Miért ne pillanthatnánk rá a magyar gazdaságpolitikára nyelvünk képességei és értékei szempontjából, hogy érzékeljük az elmúlt évtizedek kormányzati működésének erősségeit és gyengeségeit?
A magyar nyelv különleges erőforrás minden magyar, így az állam és a mindenkori kormány számára is.
Milyen gazdaságpolitika lehet sikeres és milyen hoz kudarcot a magyar nyelv és kultúra tükrében?
Magyarországon csak olyan gazdaságpolitika lehet sikeres, amelyik nem ellentétes a nyelvünkben rejtőző értékekkel.
Már az is pozitív eredményt, ha nem is teljes sikert ígér, ha az állam döntései semlegesek, tehát nem korlátozzák, de érdemben nem is segítik a nyelvben élő értékek megvalósulását. Ennek oka a magyar értékrend jellege, tehát a verseny, növekedés, gyarapodás és elsőség értékeinek erőssége. Ha hagyják felülről és kívülről, akkor a magyar nyelv és kulturális kincs erős energiái a magyarokat új kezdeményezések felé irányítják.
Még jobb eredmény születik, ha az állam hatékonyan támogatja a magyar értékrend kibontakozását.
Mire érdemes a kormányzati gazdaságpolitikának figyelnie a nyelv értékeinél?
Minden olyan értékre, amely a fejlődéssel, a versenyre való képességgel, az arányossággal és az egyensúlyokkal kapcsolatos. Ide tartoznak még a szabadság és a biztonság, az igazságosság és a méltányosság, valamint az életminőség értékei. Ezek alapján értékes a magyarok számára a munka és annak megbecsülése, a tanulás és egy versenyképes tudás megszerzése, a vállalkozás lehetősége, valamint a tőkéhez és a hitelhez jutás.
Mit mutatnak ebben a tükörben az elmúlt 30 év kormányzati gazdaságpolitikái?
A rendszerváltoztatás elvette a biztonság és az egyensúly értékeit, miközben nem adta meg az üzleti szabadság és az egyéni fejlődés lehetőségeit. Ez áll a rendszerváltó politikai és üzleti elitek bukása mögött. 1990 és 1998 között valójában a nyelvi értékek és az állampolgári vágyak egyetlen fontos eleme sem teljesült, ezért a nemzeti-konzervatív és a balliberális politika egyaránt kudarcot vallott.
Az első Orbán-kormány rövid kísérletében egy sor fontos érték már megjelent a gazdaságpolitikában (egyidejű pénzügyi egyensúly és gazdasági növekedés, családi gyarapodás otthonteremtéssel, az első Széchenyi Terv vállalkozói támogatásai), de ez a szakasz torzóban maradt. A politikai bukás nem a gazdaságpolitika, hanem a hibás külpolitikai és választási döntések miatt következett be.
A 2002 és 2010 közötti időszakra jellemző gazdaságpolitikák közös jellemzője, hogy újból figyelmen kívül hagyták a nyelv és a kultúra üzeneteit, tehát a magyar értékek döntő többségét. A külső eladósodás felborította az egyensúlyt, az egyéni gyarapodást leállította a kormányzati megszorító gazdaságpolitika, ahogy az egyéni szabadságot is korlátozta az alacsony foglalkoztatás és a magas munkanélküliség. Mindez ellentétes volt a magyar értékrend szabadság és fejlődés iránti vágyával, az egyensúly igényével, valamint az igazságérzet és a méltányosság követelményével. Emiatt vallottak kudarcot ezen időszak kormányai és gazdaságpolitikái.
A 2010 után életbe lépő új gazdaságpolitika minden nyelvi értéket tekintve jó irányú változást hozott. Az „egyensúly és növekedés” gazdaságpolitikai képlete megfelel kiemelt nyelvi és emberi értékeinknek. A tömeges munkahelyteremtés megfelel a „szabadság és biztonság” iker-értékrendjének. A jegybanki pénzpolitika teljes fordulata kedvez – a bőséges és hozzáférhető hitelforrásokon keresztül – a vállalkozásoknak, a növekedésnek és az üzleti versenynek.
Ezek a fordulatok állnak 2010 óta a szilárd politika mögött, amelynek a folytonossága pedig támogatta a gazdaságpolitikát.
Bár 2010 után a gazdaságpolitika egy sor döntő területen kedvező fordulatot vett a nyelvben és a magyar értékrendben rejlő képességek megvalósítása felé, egy sor, hasonlóan fontos érték és képesség nem nyert vagy nem nyert eleget az állam, ezen belül a gazdaságpolitika döntéseivel.
Milyen nyelvi értékek és kulturális kincsek maradtak részben kihasználatlanul 2010 után a kihagyott kormányzati döntések következtében?
Elmaradt egy nemzeti jövőkép vitája és közös elfogadása. Eddigi céljaink eszközök voltak, de egy vonzó és világos vízió nélkül a nyelv értékei nem képesek megvalósulni.
Elmaradt egy hosszútávú magyar versenyképességi program kidolgozása, vitája és elfogadása. Sok részlet külön él, de nem ér össze egy olyan versenyképességi stratégiában, ami a jövőkép céljait közelebb hozná a mához.
Elmaradt a jövőkép és a stratégia összecsiszolása, mert egyik sem létezik kifejlett, mérhető, ezért megvalósítható formában. Erre tettünk javaslatot, egyelőre még visszhang nélkül.
Elmaradt a felsőoktatás teljes megújítása. A fiatal nemzedékek nem tettek szert elég nyereségre az elmúlt 10 évben ahhoz, hogy egyenlő versenyhelyzetben vegyenek részt a globális, európai és regionális tudás-versenyben. Tíz év után elindult egy egyetemi reform, de éppen annyi idő maradt ki, mint amennyi szükséges a felsőoktatás teljes fordulatához.
Elmaradt az egészségügy megújítása és egy fejlett egészségipar felépítése. A járvány elleni védekezés hősei az egészségügy orvosai, ápolói és munkatársai, de erőfeszítéseik közben láthatóvá váltak az állami egészségügy gyengeségei is.
Elmaradt egy versenyképes innovációs ökoszisztéma kialakítása. Elsősorban Budapesten maradt ki három évtizednyi lehetőség, a magyar főváros – egyelőre – nem került be a világgazdaság vonzó start-up központjai közé.
Elmaradt a teljes népesedési fordulat. Sok lépéssel közeledtünk az évi 110 ezer újszülött felé, de még félúton vagyunk, mert csak a lehetséges eszközök felét használjuk.
Elmaradt a közlekedési infrastruktúra teljes megújítása. Különösen a nagyvárosok közötti, kiemelten a Budapest régióján belül működő világszínvonalú közlekedés kiépítése.
Elmaradt egy átfogó tehetségfeltáró-program bevezetése. Bár 10 év után elindult egy kísérlet, de a 4T-modellben lévő legfontosabb erőforrás gondozása még nem része a magyar gazdaságpolitikának.
Elmaradt – a kormányzati ígéret ellenére – a tőke-kifektetési program kidolgozása és elindítása. Ez pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a hosszútávú pénzügyi egyensúlyt, ezen belül a fizetési mérleget kiegyensúlyozzuk, ráadásul ez a program éppen a mostani válság idején működhetne eredményesen.
Elmaradt az állam digitális átállása, ami a versenyképes közszolgáltatások elengedhetetlen feltétele.
Végül, még nem született meg a nyelvi és kulturális kincsek feltárásának és gazdasági sikerre való átváltásának kormányzati programja és intézményrendszere. Elsősorban a képi kultúra (film, animáció, kortárs képzőművészet, design) a zene, a mozgáskultúra és a kreatív iparok terén lehetne világvaluta a magyar kultúra. Ez valójában nem a kultúrpolitika, hanem a gazdaságpolitika kihagyott helyzete.
2010 óta a magyar gazdaságpolitika iránya, előjele már rendben van értékrendünk és nyelvünk képességei felől nézve. Bokor-nyelvünkhöz hasonlóan azonban bokorszerű gazdaságpolitikára van szükségünk, ahol minden ág kifejlett, elég levegőhöz és napfényhez jut minden fiatal hajtás és levél. A nyelv gazdagságát csak egy hasonlóan gazdag, színes, állandóan mozgásban lévő, tehát innovatív gazdaságpolitika képes kiaknázni.
Merjünk belevágni, mert
A kreativitás a kockázatokból születik
(ismeretlen szerző).
