2030-ra utolérhettük volna az osztrákokat

MAG2020. nov. 17.Sebestyén Géza
A rovat támogatója:

Ha tartani tudjuk az elmúlt évek növekedési többletét, akkor középtávon továbbra is reális lehetőség Ausztria fejlettségének utolérése.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke, Matolcsy György számos alkalommal érvelt amellett, hogy jövőképünk Ausztria gazdasági fejlettségi szintjének, életszínvonalának és életminőségének utolérése kellene legyen (lásd például itt). Mivel lemaradásunknak történelmi okai vannak, így nem meglepő, hogy ennek lefaragása meglátása szerint is évtizedes időtávban mérhető célkitűzés. Bár a cél megvalósíthatóságát sokan megkérdőjelezték az elmúlt években, jelen írásomban amellett érvelek, hogy hazánknak reális esélye volt arra, hogy nyugati szomszédunk fejlettségét akár 2030-ra elérje. Ez a lehetőség csak azért úszott el, mert a sikeres növekedési időszakokat rendre megszakította egy-egy sikertelen gazdaságpolitikai ciklus. Ha azonban tartani tudjuk az elmúlt évek növekedési többletét, akkor a fenti célkitűzés középtávon továbbra is reális lehetőség.

Gazdasági deja vu

A hazai gazdaság elmúlt években produkált – nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően erős – növekedése azt eredményezte, hogy

2019 végére a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre eső GDP mutató alapján Magyarország maga mögé utasította Szlovákiát. Különösen jó eredmény ez annak a fényében, hogy 2010-ben még több mint 15 százalékot vert ránk északi szomszédunk.

Amennyiben az 1995-től rendelkezésre álló Eurostat adatokat a V4-es országok viszonylatában vizsgáljuk, úgy számos érdekességet figyelhetünk meg mind a magyar, mint pedig a többi visegrádi ország tekintetében. Tekintsük ehhez az 1. ábrát.

 1. ábra: Egy főre eső GDP euróban, folyó áron és vásárlóerő-paritáson a V4-es országokban. Adatok forrása: Eurostat.

Mint az 1. ábra is mutatja, az elmúlt 25 évben Csehország rendelkezett a legfejlettebb, Lengyelország pedig a legkevésbé fejlett gazdasággal a V4-es országok táborában. Szlovákia és Magyarország pedig többé-kevésbé kiegyenlített csatát vívott a második helyért – leszámítva a 2008-2015-ös időszakot, amikor északi szomszédunk meglehetősen közel került a csehekhez.

Az ábrán az is látszik, hogy nem a tavalyi év volt az első, amikor hazánk Szlovákia elé került – 1999-ben egyszer már magunk mögé utasítottuk őket.

Sikerek és kudarcok

A növekedési ütemet nézve a teljes 25 éves időszakon Lengyelország produkálta a legmagasabb átlagos éves növekedési ütemet 5,4 százalékkal.

A második legdinamikusabb pályát Szlovákia mutatta fel 5,0 százalékos éves átlagos bővüléssel. Magyarország 4,8 százalékkal a harmadik, míg Csehország 4,0 százalékkal a legalacsonyabb dinamikát hozta.

Itthon a legerősebb gazdasági növekedés 2001-ben volt (ekkor 10,4 százalékot gyarapodott a magyar gazdaság, mely érték jóval magasabb volt, mint a többi V4-es ország adott évi gyarapodása).

A másik három ország gazdasága 2007-ben volt a legdinamikusabb (a csehek 9,4, a lengyelek 10,4 míg a szlovákok 11,7 százalékkal növekedtek – szemben a hazai igencsak szerény 3,4 százalékos mutatóval).

A vizsgált időszakban a legrosszabb év mind a négy ország számára a 2008-as volt, amikor a magyar gazdaság 3,9, a cseh 4,5, a szlovák pedig 6,4 százalékkal zsugorodott – egyedül a lengyel GDP tudott bővülni, számszerűen 0,3 százalékkal.

Ha hosszabb időszakokat veszünk alapul, akkor 1996-1999 Lengyelország érája volt (36 százalék bővülés 4 év alatt), 1998-2003 Magyarországé (55 százalék 6 év alatt), 2004-2008 Szlovákiáé (55 százalék 5 év alatt), 2006-2012 Lengyelországé (50 százalék 7 év alatt), 2013-2019 pedig Magyarországé (35 százalék 7 év alatt).

Szlovákia pályája számunkra is igen tanulságos.

Északi szomszédunk 2005-2008 között minden egyes évben a legdinamikusabb bővülést mutatta fel a V4-es országokon belül, de igazából már 2000-től kezdve nagyon erős volt a gazdaságuk motorja. Azonban az euró bevezetésének napjától kezdve mintha betonfalba ütköztek volna.

A 2009-2019 közötti 11 évből nyolcban is utolsók voltak az egy főre jutó GDP bővülése tekintetében – így rögtön a bevezetés évében, 2009-ben is. Amíg önálló monetáris politikát vittek, addig 7,5 százalékkal bővült éves átlagban a gazdaság. Az EMU-hoz való csatlakozás után ez a mutató kevesebb mint harmadára, 2,1 százalékra esett vissza.

A magyar puma néha aludt

Ha Magyarország relatív helyzetét vizsgáljuk akár a V4 országokon belül, akár Ausztriához képest, akkor nem a nyers növekedési rátákat érdemes figyelmünk fókuszába helyezni, hanem a relatív növekedést. Azaz azt, hogy a hazai bővülési ütem hogyan viszonyult más országok hasonló mutatójához.

Ennek elemzéséhez tekintsük a magyar növekedési többletet a V4-es országok átlagához képest (azaz vonjuk le a hazai egy főre eső folyó áron és vásárlóerő-paritáson számított GDP éves megváltozásából ugyanezen mutató többi V4-es országra számított átlagát). A relatív mutató éves alakulását a 2. ábra mutatja.

2. ábra: A magyar növekedési többlet (és hiány) alakulása. A szerző saját számítása.

Mint azt a 2. ábra jól mutatja, hazánk relatív gazdasági teljesítménye meglehetősen hullámzó volt. Az eltérő gazdaságpolitikai filozófiák könnyebb követhetősége érdekében a mutató alakulását különböző színnel jelöltem a bal- (piros) és jobboldali (narancsssárga) kormányok alatt. Az egyes éveket azon kormányhoz rendeltem, mely az év elején hivatalban volt, azaz az adott évi költségvetést első körben meghatározta. Bár a sikeres és kevésbé sikeres időszakok ezen ábrán is jól azonosíthatóak, érdemes a mutatót úgy is megvizsgálni, hogy nem évek, hanem a többlet vagy hiány nagysága szerint rendezzük az egyes oszlopokat. Ezt teszi a 3. ábra.

3. ábra: A magyar növekedési többlet (és hiány) mutató nagyság szerint rendezve. A szerző saját számítása.

Ahogyan a 3. ábrán látható, hazánk négy – növekedési szempontból – legsikeresebb évét jobboldali kormányoknak köszönhetjük. 2002-ben 4,3, 2001-ben 4,1, 2000-ben 3,5, 2018-ban pedig 2,2 százalékponttal növekedett dinamikusabban a magyar gazdaság, mint a V4 országok átlaga. Ezen négy évben összesen 15 százalékpontot vertünk a másik három régiós országra. Ezzel szemben a négy legrosszabb év mind baloldali kormányok alatt realizálódott. 2007-ben 7,1, 1996-ban 5,7, 2004-ben 2,7, 2006-ban pedig 2,6 százalékpontnyi növekedési deficitünk volt a V4-es átlaghoz képest. Ezen négy év együtt 17 százalékpontos lemaradást okozott hazánknak a többi V4-es országhoz képest.

Az átlagos értékek között ugyanolyan egyértelmű eltérés van, mint a szélsőértékek esetében. Baloldali kormányok alatt éves átlagban 1,7 százalékponttal maradt el a magyar növekedés a többi V4-es ország mutatójához képest, míg jobboldali kormányok alatt Magyarország bővülése volt dinamikusabb, átlagosan évente 1,4 százalékponttal.

Utazás egy párhuzamos univerzumba

Természetesen adódik a kérdés, hogy vajon hol tartanánk ma, ha el tudtuk volna kerülni a 2007-es 7,1 százalékpontos vagy az 1996-os 5,7 százalékpontos relatív visszaesést? Vagy mi lett volna abban az esetben, ha a magyar gazdaság a baloldali kormányok alatt is hozni tudja a jobboldali kormányok idején elért többletteljesítményt? Ezen utóbbi kérdésre ad választ a 4. ábra.

4. ábra: Euróban, folyó áron és vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső GDP alakulása a V4-es országokban – feltéve, hogy a magyar gazdaság a baloldali kormányok alatt is növekedési többletet tud felmutatni. A szerző saját számítása.

Amennyiben a magyar gazdaság nem csupán a jobboldali kormányok alatt ért volna el növekedési többletet, hanem a baloldali kormányok is képesek lettek volna hozni az 1,4 százalékpontos előnyt a többi V4-es országhoz képest (szemben az 1,7 százalékpontos hiánnyal), akkor Magyarország egy főre eső GDP mutatója a 4. ábra szerint alakult volna. Ezen fiktív forgatókönyv csupán a hazai adatokat módosította, a többi régiós ország mutatója a valós pálya szerint alakul.

Ebben az alternatív világban Magyarország gazdasági mutatója már 2010-től vezette volna a visegrádi országok rangsorát. 2019-ben pedig már több mint 10 százalékkal magasabb lett volna az egy főre eső GDP mutatónk, mint a cseh érték, míg a szlovák és lengyel rátát is több mint 40 százalékkal haladnánk meg.

Ez egyben azt is jelentené, hogy 2019 végén a hazai mutató értéke 39 százalékkal lenne magasabb, mint a tényleges szint. Ennek minden bizonnyal drámai pozitív hatása lenne a hazai jövedelmekre és fogyasztásra is.

A fiktív forgatókönyv 2019-es értéke ráadásul nem csupán a régióban számítana kiválónak. A 32.769 eurós egy főre eső GDP majdnem ezer euróval haladná meg az EU jelenlegi 31.830 eurós átlagos értékét, és minimális mértékben lenne csak az Egyesült Királyság 33.310 eurós értéke alatt. És bár nem értük volna még utol Ausztria 40.320 eurós értékét, kevesebb mint fele olyan messze lennénk tőle, mint a való világban voltunk (19 százalékkal lennénk alatta, szemben a tényleges 41 százalékkal). A konvergencia sebességét pedig szemléletesen mutatja az 5. ábra.

5. ábra: A vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső magyar GDP alakulása az osztrák mutató százalékában a fiktív forgatókönyv szerint. A szerző saját számítása.

Az 5. ábra azt mutatja, hogy abban az esetben, ha a magyar növekedési többletet a baloldali kormányok is tartani tudták volna, a hazai gazdaság fejlettségi mutatója nagyon gyorsan konvergált volna az osztrák értékhez.

Az 1995-ös 39 százalékos szintről (amikor tehát a hazai egy főre eső GDP mutató nyugati szomszédunk értékének nagyjából két ötöde volt) 2019-re 81 százalékra nőtt volna. Ahogy a grafikon mutatja, ez a konvergencia ráadásul nagyon stabil ütemben zajlott volna. A trendet meghosszabbítva pedig azt látjuk, hogy Magyarország gazdasági fejlettsége az extrapoláció szerint 2030-ra beérte volna Ausztria szintjét.

Vissza a jövőbe

Bár abban az alternatív univerzumban, ahol a baloldali kormányok is képesek voltak sikeres gazdaságpolitikát vinni, reális cél lett volna Ausztria fejlettségi szintjének elérése 2030-ra, mi nem abban a valóságban élünk. Mire számíthatunk mi, milyen trendek reálisak számunkra? Ezt mutatja be a 6. ábra.

6. ábra: Euróban, folyó áron és vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső GDP mutatók egy trajektóriája. A szerző saját számítása.

A 6. ábra azt mutatja, hogyan alakulna a vizsgált gazdasági mutató a következő években akkor, ha minden ország azt a növekedést produkálná a jövőben, amit az elmúlt három évben hozott. Ez a feltételezés 2020-ra minden bizonnyal távol lesz a valóságtól, hiszen a pandémia durva gazdasági visszaesést hozott mindenhol. Azonban mivel nincsenek végleges 2020-as adataink, így ezt az évet nem lehet korrekt módon bevonni az elemzésbe.

Ugyanakkor reális feltevés, hogy a koronavírus-válság nagyjából azonos módon hat az egyes országokra, és a relatív növekedési mutatókat nem befolyásolja. És ez esetben az elemzés számunkra releváns része – nevezetesen az, hogy stabil növekedési többlet esetén mely évben érjük be Ausztriát – továbbra is érvényes marad.

Az ábra azt mutatja, hogy joggal lehetünk bizakodóak. Amennyiben képesek vagyunk az elmúlt három év növekedési többletét tartani a következő években is, abban az esetben reális, hogy 2036-ra beérjük nyugati szomszédunk gazdasági fejlettségi szintjét.

Ez egyben azt is jelentené, hogy a magyar gazdaság lényegesen fejlettebb lenne a szlováknál, és egyértelműen maga mögé utasítaná a lengyelt is. Emellett nagyon közel kerülne a cseh szinthez is.

Összefoglalás

Ahogyan azt a múlt is mutatja, a gazdasági folyamatok nem trendvonalak mentén mozognak. Ennek következtében egy extrapoláció soha nem mutathatja meg a jövő tényleges alakulását.

Ha hazánk gazdasági fejlettsége az osztrák szint közelébe kerül, akkor számos, a konvergencia sebességét lassító erő léphet életbe.

Másrészt láthattuk, hogy Magyarország képes arra, hogy hosszabb időtávon is sikeresen közelítsen a fejlett nyugathoz, miközben a többi V4-es országgal szemben is előnyt szerez.

Ilyen időszak volt az 1998-2003-as 6 év és a 2013-2019-es hét év is. Az elmúlt években tapasztalt gazdasági dinamika fennmaradása esetén pedig akár középtávon reális esélyünk lehet a Magyar Nemzeti Bank elnöke által javasolt célkitűzést megvalósítani.

A szerző a BCE MNB intézetének docense