Uniós költségvetési vita: Alsó hangon is 35 milliárd euró a tét számunkra

A most megvétózott uniós költségvetés és a helyreállítási alap összességében mennyi forrást érint, amit Magyarország lehívhat? Számunkra kedvezőek ezek az összegek a korábbi költségvetésekkel összehasonlítva?

A hétéves költségvetésről tudjuk évek óta, hogy valamivel kevesebb pénzt juttat nekünk, mivel a számunkra domináns felzárkóztatási és agrárfejezet kevesebbet ad, de ahhoz képest, hogy néhány éve szakértők Magyarországnak radikális forráscsökkenést jósoltak, az aktívumunk mérséklődése az előző időszakhoz képest szerintem mérsékeltebb lesz.

Szerencsére nem csökkent az uniós költségvetés GNI (bruttó nemzeti termékhez) viszonyított mértékű szintje, több mint 1074 milliárd euróban állapodtak meg júliusban a csúcsértekezleten. Hogy mennyit kapunk, nagyban függ attól is, hogy az egyre fajsúlyosabb belső piaci, belbiztonsági vagy egyéb versenyképességjavító programokból, kutatási pénzekből mennyit tudnak a hazai résztevők lecsípni.

De nagyságrendileg nem fogunk kevesebbet kapni bruttó oldalon - 28-30 milliárdot -, mint eddig.

Mivel a magyar gazdasági növekedés miatt többet fizetünk be összegszerűen a közös kasszába, szerintem nem fogja meghaladni a nettó 20 milliárd eurót a hozzánk befolyó összeg, vagyis évenként 2,5-3 milliárd lehet tisztán, ami csökkenés a jelenlegi mértékhez képest. De még mindig mi vagyunk fajlagosan az egyik legjobb helyzetben lévő tagország, de ami még ennél is fontosabb, az a pénzek felhasználásának mikéntje.

A helyreállítási alap 750 milliárdos uniós hitelfelvételénél a tagállamoknak adandó lehetséges pénzekből is összejöhet 17 milliárdnyi likviditás számunkra, a közvetlen hitelágon valamivel több.

Milyen forgatókönyvek jöhetnek szóba a jelenlegi patthelyzet feloldására? Járható út az idei év számai alapján havi bontásban egy átmeneti költségvetés, esetleg a 25 tagállam külön költségvetése?

Olvasni különböző szakértői megnyilvánulásokat, de az 1/12-es szabály csak néhány hónapig, a végleges szabályok megjelenéséig jelenthetne megoldást, amit a világon sok helyen alkalmaznak, de ez nem végleges módszer sehol. Külön költségvetést nem vélek lehetségesnek, ezt együtt a 27 tagállamnak kell megoldania, saját forrásból a befizetési oldalon nem látok lehetőséget megerősített együttműködésre, csak ha a két ország kilépne, az meg nem reális és főleg kívánatos forgatókönyv. A helyreállítási alapnál 25 ország között lehetséges kormányközi megállapodás, bár ez is nehezen működik, mert akkor nem az EU, hanem mögötte csak 25 ország venne fel hitelt, ami nem ugyanaz.

Mindenféleképpen kell egy megállapodás az év végéig, de maximum egy- két hónapig belecsúszhatunk a jövő évbe, ami szerintem az idősík vége.

Mi várható a december 11-12-i uniós csúcson? A soros elnökséget ellátó németeknek mennyire érdekük, hogy hamar legyen megoldás?

Optimista vagyok, szerintem a válságokkal teli előkészítés után lesz megállapodás, az Uniónak ebben van rutinja. Az már más kérdés, hogy mekkora sebekkel állnak majd fel az asztaltól a felek. A soros elnök németek egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak kudarcot, Merkelnek ez a politikai búcsúja Európától, hiszen jövő ősszel visszavonul.

Ha deviza hitelt venne fel a magyar kormány, akkor mennyi a különbség a kedvezményes EU hitel és a piaci hitel között? Mennyiben érint ez minket?

Azt fontos lenne tisztázni, hogy a 750 milliárdos helyreállítási alap mindkét oldala - tehát nemcsak a hitel, de a költségvetésihez hasonlóan működő tagállami juttatás is - nem ingyen pénz. A hitelt a felvevő államok direktben törlesztik vissza a Bizottságon keresztül a piacnak, míg a vissza nem térítendő rész mögé szükséges a tagállamoktól pótlólagosan az úgynevezett saját forrás bevételek (hiszen azt is vissza kell, hogy fizesse az Unió), tehát ott is csak mérsékelten lehet nyerészkedni.

A jó adós besorolású tagállamoknak ez nem is éri meg igazán a saját hitelfelvételhez képest, az akció az eladósodott déli tagállamok, elsősorban Olaszország olcsó és jelentős likviditáshoz jutását segíti főleg.

De tény, hogy a mi befizetéseinkkel együtt is hosszú távon ebben is jól járunk. A magyar piaci hitelek ennél az uniós közös megoldásnál biztos, hogy drágábbak valamivel a hitelminősítésünk miatt, de azt kell meggondolni, hogy saját olcsóbb likviditásunk segítésével vállaljuk-e az EU procedúrákat, vagy teljesen szabadon mi rendelkezhetünk majd az általunk felvett összeggel.

Bárhogyan is veszünk fel euróban hitelt, a kamatnál és a feltételeknél majdnem fontosabbnak látom azt, hogy ekkora devizaadósságnál ne gyengüljön tovább a forint, mert az azonnal növeli forintban a magyar államadósságot és törlesztési részleteket a jövőben, ezt a svájci frankos lakáshitelesek már nagyon jól és fájdalmasan megtanulták.