Elég lesz-e az állami bértámogatás a tömeges leépítések elkerüléséhez? - Kironsky Zoltán írása

Ahogy azt a kormány már többször is hangsúlyozta, a magyar bértámogatás a 2008-ban sikeresen vizsgázott német „kurzarbeit” koncepción alapszik, ami arra sarkalja a vállalatokat, hogy a leépítés helyett csökkentett munkaidőben foglalkoztassák munkavállalóikat. A munkaviszony fenntartásáért cserébe az állam kiegészíti a munkavállaló csökkentett nettó bérét, ezzel elfogadhatóbbá téve a munkavállalók számára a részmunkaidős munkarendet. A kormányrendelet szerint a támogatásra jogosító csökkentett munkaidőnek az eredeti munkaidő legalább felét elérő, de a 70%-át meg nem haladó részmunkaidő minősül.

A havi támogatás mértéke a nettó bér kieső munkaidőre járó arányos részének 70%-a, de nem több, mint 74 946 forint (50%-os kieső munkaidő esetén a nettó minimálbér kétszeresére eső támogatás).

Az egyébként köztehermentes támogatást havonta, utólag utalja az állam a munkavállaló részére.

A munkáltatónak és a munkavállalónak ezen felül vállalnia kell, hogy a csökkentett munkaidőn túl ún. „egyéni fejlesztési időben” állapodnak meg legalább a támogatás időtartamára. Az egyéni fejlesztési idő a csökkentett munkaidő miatt kieső munkaidő 30%-a, melyet a munkavállaló – a csökkentett munkaidőn túl – a munkaköréhez vagy a munkaadó tevékenységéhez kapcsolódó fejlesztésre fordít. A munkaadónak a bértámogatás igénybevételekor vállalnia kell, hogy az egyéni fejlesztési időre munkabért fizet a munkavállalónak, azonban a kormányrendelet nem határoz a bér mértékéről.

A bértámogatás időtartama maximum 3 hónap lehet. Az a vállalkozás tehát, amely rögtön a kormányrendelet hatálybalépése (április 16.) után benyújtja a kérelmét a bértámogatásra, május-június-júliusi hónapokra igényelheti a támogatást.

A fenti konstrukcióval megvalósul a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által korábban javasolt ún. „három szereplős modell”, mely szerint a koronavírus okozta tehervállalásban az állam mellett a vállalkozásoknak (munkaadóknak) és a magánszemélyeknek (munkavállalóknak) is ki kell venni a részüket:

• A munkáltató vállalja, hogy a koronavírus okozta gazdasági válság ellenére tovább foglalkoztatja a munkavállalóit (részmunkaidőben);
• A munkavállaló lemond a bére egy részéről (de kisebb arányban, mint amennyivel kevesebb munkaórát dolgozik);
• Az állam pedig a támogatás munkavállalóknak történő, maximum 74 946 forintos juttatásával veszi ki a részét a teherviselésből.

Ahogy az a fenti ábrán is látható, 50%-os munkaidő csökkenés esetén a munkavállaló nettó bére az állami támogatásnak köszönhetően csupán 5%-kal csökken, azonban a munkaórák száma 35%-kal esik vissza (heti 20 munkaóra és 6 óra egyéni fejlesztési idő).

A részmunkaidős foglalkoztatás miatt a munkáltató költsége 35%-kal csökken a vészhelyzet kihirdetése előtti foglalkoztatási költséghez képest, míg az állam csaknem havi 75 ezer forinttal támogatja az adott munkahely megvédését.

Azoknál az ágazatoknál, melyeket a kormány a március 18-án kihirdetett kormányrendeletében járulékmentességgel illetett (pl. turisztikai, vendéglátóipari vagy szórakoztatóipari ágazatok) a bértámogatás hatása látványosabb:

míg a munkavállalók nettó bére csaknem negyedével emelkedik, addig a munkáltató költsége 45,4%-kal csökken az eredeti foglalkoztatási költséghez képest.

Az állami bértámogatásnak azonban ára van: a munkaadónak létszámtartási kötelezettséget kell vállalnia a támogatás időtartamára, valamint további egy hónapig. Ez a vállalás kihívást jelenthet a jelenlegi kiszámíthatatlan gazdasági környezetben, különösen a válság által leginkább sújtott szektorok (turizmus, vendéglátás, stb.) szereplőinek. Tovább növeli a kockázatot, hogy annak ellenére, hogy a támogatást közvetlenül a munkavállalónak utalja az állam, a létszámtartási kötelezettség megszegése esetén, a munkáltatónak kell befizetést teljesítenie a Nemzeti Foglalkoztatási Alap számlájára.

Elég lesz vajon a bevezetett bértámogatás a tömeges leépítések elkerüléséhez?

Azokat a nagyvállalatokat, melyek rendelkeznek elég tartalékkal és valószínűsíthető, hogy hónapokon belül – ha nem is teljes kapacitás mellett – de visszaállhat a gazdasági működésük (pl. autógyártók és beszállítóik) ösztönözheti a bértámogatás arra, hogy ne engedjék el a munkavállalóikat.

Elképzelhető ugyanis, hogy a bértámogatás melletti részmunkaidős foglalkoztatás olcsóbb, mint a munkaerő leépítése, majd pár hónapon belül új munkavállalók toborzása, felvétele és betanítása. A magyar KKV jelentős részénél azonban nem biztos, hogy van elegendő tartalék ahhoz, hogy három hónapig, akár csökkentett munkaidőben, állami támogatás mellett meg tudja tartani munkavállalóit.

A szerző az EY szenior adótanácsadója