Becsey Zsolt László: Miért csökkent a magyar külkereskedelmi aktívum?

1. A magyar gazdaság rákfenéje ötven éve, hogy hogyan tud növekedni és felzárkózni az európai szint felé úgy, hogy a külső és belső egyensúly is megmaradjon, vagyis versenyképes legyen mindeközben. El tudjuk-e azt kerülni, hogy gazdasági növekedés mellett ne romoljon drámaian a külső mérleg. 1973-ban, 1984-ben, és 2002-ben így együtt nem sikerült, a növekedés gyorsítása eladósodottsághoz vezetett.

Anticiklikus módon 1995-ben és 2009-ben is csak azért javult a külkereskedelmi mérleg, mert vissza kellett fogni a fogyasztást és a beruházást és így az importot is.

2. 2011 óta ennél jobb a helyzet, mert úgy javult a külkereskedelmi mérleg, hogy közben növekedtünk is, még az EU átlaghoz való felzárkózás is látható függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye ennek üteméről. Pedig elvileg a két új lényeges külső finanszírozási elem, a kint dolgozók hazautalásai és az EU nettó transzfere pont 2010 óta jelentős szerepet tölt be nemcsak a külső finanszírozásban, hanem elvileg fűtheti is pótlólagosan az importot.

Mégis 2016-ig folyamatosan nőtt a magyar külkereskedelmi aktívum. Ebben az extenzív gazdaságpolitikai elemek – például a munkaerőbevonás – mellett segített a leértékelő árfolyampolitika is.

Azonban ezek a faktorok kifulladóban vannak, hiszen csökken a munkaerő tartalék minőségi szintje és a leértékelés is inflációt gerjeszt.

3. Mégis az előbbi bravúrok után 2016 óta csökken a külkereskedelmi mérleg aktívuma, vagyis negatív a gazdasági növekedéshez való hozzájárulás. Ennek oka nem a modernizációs deficit, hiszen a gépipari terméknél nincs lényeges egyenlegváltozás, hanem a feldolgozott termékek és az energiaipari termékek mérlegének romlása (nőtt az olajár) és az agrártermékek aktívumának stagnálása.

Idén is az első félévben több mint 1 milliárd euróval csökkent a többlet, és ennél valamivel több várható az árukereskedelemben az év végére is, vagyis bőven 5 milliárd euró alá esik a termékforgalom aktívuma. (2016-ban ez 10 milliárdos nagyságrendnél kulminált.)

4. Nincs aggódni való azért sem, mert a szolgáltatások kereskedelmi aktívuma – elsősorban a turizmusnak és fuvarozásnak köszönhetően – javul, tavaly elérte az évi 7,5 milliárd eurót, ami az idén is várható, de a jelenlegi trendek szerint ezzel elértük a csúcsot. Miért lehet probléma, ha a két külkereskedelmi egyenleg együttesen kezd 10 milliárd euró alá esni? Mert ennyi kell ahhoz, hogy ki tudja támasztani a folyó fizetési mérleget, vagyis a nettó profitkivonásokkal is korrigált mérlegünket. Főleg, ha az FDI állomány növekedése Magyarországon megállt.

5. Pánikra természetesen nincsen ok, vannak még a külső finanszírozási mérleget illetően tartalékaink a folyó fizetési mérleg negatívba fordulása esetén is, főleg az EU transzfer révén. (A negatív folyó fizetési mérleg persze önmagában azt jelzi, hogy a tényleges elsődleges külgazdasági mérlegünket nem tudjuk egyensúlyban tartani az adott belső fogyasztás mellett). Ráadásul hallunk olyan indexekről is, melyek mérsékeltebb importnövekedési várakozásokról szólnak az export tartása mellett. De nincs mit tenni, a külső mérleg javulásához is kell a hatékonyság és a munkatermelékenység növelése, ahogy azt a Versenyképességi Tanács vagy az MNB is emlegeti.

Cserearány mutatóink (vagyis hogyan alakulnak az export és importárviszonyaink a világban) nem javulnak. 2017-ben 0,4%-kal, tavaly 1%-kal romlott, az idén is enyhén negatív. (Nem vigasz, de a visegrádi partnereknél sem jobb a helyzet, persze mindenki a dráguló szénhidrogén nagy importőre.)

Meg a kiegyensúlyozott költségvetés is segít, ami hat a külső mérlegre is.

6. Most már el kell kezdeni hazai tulajdonú cégek exportjának jelentős emelését, az ebből jövő jövedelemből pedig a tőkekivitelt, ahogy a miniszterelnök is jelezte. Ehhez pedig nem a működőtőke kegyeinek keresése, hanem a hazai feldolgozottsági szintek emelése kell. 

7. Földrajzi relációkban hogyan áll külkereskedelmünk? A nagy jóslatok ellenére valójában az EU-ra alapozódott az idei exportnövekedésünk is, beleértve kiemelten Németországot, ahova még az első félévben is több mint 3%-kal nőtt a magyar kivitel. Márpedig ha ott gond lesz, akkor itt is.

Kiemelkedő szerepe van a Brexitnek hazánk külkereskedelmében, hiszen az áruforgalomban és főleg a szolgáltatásexportban számunkra előkelő Albion szerepe.

(Az előrejelzések maximum fél százalékos GDP csökkenést jeleznek rövidtávon nálunk a rendezetlen Brexit esetén, ami nyilván tompulhat, de már látszik, hogy csökken a kivitelünk.)

Mi van a BRICS országokkal, főleg Kínával? Mivel nincs közvetlen erős tőke és termelési lánc kapcsolatunk velük és Kína ráadásul befelé fordult, importjának növekedése csak néhány százalék (kivitelünk pedig erősen zuhan idén is), ezért néhány évig rájuk nem számolhatunk kitörési pontként, mint 2009-ben. Oroszország is visszaesett, a kereskedelmi háborúkba bonyolódó USA sem bővül nekünk, vagyis fő távoli piacainkon nincs nagy importnyitás. Ilyenkor maradnak az EU-n belül a közép-európai térségbeli és a környék EU társult államai.

8. Lehet-e nehézség mondjuk két év múlva? Igen, ha nem a realitásoknak megfelelően kezeljük a külpiacokat. Az EU-ból befolyó pénzek miatt lehet fenntartott külső fizetési egyensúly mellett 2-2,5%-os gazdasági növekedés, de komolyabb termelékenység növekedés nélkül aligha lesz több. Persze ez jóval kedvezőbb helyzet, mint amikor a múltban a cikkem elején jelzett történelmi pontokon megbillent hazánk külső egyensúlya. Ilyen veszély most talán nem fenyeget.