Visszaüthet a győzelmi kényszer - talpra állítaná a Fradit a sportpszichológus 

Mindenkit sokkolt a Ferencváros azzal, hogy a múlt héten 3-0-ra kikapott a papíron jóval gyengébb KÍ Klaksviktól, és így az első körben búcsúzott a BL-től. A Csercseszovot váltó ideiglenes edző úgy nyilatkozott, nagyon fontos hogy ezt mentális oldalról jól kezeljék. Csakugyan fejben bukta el a meccset a Fradi, sportpszichológusként lát-e emögött mentális felkészülésbeli hiányosságokat?

Igen, szinte közhely, hogy a pályán fejben is ott kell lennie a sportolónak, nem elég a legkiválóbb fizikai felkészültség. A múlt heti vereségnek több oka is lehet, de jegyezzük meg, hogy a  Ferencvárossal szemben nagy az elvárás, ami nyomást helyez a játékosokra, ezáltal blokkolva a teljesítményt. Tegyük hozzá, hogy egy gyengébb csapat ellen nem is olyan egyszerű játszani, az esélytelenebben ilyenkor kisebb a nyomás, nincs vesztenivalója, vagyis felszabadultabban tud játszani.

Előfordulhat, hogy a Ferencváros játékosai túlzott önbizalommal mentek a pályára, gondolván, hogy egy könnyű ellenfelük lesz. De aztán jött a meglepetés, ami után a játékosok nem tudták magukat összeszedni.

A meccset látva nyugodtan mondhatjuk, hogy jobb lett volna, ha ki sem mennek a pályára. Érdekes módon pont ezt a döntést hozta meg nemrég Milák Kristóf, aki bejelentette, hogy sem fizikálisan, sem mentálisan nincs azon a szinten, hogy ott legyen a világ legjobbjai között, ezért kihagyja a fukuokai világbajnokságot. Mi áll a nehéz döntés hátterében?

Az  biztos, hogy egy elég nehéz döntés lehetett az úszóbajnok számára. Azt látni kell, hogy ha valaki mentálisan és fizikailag nagyon le van terhelve, akkor jelentősen megnő a sérülés kockázata. Ezért sokkal jobban kellene vigyázni az élsportolókra, elkerülni a túlterhelést.

Lehetséges, hogy Milák Kristóf azért döntött így, mert érezte, hogy a teljesítőképessége határán van, így elkerülve az esetleges sérülést lemondta a VB-t.

Azt gondolom, hogy a kisebbik rosszat választotta azzal, hogy kihagyja a világbajnokságot, mintha adott esetben az olimpiáról maradna le. 

Létezik megoldás az ilyen helyzetek kezelésére? Tulajdonképpen mi a szerepe egy sportpszichológusnak egy csapat, vagy egy sportoló mellett?

Elsősorban az, hogy felkészítse őt a váratlan helyzetekre, illetve arra, hogy teljesíteni tudjanak nagy nyomás alatt is. Hogy a pályán tudatos tudjon lenni, és azt, amit edzésen begyakorolt, maximálisan kihozza magából. Egyébként

meglehetősen gyakori az, hogy edzésen minden jól megy, biztonságban érzi magát a sportoló, viszont amikor bekerül a teljesítményhelyzetbe, akkor egy pillanat alatt lefagy, nem jön ki az a teljesítmény, amit ő egyébként tud nyújtani.

Ez sokszor inkább fejben zajlik, van benne egy gát, amit nem tud átlépni. Leegyszerűsítve a sportpszichológusnak az a feladata, hogy lelkileg támogassa a sportolót, elősegítse az ilyen gátak ledöntésében, hiszen óriási nagy nyomás nehezedik rájuk, ahogy az előbb is mondtam. Ezernyi elvárásnak kell megfelelniük, mégpedig az edző felé, ha gyerekekről van szó, a szülők, pedagógusok felé.

Élsportolóként, főleg a labdarúgók esetében jelen van a társadalom elvárása is, vagyis, hogy győzni kell, hiszen nap, mint nap ezt gyakorolja a pályán lévő tizenegy ember. Ez azonban nem ilyen egyszerű, a sportoló nem robot, nem lehet tőle elvárni, hogy mindig ugyanazon a szinten teljesítsen. Ők is emberek, ahhoz pedig, hogy a hibát fel tudják dolgozni, segítségre van szükségük. 

Konkrétan hogy tud egy sportpszichológus segíteni egy ilyen esetben?

Egyrészt a sportoló el tudja hozni a problémáját, otthagyhatja a terápián. Leteszi a magával hordozott terheket, mi ebben például különböző relaxációs technikákkal tudunk segíteni.

Átbeszélünk különböző modellezett helyzeteket, hogy könnyebben alkalmazkodjanak, és végig flowban tudjanak maradni.

Átlagemberként nehéz azt elképzelni, hogy a sportolók min mennek keresztül nap mint nap. Órákon keresztül kőkeményen edzenek, majd szinte minden hétvégén megmérettetik magukat. Ehhez erős mentális állapotra van szükség, amiben a sportpszichológusi segítség nélkülözhetetlen.

Viszont a klubok, csapatok úgy tűnik, hogy nagyon is látják, hiszen szinte mindenhol, de legalább is a top csapatoknál biztosan alkalmaznak már sportpszichológusokat. Magyarországon mennyire elterjedt ez a gyakorlat?

Egyre többen vagyunk. A kollégák sorban végzik el a szakképzést, és a szakma is egyre elfogadottabb, többet beszélnek már róla a sportolók. Az lenne a cél, hogy minden sportoló kaphasson pszichológusi segítséget, és ez ugyanolyan természetes legyen, mint ahogy szükség esetén dietetikus, gyógytornász, ahogy fizioterapeuta, segítségét kérni.

Jellemzően kik szokták az Ön szakmai támogatását kérni?

Az ügyfélköröm jórészt a pályájuk elején tartó gyereksportolóból áll, zömmel olyanok, akik valamelyik egyéni sportágban szeretnének jeleskedni. 

Tegyük fel, hogy Kubatov Gábor felhívja Önt, és megkéri, tegyen rendet a Fradi háza táján, mi lenne az első teendője?

Ez nem ilyen egyszerű, a mi munkánk meglehetősen hosszú távú, egy csettintéssel nem lehet mindent helyre tenni. Az biztos, hogy megpróbálnám a motivációjukat összeszedni.

Ezt a hibát megbeszélni velük, konzultálni erről a leendő edzővel is, akár a csapatkapitánnyal együtt visszanézni  a meccset, és megbeszélni, hogy mik voltak a hibák, és legközelebb hogyan lehet ezeket kijavítani.

Nyilván nagyon nehéz szembenézni a hibákkal, de ezekből lehet építkezni, a kudarc után pedig föl kell állni. Tehát motiváció és egy kis önbizalom építés. Illetve átbeszélni, hogy ki hogy élte meg ezt a helyzetet, csapat-, és egyéni szinten. 

Ha nem tartja tolakodónak a kérdést, mennyit keres ma egy sportpszichológus Magyarországon?

Elég változó a sportpszichológusok óradíja, 10-, és 40 ezer forint között mozog. Persze emellé odatehetjük, hogy a befektetett pénz könnyen megtérülhet a sportolók számára, ha jól szerepelnek egy-egy tornán, és vice versa sokat bukhatnak, ha pont a mentális felkészületlenség miatt nem tudják elérni azt, amire egyébként képesek lettek volna.