Kerül, amibe kerül - Az európai gazdaság megmentése koronavírus járvány idején - Győri Enikő írása

MAG2020. márc 20.Győri Enikő
A rovat támogatója:

Brüsszelben, hasonlóan a többi EU-tagállami fővároshoz, egyre több a korlátozás, s áll le fokozatosan az élet. Elnéptelenedtek az utcák, de maguk az uniós intézmények is. Az alkalmazottak nagy része otthonról dolgozik, és csúcsra járatja - a működőképesség határáig - az informatikai rendszereket.

Lázas munka folyik, mindenki a helyén van, csak nem fizikai értelemben. Az egyeztetések videokonferenciák keretében zajlanak, bár a tagállami szakértőket tömörítő munkacsoportok egy része, illetve a tagállamok uniós nagykövetei, az állandó képviselők még üléseznek, némi egészségügyi elővigyázatossági rendelkezéseket betartva. De az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács, már két alkalommal, illetve a pénzügyminiszterek hétfőn elektronikusan „találkoztak”, s hoznak döntéseket. Jó eséllyel ez a módszer hetekre így marad.

A gyors reagálásra tehát nem lehet panasz. Ahogy a polgároknak meg kell tanulni alkalmazkodni és – sajnos, úgy tűnik – hosszú időre együtt élni a veszéllyel, úgy az Unió döntéshozóinak is.

Ursula von der Leyen elnök múlt pénteken állt a sajtó elé egy bizottsági közleménnyel, mely a koronavírus terjedése következtében jelentkező társadalmi és gazdasági hatásokat értékeli, illetve tesz javaslatokat a kár enyhítésére. 

De mekkora is a kár?

Természetesen minden ezzel kapcsolatos szám egyelőre inkább csak találgatás, mint megalapozott becslés; egy elhúzódó válság elején tartunk.

Egyesek az Unió egészére 2,5 százalékos visszaesést valószínűsítenek 2020-ra. Mások úgy számolnak, minden hónap leállás 2 százalékos GDP-vesztést jelent; jobb nem összesíteni, éves szinten ez mit jelentene.

A tőzsdék 2008 óta nem látott zuhanásba kezdtek, csak az európai és nemzeti mentőcsomagok bejelentése hatására szedték össze magukat valamelyest. Mindeközben az USA-ban 2020 második negyedévére öt százalékos recessziót várnak.

Ami pedig a konkrétum: a kínai ipari termelés az év eleje óta 13,5%-kal csökkent.

Von der Leyen bejelentése, aztán a pénzügyminiszterek tanácskozásának eredménye

az uniós GDP kb. 1 százalékára rúgó gazdaságélénkítésnek felel meg, fiskális eszközökkel. Ehhez jön még a GDP kb. 10 százalékával egyenértékű likviditásteremtés, állami kezességvállalás és késleltetett vagy felfüggesztett adófizetés (társasági és hozzáadottérték-adó, tb. járulék) formájában.

A tagállamokat kevésbé fogják kötni az állami támogatásokra és a versenyre vonatkozó szigorú uniós szabályok, így lehetővé válnak például a bérkiegészítések. A tagállamok pénzügyi támogatást nyújthatnak közvetlenül a fogyasztók számára, például hogy jótálljanak a törölt szolgáltatásokért (repülőjegy, szállodafoglalási díj). Akut likviditási igényeket is ki lehet elégíteni, pl. a járvány miatt csődbe ment vállalkozásokat szabad lesz támogatni 500 ezer euró összegig.

Ezen túlmenően az EU teljesen ki fogja használni a Stabilitási és Növekedési Paktumba (mely a tagállamokat szorítja a fegyelmezett költségvetési gazdálkodásra, pl. a 3 százalékos deficitszabály betartására) épített rugalmasságot. Így lehetővé teszi a rendkívüli kiadások elfogadását a COVID-19 elterjedésének visszaszorításához, például az egészségügyi ellátási kiadásokat és a cégek és munkavállalók célzott támogatási intézkedéseit, sőt a tagállamok felmentést kaphatnak a kötelező költségvetési kiigazító intézkedések elfogadása alól.

Az Unió költségvetését is mozgósítják.

A Bizottság az elkövetkező hetekben 1 milliárd euró értékű költségvetési garanciát kíván nyújtani az Európai Beruházási Alapnak ahhoz, hogy az 8 milliárd euró kedvezményes kölcsönt vegyen fel a tőkepiacokon, és abból hozzávetőleg 100 ezer kis- és középvállalkozásnak nyújtson likviditási támogatást.

A kohéziós politika keretében 37 milliárd euró átirányításával létrehoznak egy új, koronavírus válaszlépés beruházási eszközt. Nem friss pénzről van tehát szó, hanem a fel nem használt kohéziós források rendelkezésre bocsátásáról és a koronavírus-járvány kezelésével összefüggő tagállami intézkedések céljaira történő átcsoportosításáról. Ebből 8 milliárdot azonnal a tagállamok rendelkezésére bocsátanak (pontosabban: a kifizetett előlegeket náluk hagyják), 29 milliárd euró pedig a strukturális alapokból származik majd, amelyeket eddig nem hívtak le a tagállamok.

Itt még megoldandó probléma, hogy mi legyen azon tagállamok, mint pl. Magyarország esetében, amelyek már lekötötték a teljes összeget; ezért mondta a miniszterelnök hétfőn a parlamentben, hogy felemás a brüsszeli megoldás. Mindenesetre ígértek gyógyírt a problémára.

Magyarország esetében egyébként a Bizottság úgy számol, hogy idén 855 millió eurót nem kell majd visszafizetni az uniós költségvetésbe, és ennek köszönhetően, elméleti síkon, 5,6 milliárd eurót lehetne mobilizálni a koronavírus hatásainak kezelésére. Ez a harmadik legnagyobb összeg (a lengyeleké és a spanyoloké után) és valamivel több, mint amennyi a járvány által leginkább sújtott Olaszországnak jut. 

Kiszélesítik továbbá az EU Szolidaritási Alapjának hatókörét, azt kiterjesztenék közegészségügyi krízisre is. Ennek keretében a 2020-as költségvetésben 800 millió euró érhető el.

A foglalkoztatásra gyakorolt ​​hatás enyhítése érdekében a Bizottság felgyorsítja az Európai Munkanélküliségi Viszontbiztosítási Rendszerről szóló jogalkotási javaslat elkészítését, amelynek célja a munkahelyeket és készségeket megőrző tagállami politikák támogatása. Az járvány következményei miatt elbocsátott munkavállalók támogatására is alkalmazható lesz az Európai Globalizációs és Alkalmazkodási Alap, melynek keretében 179 millió euró áll rendelkezésre 2020-ban. 

Az Unió fejlesztési bankja, az Európai Beruházási Bank (EIB) 40 milliárd euró mozgósításáról döntött az európai vállalatok, az egészségügyi kiadások és az EU gazdaságának támogatása érdekében, az uniós költségvetés garanciája mellett.

Ez 20 milliárd euró értékben dedikált garanciarendszereket tartalmaz a bankok számára a meglévő programok alapján, 10 milliárd euró értékben dedikált likviditást a bankoknak a kkv-k működőtőkéjének megerősítésére, végül 10 milliárd eurót olyan speciális értékpapírok megvásárlására, amelyek lehetővé teszik a kkv-ket finanszírozó bankok számára a hitelportfólióik kockázatainak átruházását. Ezen felül 5 milliárd euró kiegészítő finanszírozást különítettek el az európai egészségügyi rendszerek legsürgetőbb problémáinak megoldására, illetve gyógymódok és oltások fejlesztésére.

Az Európai Központi Bank (EKB) március 12-ei monetáris politikai döntései engedélyezik, hogy a bankok átmenetileg az előírt a tőke- és likviditási szintek alatt működjenek.

Az intézkedések célja annak biztosítása, hogy az eurózóna bankjai felhasználják ezt az EKB által elérhetővé tett kiegészítő likviditást, és még ebben a nehéz helyzetben is folytatni tudják az ideiglenes nehézségekkel küzdő háztartások és vállalatok pénzügyi támogatását.

Március 19-én pedig az EKB egy 750 milliárd eurós értékpapír-vásárlási programot jelentett be, mely az év végéig tart, vagy ennél is tovább, amennyiben azt a válsághelyzet megkívánja. Az Európai Bankhatóság pedig az EKB-vel karöltve a lehető legrugalmasabban kívánja megoldani a bankok felügyeletét, enyhítve a szigorú tőkemegfelelési szabályokon, ami 100 milliárd eurós plusz likviditást jelenthet, a prociklikusság elkerülése érdekében.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is egymilliárd eurós soron kívüli pénzügyi csomagot állított össze az olyan Közép- és Kelet-Európában működő vállalatok számára, amelyek üzleti alapmutatói erőteljesek, de átmeneti hitelellátási nehézségeik támadnak.

Mindebből jól látszik, hogy mindenki próbálja tenni a dolgát, a létező keretek kifeszítésével. Hogy elég lesz-e, ma még nem lehet megmondani.

A tagállamok is sorra jelentik be nemzeti csomagjaikat: Franciaország 300, Spanyolország 200, Németország 500 milliárd eurót mozgósít különböző intézkedések (kezességvállalás, fejlesztési bankon keresztüli támogatás, hiteltörlesztés felfüggesztés, adófizetés-átütemezés vagy elengedés, egészségügyi eszközbeszerzés stb.) révén.

Csöndben mondom, egyes számítások szerint az európai gazdaság fellendítéséhez 3000 milliárd (!)  euróra  lesz majd szükség.

A gazdaságélénkítésen túl egyéb lépések is sürgetőek voltak. Napok alatt kiderült, hogy vészhelyzetben az egységes piacon bizony könnyen túllépnek a tagállamok. Erre volt jó példa, ahogy Németország visszatartotta a Magyarország által megrendelt egészségügyi szállítmányt. A normál áruszállítás is akadozott a határokon. Az Európai Tanács ülésén elvileg megállapodás született, hogy erre nem kerül többet sor, a létszükségleti felszerelések eljutását a címzettekhez, illetve az áruk szabad áramlását senki nem hátráltathatja, továbbá közös beszerzési akciókat is indítanak. Hasonlóképp döntöttek a külső határok lezárásáról, s arról, hogy egymás polgárait át kell engedni a lezárt belső határokon, hazajutás vagy munka céljából (ingázók).

Ugyanakkor nincs veszélyben a tagállamok azon joga, hogy olyan helyzetben, mint a jelenlegi is, elrendelhessék a határaik lezárását. Megoldódni látszik a légitársaságok problémája is: nem kell feleslegesen repülniük annak érdekében, hogy ne veszítsék el a résidejüket. Igaz, ez egyre kevésbé akut probléma; mind több légitársaság csökkenti a minimumra, vagy számolja fel a tevékenységét.  

Amiről egyelőre nincs egyetértés, hogy valami módon igénybe lehetne-e venni a jelenlegi helyzetben az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), a 2008-as válság tanulságaként létrehozott eszköz tűzerejét, amelynek kapacitása nem kis összeg: 410 milliárd euró.

Ebből elvileg az euróövezet finanszírozási nehézségekkel küzdő, vagy annak veszélyével szembenézni kényszerülő tagállamai részesülhetnek, bizonyos feltételek mellett. Ez segíthetne, ha a legnehezebb helyzetbe került tagállamok, ez eddig Olaszország és Spanyolország, a pénzpiacokon nem jutnának forráshoz. Intő jel, hogy a tízéves olasz államkötvények hozama egy hét alatt megkétszereződött. Mert ugye akkor újrakezdődne a szuverén adósságválság, amelyet jól ismerünk tíz évvel ezelőttről.

A pénzügyminiszterek nem tudtak megállapodni, hogy az új helyzetben az ESM-et igénybe vehetik-e az EIB tőkeemeléséhez, vagy használható-e egyfajta védőhálóként (backstop) bankok megmentésére. Egyfajta „koronavírus kötvény” kibocsátásával meg lehetne próbálni visszaállítani a bizalmat a piacokon. Olaf Scholz német pénzügyminiszter és északi társai szerint az olyan súlyos döntéseket, melyek az ESM reformját követelnék meg, nem szabad elkapkodni. Az EP Gazdasági Bizottságában viszont a politikai középpártjai, azaz a Néppárt, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek az ESM-en belül célzott eszköz létrehozását támogatnák „a koronavírus járvány által súlyosan érintett tagállamok támogatására, ... hogy elkerüljék az európai pénzügyi rendszer és a belső piac széttöredezését”.  

Tehát a vita elindult, de az ESM-mel egyelőre, mint a koronavírus okozta gazdasági válság kezelése érdekében bevethető eszközzel nem lehet számolni. Egyelőre, de az élet kikényszerítheti. Mindez azt mutatja, nincs új a nap alatt, visszajutottunk az előző válság óta megválaszolatlan kérdéshez:

készek-e a pénzügyileg stabil eurózóna tagállamok, hogy osztozzanak kisebb pénzügyi képességű, értsd pénzügyileg instabil zónabeli társaik terheiben? Erre tíz éve „nem” a válasz, de egy mindenkit érintő egészségügyi vészhelyzet mindent felforgathat...

Természetes minden más szinten is beindult az ötletelés. Guy Verhofstadt, a liberálisok korábbi EP frakcióvezetője, hűen önmagához, az egyesült Európa szükségességére jutott, tehát hogy tagállami összehangolódás helyett összeurópai szinten kellene dönteni határzárakról, egészségügyi vészhelyzet kihirdetéséről stb.   

Az Unió tehát 2008-hoz képest gyorsabban reagált, illetve láthatóan nagyjából megvan mind az eszköztár, mind a döntéshozatali eljárás ahhoz, hogy gazdasági vészhelyzet lépni lehessen (azt persze majd később látjuk meg, ez elég lesz-e).

Az uniós, és nemzeti szintű fegyvertelenségünk inkább más területeken vált láthatóvá. Először, hogy egészségügyi vészhelyzetre nem vagyunk felkészülve. Nehezen hisszük el, hogy bajunk lehet, hogy egy járvány minket is elérhet, s nem cövekel le más kontinenseken.

Hogy az alapvető felszerelés nem áll rendelkezésre nem hogy elegendő számban az egészségügyiseinknek, de még a gyártási technológiánk sincs meg, s nem tudunk átállni hetek alatt sem a megfelelő minőségű és mennyiségű maszk és védőruha „haditermelésére”; rászorulunk a kínai importra, amikor életekről van szó.

A globalizációban a nemzetstratégiai érdekről való gondolkodásból eddig valahogy kimaradt az egészségügy, azt az energiaellátásra és a közszolgáltatásokra szűkítettük le.

Másodszor, adósak vagyunk az internetes világ, különösen a szociális média megfelelő szabályozásával, tehát hogy például miként lehet egységesen megbüntetni az álhírek terjesztőt (erről a hiányosságról tudtunk, ez szerepel is az Európai Bizottság munkaprogramjában).

Harmadszor, hogy az uniós szolidaritás szépen hangzik, de vészhelyzet esetén jobb, ha mindenki úgy számol, saját erejéből is muszáj tudnia talpon maradni.

Olaszország hiába aktiválta az EU polgári védelmi mechanizmusát, senki nem sietett a segítségére, sőt még exporttilalmat is bevezettek egyesek a hőn áhított egészségügyi cikkekre. Lásd az ominózus német áruvisszatartás esetét.

A tanulságokon túl jó pár dilemma is feloldásra szorul. A fent ecsetelt ESM-problémán túl kérdés, a szabályok lazítása bele fog-e férni a Stabilitási és Növekedési Paktumba, vagy az – ahogy azt a baloldal régóta szorgalmazza – a sutba kerül.

De akkor hogyan állítjuk meg az eladósodást, ami a költekezéssel óhatatlanul beindul; csak ugye ez most részben emberélet- mentésre megy, részben pedig családokat óv meg a csődtől.

További kérdés, hogy az olyan szociális kezdeményezések, mint az európai munkanélküliségi garancia vagy az európai minimálbér, melyeket von der Leyen megígért júliusban az Európai Parlamentben, hogy a baloldal is megszavazza őt, most könnyebben átcsúsznak-e az eddigi ellenzőkön.

Mi magunk sem lelkesedünk alaphelyzetben ezekért, mert úgy látjuk, hogy az Unió versenyképessége ellen hatnak, ráadásul tagállami hatáskörbe tartozó témák.  Végül komoly fejtörést fog okozni, mi lesz a pár héttel ezelőttig slágertémának számító zöld gazdaságra való áttéréssel, amely euró milliárdokba kerülne; kinek lesz pénze ezt finanszírozni komoly gazdasági visszaesés esetén.

Ezekre a kérdésekre egy jó darabig nem lesz válasz, most tényleg a napi túlélés a tét. Egyelőre szélsebesen be kell üzemelni az előbb ismertetett intézkedéseket. Ezek egy részének (résidők, kohéziós pénzek átirányítása) hatálybalépéséhez még szükség van az Európai Parlamentnek és a tagállamok képviselőiből álló Tanácsnak is a bólintására. Most folyik az agyalás, hogy lehetne üléseket tartani és szavazni anélkül, hogy 27 ország képviselői összeülnének egy intenzív víruscserére. A digitális átállás terén is van tehát még bőven tennivaló…

A szerző a Fidesz EP képviselője, korábbi római és madridi nagykövet.