódtak le leginkább a tavalyi év nehézségeiből fakadó károk?

Általánosságban elmondható, hogy a tavalyi események – az aszály, a háború és a gazdasági nehézségek hatásai – az egész termékpályára plusz terhet róttak az élelmiszer-termelésben. Ezek a negatív hatások egyszerre jelentkeztek a termelőknél, az élelmiszeriparnál és a kiskereskedelemben.

Erre nem volt példa az elmúlt 20 évben. Mi két évtizede figyeljük az élelmiszerek áremelkedése mögötti folyamatokat, és a termékpálya három szakaszából mindig máshol nőttek az árak, most viszont egyszerre. Mindez végső soron azt eredményezte, hogy végül mi, fogyasztók fizettük meg ennek következményeit.

Hogyan válhat rezisztensebbé a magyar agrárium, hogy az ilyen súlyos helyzeteket könnyebben kezelje a jövőben? Milyen fejlesztésekre lehet szükség?

Első helyen áll az öntözésfejlesztés. Ezen a téren nagyon lemaradtunk. Ennek oka, hogy annyira kedvező volt a klíma Magyarországon, hogy nem voltunk rákényszerülve az öntözés fejlesztésére, így a földjeinknek csak 1-2 százalékát öntözzük. Eközben például Észak-Olaszországban az öntözött területek aránya a 25-30 százalékot is elérheti.

Egyszóval az öntözésfejlesztés kiemelt cél kell, hogy legyen, azonban ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez egyszerre szabályozás, tőke és a vízhez való hozzáférés kérdése. Így évekbe telhet ez a folyamat, és legjobb esetben is csak a 8-10 százalékát tudnánk öntözni a hazai termőföldeknek.

Amit viszont rövid távon is megtehetünk, hogy minden lehetséges módszert alkalmazunk a földeken. Megfelelő agrotechnikát folytatunk, például nem szántunk, csak lazítunk a földön (hiszen, ha kifordítjuk a földet, elpárolog a víztartalma), zöldtakarással csökkentjük a vízveszteséget. Esetleg a kukorica helyett másik növényt, például cirokot választunk.

A cirok a takarmányozás területén jelenthetne alternatívát?

Valójában egyaránt alkalmas takarmányozásra és emberi fogyasztásra is. Mi több, a cirok az egészséges táplálkozásba is beépíthető.

Eszerint változtatni szükséges a vetésszerkezeten?

Igen, sőt az országon belül területi alapon is újra kellene gondolni a vetésszerkezetet. Harmadik éve tapasztaljuk, hogy míg a Dunántúl csapadékban gazdag, addig a Tiszántúl, Dél-Alföld száraz, aszályos. Ennek mentén is át kell gondolni, melyik országrészben mit termesztünk.

Az elmúlt időszakban az aszálykárok mellett súlyos problémát jelentett a hazai szántóföldi növénytermesztőknek az ukrán gabona beáramlása, ami lenyomta az európai és a magyar piaci árakat. Meddig csökkenhetnek az árfolyamok a gabonapiacon? Elértük már az alját, vagy még mindig van tér az árcsökkenésre?

Jelen pillanatban megállt a piac. Úgy látom, megközelítettük a gabonapiaci árfolyamok az alsó határát. Mostanra akár 60 ezer forintos tonnánkénti búza- és árpaárakról lehet hallani. Ennél olcsóbban már nem lehetséges előállítani, így valószínűleg nem lesz további csökkenés.

Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez nagyon nehéz helyzet. Az ukrán gabona gyakorlatilag beárazta a magyart. Összességében ezzel kell szembenéznünk, és ezt a helyzetet kell kezelnünk.

Megvédheti a belső piacunkat az ukrán gabonára bevezetett behozatali tilalom?

Átmenetileg igen, egyértelmű segítséget nyújt a gazdáknak, akik inkább azért elégedetlenek, mert úgy érzik, későn született meg ez a döntés. Az Európai Unión belül azonban ez politikai üggyé vált, emiatt sok a nyitott kérdés a jövőt illetően.

Mitől lehet olcsóbb az ukrán gabona? Miből ered az árelőnye a piacon?

Ennek teljesen objektív okai vannak. Egyrészt kiváló éghajlati adottságaik és kimagasló minőségű termőföldjeik vannak. Több millió hektár egybefüggő, egyméter vastagságú csernozjom talajon gazdálkodhatnak. Ez rendkívüli adottság.

Ezen kívül nem vonatkoznak rájuk azok a termesztési kötelezettségek, amelyeket az európai gazdálkodóknak be kell tartaniuk.

Ez a két tényezőből, tehát a jó adottságokból és a szabályozások alóli mentességből fakadóan tudják olcsóbban előállítani a gabonatermékeket.

A magyar gazdák ezzel szemben olyan szempontokat is figyelembe vesznek, mint például a monokultúrás és a nagytáblás termesztés elkerülése. Nem alkalmaznak GMO-t, és számos vegyszer használata tilos számukra, amelyeket Ukrajnában minden további nélkül bevetnek a betegségek, kártevők ellen.

Vagyis azért, hogy mi egészségesebb élelmiszereket fogyasszunk, fenntarthatóbb, környezetbarátabb módszerekkel állítjuk elő a gabonát itthon.

Mindent egybevetve ki kell mondanunk, olcsóbb, de kétesebb eredetű termékeket állítanak elő Ukrajnában.

Ha ugyanazok a szabályozások vonatkoznának Ukrajnára, az csökkentené az árelőnyt?

Igen, ekkora árelőnyük bizonyosan nem lenne, azonban az adottságaikból kifolyólag, ha hatékonyan megszervezik a termesztést, akár a világ élvonalába is kerülhetnek.

A feldolgozóipar részéről a behozatali tilalom kapcsán felmerült, hogy így nem lesz elegendő gabona számukra az országban. Ez mennyire állja meg a helyét? Van itthon megfelelő mennyiségű gabona?

Sajnos ezt nehéz megmondani, mert nincsennek róla megfelelő statisztikák, kimutatások. Így elsősorban erre azok tudnak válaszolni, akik a gabona beszerzésével, feldolgozásával foglalkoznak. Most úgy látom, egyelőre van elegendő gabona a határokon belül, a későbbiekben pedig a szabályozó is nyomon követi majd, mit szükséges és mit lehet lépni ezzel kapcsolatban.

De legyünk optimisták, és bízzunk abban, hogy mind nyáron, mind pedig ősszel bőséges lesz a termés.

Már szóba került, hogy jó éve lehet az állattenyésztőknek. Az elmúlt években itthon folyamatosan csökkent, vagy stagnált az állatállomány. Előfordulhat, hogy a kedvezőbb feltételek mellett ez megfordul, esetleg elérünk egy egyensúlyi szintet?

Szét kell választani az egyes alágazatokat, hogy megválaszolhassuk ezt a kérdést.

A sertés és a baromfi egymással verseng a piacon. A baromfiágazatunk fejlett, integráltak a termelőegységek, hatékonyak az ágazatban tevékenykedő vállalkozások. A sertéságazatról ugyanez nem mondható el. Utóbbi helyzete néhány nagy cég teljesítményén múlik.

A sertés esetében az állatállomány most inkább stagnál. Ezt a helyzetet el kell fogadnunk, és ebből kell kihozni a lehető legtöbbet. Több céggel is tárgyaltunk, amelyek a sertéságazatban fejlesztésben gondolkoznak. Talán így az állomány nem csökken tovább.

A baromfi ezzel szemben tipikusan olyan termék, amely gyorsan forog - hiszen 4-6 hét alatt vágáséretté válik egy csirke. Így a gazdálkodók könnyen megtehetik, hogy nehezebb időszakban akár egy teljes, 4-6 hetes ciklust kihagynak, majd újra felpörgetik a termelést. Épp ezért a csirkeállomány mindig alkalmazkodik az aktuális piaci környezethez, és rendkívül gyorsan változik. Azonban ebben az ágazatban - mint említettem -, kimondottan jól állunk, sőt az európai élvonalba tartozunk.

A víziszárnyasoké sajnos nehezebb, kisebb piac. A kacsatartásban, -feldolgozásban a francia példából kiindulva talán lenne nagyobb potenciál, de a víziszárnyas itthon nem elterjedt a napi fogyasztásban, ezért is kisebb a jelentősége más termékpályákhoz képest.

Amiről még fontos beszélni, az a tejelőmarha-állomány. Ebben tapasztalunk némi folyamatos, de lassú csökkenést. Bizakodásra ad okot azonban, hogy vannak fejlett tehenészeteink, koncentráltak a telepek, hiszen a kontinens legnagyobb létszámú telepei közé tartoznak, és nagyon jók a hozammutatóink.

Európai színvonalon termelünk, 10 ezer liter környékén alakul az egy tehén által leadott tej mennyisége egy évben. Húsz évvel ezelőtt ez 5-6 ezer liter környékén volt. A tejágazatot tehát sikeresnek látjuk.

Az MBH Bankon beül milyen szerepet szánnak az agrár- és élelmiszeripari üzletágnak? Milyen szerepet szeretne betölteni az MBH a hazai agrárfinanszírozásban? Elláthatja azt feladatot, mint az osztrák vidéki, kifejezetten gazdálkodókat célzó bankok, takarékok?

Kiemelt szerepünk van a hazai piacon. Amellett, hogy Magyarország második legnagyobb bankja vagyunk, egyben a vidék bankjaként is tekintünk magunkra, és az is szeretnénk maradni. Az MKB Bank és a Takarékbank egyesülésével sem változott a filozófiánk e tekintetben. Az MBH Bank létrejöttével még mindig mi működtetjük az ország legnagyobb fiókhálózatát, ugyanakkor az edukáció és a digitalizáció segítségével igyekszünk elektronikusan is elérhetővé tenni szolgáltatásainkat a vidéki gazdálkodók számára is.

Tapasztalataink szerint azonban az agráriumban különösen nagy szerepe van a személyes kapcsolattartásnak.

Agrárcentrumaink, ahol ügyfeleink dedikált kiszolgálást kapnak, országszerte mintegy 40 helyen érhetők el, és külön, szintén az ország több pontján elérhető csapatunk gondoskodik a nagyvállalati agrár- és élelmiszeripari ügyfelek finanszírozásáról. Tehát az egész országot lefedjük.

Fontos, hogy egészen más piaci igények vannak az agráriumban és azon kívül.

Míg az agráriumhoz nem kapcsolódó vállalkozások GDP-hez való hozzájárulása 70-80 százalékban Budapesthez köthető, az agráriumban ez épp fordítva van.

Így ahol a nem agrár vállalati szektor kevésbé erős, például Békés vagy Tolna vármegyékben, ott az agrárium szerepe kiemelkedő. Nekünk ott kell lennünk, mert ez hatalmas piac.

Mindenképp szeretnénk megőrizni ezt az értéket, betölteni ezt a piaci szerepet, és a vidék bankja maradni amellett, hogy az MBH Bank a nagyvárosi igényeket is kiszolgálja. Bankunknak mintegy kétmillió lakossági és vállalati ügyfele van, erős alapokra építünk.