Miért is ne néznénk szembe őszintén évtizedünk kockázataival azért, hogy esélyünk legyen helyes válaszokat adni a kihívásokra, megtalálva a kulcsot a felzárkózás folytatására.
A 2020-as év csupán ízelítőt ad arról, hogy milyen is lehet a 2020-as évtized. Nyakunkon az ötvenéves ciklusból az 1970-es évek és utolért minket a nyolcvanéves ciklusból az 1940-es évtized. Egyik sem volt békés, biztonságos, építő és vidám, ellenben mindkettő bőségesen hozott ütközést, veszélyt, rombolást és veszteséget.
A Trianon utáni száz esztendő utolsó tíz évét, a 2010-2019 közötti évtizedet megnyertük, ráadásul az elmúlt 100 év legjobb teljesítményével. Ezzel belépőt nyertünk a 21. század megnyerésére. Magunk mögött hagytuk az 1990-2010 közötti átmenet két évtizedét és jól kezdtük a következő hatvan év első húsz évét. Ez jó, de nem elegendő a 2030-ig előttünk álló évtized megnyerésére.
Ehhez jól kell kezelnünk a 2020-as évek kockázatait, különösen a következő három kihívást.
Az első és legfontosabb a társadalmi együttműködés megőrzése és a politikai stabilitás fenntartása. Ehhez az évtized várható természeti, egészségügyi, gazdasági és pénzügyi válságait mind jól kell kezelnünk, hasonlóan a Covid-19 támadásának első hullámához.
Másodszor, hosszútávon fenntartható felzárkózási modellt kell építenünk. A mai magyar gazdasági modell már jelentős mértékben ilyen, de még sok a hiányzó láncszem. Legfontosabb, hogy még nem rendelkezünk világos jövőképpel. Újból javaslom, hogy ez legyen Ausztria gazdasági fejlettségi szintjének, életszínvonalának és életminőségének utolérése. Ez ugyan nem történhet meg 2030-ig, de világos menetrend kell a következő 20-25 évre: ennek hiányában az a történelmi kockázat vár ránk, hogy ez a felzárkózás soha nem megy végbe.
Hiányzik a világos jövőkép mellett annak megvalósítási stratégiája is, ami akkor jó, ha világos, mozgósító, elérhető és rugalmas. Újból javaslom, hogy ez legyen a teljes versenyképességi fordulat. Ez sem lehetséges egy lépésben, de a mai 19. helyünkről az EU 27-ek között egy programozott menetrend szerint lépésről lépésre messze előrébb érhetünk. Javaslom, hogy a stratégia célja az legyen: évente egy helyet javítunk az MNB Versenyképességi rangsor magyar helyezésén, így a 9. helyre jöhetünk fel 2030-ra. Ilyen programozott menetrend nélkül nagy a kockázata annak, hogy még ennél szerényebb célokat sem érünk el. Csak erős cél és jó stratégiai vezet történelmi eredményre.
Harmadszor, erős a kísértés, hogy feladjuk az „Egyensúly és növekedés” bevált receptjét. A magyar gazdaságtörténetben példátlan pénzügyi forrásbőség lép fel az EU-ból, az MNB programjai révén, a bankrendszerből, valamint a családi és vállalkozói megtakarításokból. Átmenetileg el lehet engedni a költségvetési hiányt és az államadósságot, de 2022 után kötelező lesz visszafordulni. A forrásbőség igazi kockázatát azok a költések jelentik, amelyeket nem hangoltak össze versenyképességi fordulattal. Ha nem vigyázunk, megismétlődhet az 1970-es évtized kudarca: külső eladósodás egy fenntarthatatlan gazdasági szerkezet fenntartásáért.
Fogadjuk meg az egyik legsikeresebb ország vezetőjének, Dubai uralkodójának tanácsát: „Jövőképpel válaszoljunk azokra a kihívásokra, amelyekkel a kiválósághoz vezető versenyben találkozunk.” /Mohammed bin Rashid Al Maktoum/
