A gazdaságtörténelem egy dologra megtanított minket: minden fizetőeszköz ideje lejár egyszer. Írásomban azt vizsgálom, milyen halála lesz a bitcoinnak. Emellett azt is megtudjuk, meddig élnek átlagosan a hagyományos pénzek.
A titokzatos Satoshi Nakamoto által 2009. január 9-én útjára indított bitcoin rövidesen tizenharmadik életévét ünnepli.
Ezzel a teljesítményével nem csupán a legkorosabb blokklánc projekt címét birtokolja, de egyben azon 8 százalékot kivető kisebbség tagja a blokkláncra épülő megoldások közül, mely egyáltalán túlélt.
Sőt, életkora már most több mint tízszeresen haladja meg az áltagos projekt-élettartamot. Egyesek szerint azonban még ennél is komolyabb mérföldkőhöz érkezik nemsokára.
Hiszen 2022 közepére már feleannyi idős lesz, mint a hagyományos pénzek átlagos élettartama, ami a CoinTelegraph cikke alapján 27 év.
A könyv olvasva, a pénz élettartama pedig jól számolva jó
Ahogyan azt a közgazdász és blogger John Paul Koning részletes elemzésében bemutatta, a korábban az aranybefektetők, mostanában pedig a kriptokedvelők körében terjedő állítás, mely szerint a hagyományos pénzek átlagosan 27 évet élnek, nem felel meg a valóságnak.
Koning kutatásai szerint a fiat pénzek (hagyományos pénzek) átlagos élettartamának becslése a DollarGaze szerkesztőjének, Mike Hewittnek 2009-es, „The Fate of Paper Money” cikkén alapszik.
Hewitt ebben az írásában az akkor forgalomban lévő fizetőeszközök medián élettartamát 39 évre, míg a korábban megszűnt fizetőeszközökét 15 évre teszi.
A 27 ezen két érték átlagaként jön ki. Ez a cikk 775 fizetőeszközt vizsgál. Hewitt azt is kiszámolja, hogy ezen pénzek 23 százaléka volt 2009-ben forgalomban, 24 százalékuk monetáris politikai reformok következtében, 12 százalékuk függetlenné válás, 21 százalékuk háborúk, 20 százalékuk pedig hiperinfláció miatt szűnt meg.
Koning precízen levezeti, hogy ez a fajta élettartam-becslés több szempontból is hibás.
A Hewitt cikk írásakor még forgalomban lévő 176 fizetőeszköz átlagos élettartama egészen biztosan több lesz, mint 39 év.
És az addigra megszűnt 599 pénzek jó része sem tekinthető kudarcnak. Ezek között vannak például a ma már eurót használó országok korábbi fizetőeszközei (francia frank, német márka, osztrák schilling). A monetáris politikai reformok miatt megszűnt fizetőeszközök azért sem tekinthetőek sikertelen projekteknek, mert a tulajdonosok jellemzően nem veszítették el megtakarításaikat, csupán egy másik, esetleg új fizetőeszközre lettek ezek átváltva. Hasonló folyamatok zajlottak le a függetlenedő országok (például Kenya, Tanzánia, Uganda) esetében is.
Emellett Hewitt számos már forgalomból kivont fizetőeszköz esetében is hibásan becsüli meg az élettartamot.
Ilyen például a japán arany oban és ezüst momme is, melyek Hewitt szerint csupán kilenc hónapot éltek, a valóságban azonban évszázadokon keresztül léteztek. De komoly szakmai hibát vétett Hewitt a magyar pengő esetében is, ugyanis táblázata szerint külön fizetőeszköz volt a 1,5 hónapig élő bilpengő és a 3 hónapos kort megélő milpengő is.
Ettől függetlenül tény, hogy számos pénznem valóban néhány hónapon vagy éven keresztül létezett csupán, mielőtt – jellemzően hiperinfláció, ritkábban háború kirobbanása vagy lezárása miatt – megszűnt.
A továbbiakban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a bitcoin halála bekövetkezhet-e, és ha igen, mi lehet ennek az oka.
A halál oka: hiperinfláció
A hagyományos pénzek végét gyakorta elhozó hiperinfláció, azaz az árak szédületes ütemű emelkedése a háborúhoz hasonlóan nem tűnik reális veszélyforrásnak a bitcoin esetében.
Ennek oka a korlátozott pénzmennyiség.
A kriptopénz rendszere ugyanis úgy van kialakítva, hogy a mennyiségének növekedése egyre lassuló ütemben történjen, és a teljes forgalomban lévő volumen soha ne haladhassa meg a 21 milliót.
Tekintettel arra, hogy a hiperinfláció jellemző oka a pénzmennyiség őrült ütemű növelése, így a többség azt gondolja, hogy ennek bekövetkezési valószínűsége nullára tehető a bitcoin esetében. Ez azonban nem felel meg a valóságnak.
A hiperinfláció lényege a pénz fizetőértékének zuhanórepülés-szerű csökkenése. Ehhez azonban nincsen feltétlenül szükség a pénzmennyiség növekedésére. A legnagyobb ICO-k közül is számos ment át ezen a folyamaton. Az eszköz értéke úgy csökkent leejtett kőként, hogy nem a forgalomban lévő mennyiség robbant fel, hanem a kereslet omlott össze. De a bitcoin árfolyamgörbéje is mutatott már hiperinflációs szakaszokat.
Emellett a korlátozott kínálat is inkább egy illúzió, mint valós tény. Hiába nem nyomtatott a magyar jegybank ötvenpengőst 1946-ban, épen elég mil- és bilpengőt bocsátott ki ahhoz, hogy az ötvenpengős vásárlóértéke is meredeken essen. Ugyanígy hiába nem lépi át a forgalomban lévő bitcoinok mennyisége a 21 milliós szintet, ha gyakorlatilag végtelen sok nagyon hasonló kriptopénz keletkezik nap mint nap, mindenféle korlátozás nélkül.
Ráadásul a bitcoin 21 milliós felső korlátja sem egy kőbe vésett érték, hanem a keretrendszerbe írt programsorok következménye. Ezek módosítása pedig nem kizárható lehetőség akkor is, ha a legtöbb szereplőnek ez valóban nem érdeke. Mindezek fényében a hiperinflációt nem tudjuk teljes biztonsággal törölni a potenciális halálokok listájáról.
A halál oka: háború
Tekintettel a bitcoin decentralizált jellegére, konkrétan arra a tényre, hogy egyetlen országhoz sem köthető, nehezen képzelhető el olyan katonai cselekmény, melynek kirobbanása vagy lezárása veszélybe sodorná a legnagyobb forgalommal rendelkező kriptopénzt.
Ha a virtuális valuta megszűnésének lehetőségét vizsgáljuk, akkor nem is katonai háborúra kell gondolnunk, hanem gazdaságira. A bitcoinnak ugyanis számos negatív gazdasági hatása van, melyek egy idő után erős ösztönzők lehetnek a döntéshozók számára ahhoz, hogy felvegyék ellene a küzdelmet.
A kriptopénzek megjelenése és terjedése magában hordozza a veszélyét annak, hogy csökken a jegybankok monetáris politikájának hatékonysága. A központi bankok egyik hagyományos eszköze a gazdasági-pénzügyi folyamatok alakítására a gazdaságban lévő pénzmennyiség bővítése vagy szűkítése a kamatszint, a kötelező tartalékráta és nyíltpiaci műveletek segítségével.
Túlhevült gazdaság, így magas infláció esetében a pénzmennyiség csökkentése, míg gazdasági visszaesés és defláció esetén a pénzmennyiség növelése indokolt.
Ebbe a folyamatba zavarnak bele a virtuális valuták, hiszen ezen eszközök mennyiségére a jegybankoknak nincsen ráhatása.
Emiatt a kriptopénzek számának, volumenének és forgalmának gyors emelkedése úgy okozhat inflációs hatásokat, hogy ezen folyamatokra a nemzeti banknak nem igazán van direkt, vagy akár indirekt ráhatása. Mindez a monetáris politika feletti kontrollt is jelentősen gyengítheti. Ez viszont rossz hír az adott ország állampolgárai számára, hiszen azt jelenti, hogy a monetáris hatóságuk egyre kevésbé tudja megvédeni őket az inflációs hatásoktól és a gazdasági ciklusoktól.
További probléma lehet a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom gyengítése.
A Coinopsy honlapja több mint 2000 elbukott kriptopénz projektet listáz.
Ezek nem ritkán egyetlen évet sem éltek meg.
A virtuális valuták átlagos élettartama így egészen biztosan jóval alacsonyabb, mint a hagyományos pénzeké. Ráadásul míg a fiat pénzeknél a megszűnés után a forgalomból kivont bankjegyek még jó ideig beválthatóak voltak az új fizetőeszközre, addig a kriptopénzek esetében a befektetők vagyona számos esetben eladhatatlan eszközökben ragadt.
A bukási arány korábban is jelentős volt. Ahogyan a 2019-es év elemzésében bemutattam, egy év alatt a kriptopénzek 19 százaléka lényegében minden értékét elveszítette, összességében pedig a coinok 86 százaléka hozott veszteséget a befektetőjének. Ezen arányok különösen kijózanítóak annak a fényében, hogy ugyanezen évben a bitcoin ára közel duplázott.
És bár a bitcoin mellett az ethereum, a tether, a ripple és a dogecoin is iskolás korba lépett már (azaz legalább 6 éve létezik), tehát vannak stabil szereplői a piacnak, a sokszor eleve csalásra épülő sémák (mint amilyen a onecoin és a bitconnect volt) komolyan veszélyeztethetik a felhasználók a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmát.
A pénz- és bankrendszer egészséges működésének felügyelete a nemzeti bankok feladata. Így az a tény, hogy a kriptopénzek kívül esnek a jegybankok hatáskörén, nem csökkenti a bemutatott kockázatokat.
A fentiek mellett a bitcoin bányászata brutális környezeti károkat is okoz.
Ahogyan erre egy tavalyi előadásomban is kitértem, a rendszer üzemeltetése több áramot fogyaszt, mint egész Svájc az összes otthonával, bankjával, gyárával és közvilágításával egyetemben.
Ez az óriási energiaigény több, mint a Google, Apple, Facebook és a Microsoft együttes áramfelhasználása.
Egy 2018-as Nature cikk szerint a bitcoin önmagában 2°C-kal járulhat hozzá a globális felmelegedéshez a következő 2-3 évtizedben. Emellett két bitcoin tranzakció annyi elektronikus hulladékot generál, mintha eldobnánk egy iPad-et. Nem csoda, hogy elemzések szerint a virtuális valuta bányászok a félvezető- és mikrochip-piacokon tapasztalható hiányhoz és áremelkedéshez is hozzájárulnak. Ahogyan amerikai kutatók szerint a lakossági áramárak emelkedéséhez is.
Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a bűnözők is előszeretettel használják a kriptopénzeket illegális célokra (a Chainalysis elemzése szerint csak 2019-ben Bitcoinban 2,8 milliárd dollárnyi vagyont mostak tisztára) és csalásból szerzett jövedelem megvédésére, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy gazdasági és környezetvédelmi okok miatt is indokolt lehet a virtuális valuták jövőbeni korlátozása, vagy esetleg betiltása. És bár a decentralizált jellege miatt a bitcoin végleges eltörlése kívül esik az államok lehetőségein, az elfogadásának tiltása, a felhasználási lehetőségek limitálása könnyen elvezethet oda, hogy a kriptopénz forgalma és értéke a mai szintek elenyésző töredékére csökken.
A halál oka: monetáris politikai reform
A legvalószínűbb forgatókönyv a bitcoin megszűnésére mégsem a korábban említettek egyike, hanem az az ok, ami a legtöbb hagyományos pénzeszköz végét is jelentette: egy (akár monetáris politikai) reform.
Az, hogy a bitcoin a kriptopénzek korelnöke, egy ilyen új és gyorsan fejlődő technológia esetében nem kevés hátrányt is magában hordoz. Számos kihívás és probléma csak a használat során derül ki, ezekre a később indított projektek sokszor jobb, hatékonyabb választ tudtak adni. Nem meglepő, hogy a bitcoinra sokan egyfajta kripto-őskövületként tekintenek. És nem csak elméleti szempontok szólnak az első kriptopénz ellen. Napi tranzakciószámban a ripple és az ethereum is jó ideje egyértelműen veri a bitcoint, egyedi számlák számát tekintve pedig az ethereum mellett a litecoin is erősen szorongatja.
Ám a többi virtuális valutánál is komolyabb veszélyt jelent a bitcoin esetében a digitális jegybankpénz.
A CDBC megjelenése és elterjedése még tovább csökkentheti a kriptopénzek potenciális előnyeinek nem túl bőséges halmazát, melyek egyébként már eddig is folyamatos támadás alatt voltak.
Egy olyan eszköz, mely a bitcoin kedvező jellemzőit a jegybanki háttér nyújtotta biztonsággal kombinálja, jelentős mértékben csökkentheti a virtuális valuták iránti keresletet. A csökkenő kereslet miatti áresés pedig tovább növelheti az esélyét annak, hogy a bitcoin egy napon a pénzügyi történelem szemétdobjára kerüljön.
A hagyományos fizetőeszközökhöz hasonlóan a kriptopénzeknek is megvan a saját életciklusuk. Ez ráadásul sokkal hektikusabb és gyorsabb folyamat, mint amit a fiat pénzek esetében megszoktunk. Mindezek fényében számíthatunk arra, hogy egy napon a bitcoin csillaga is le fog áldozni.
A közvélekedéssel szemben meglátásom szerint sem a (gazdasági) háború, sem pedig a hiperinfláció nem irreális forgatókönyv erre. A legnagyobb esélye mégis annak van, hogy a technológia fejlődése, új és jobb alternatívák megjelenése, azaz egyfajta (monetáris politikai) reform fogja megadni a kegyelemdöfést a bitcoinnak.
A szerző az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetője.
