Miért is ne mondhatnánk ki, hogy igazságtalan, ezért az EU jövője szempontjából hibás a mostani uniós költségvetési alkudozásban mutatott nyugati álláspont?
A mostani alkudozás egyaránt hibás a múlt, a jelen és a jövő szempontjából.
Nézzük a nyugati álláspont buktatóit, sőt drámai tévedéseit:
- A múltból nézve igazságtalan utólag felbontani egy korábbi hallgatólagos egyezséget. Mi, lényegében teljes Közép- és Kelet-Európa, megnyitottuk belső piacainkat, engedtük, hogy stratégiai ágazatainkat a nagy nyugat-európai cégek felvásárolják /hiba volt/ és elviseltük az aszimmetrikus piaci átmenet egyensúlyi terheit. Cserébe fejlesztési forrásokat kaptunk a gazdasági és társadalmi infrastruktúra történelmi elmaradásainak felszámolására. A mai alkudozás ennek az alkunak a megkérdőjelezése.
- A térségünkben lévő uniós tagországok mindegyikére igaz, hogy a nyugati tőkebefektetések utáni éves profit minden évben nagyságrendileg meghaladta az ide érkező uniós támogatásokat. Ráadásul az uniós forrásokat duplán visszakapták a fejlett EU országok, mert az uniós forrásból indított beruházások megrendeléseit nagymértékben a donorok cégei nyerték meg.
- Az elmúlt 15 évben a régióban - a jelentős előrelépés ellenére - nem épült ki nyugati színvonalú infrastruktúra, miközben térségünkben a nyugat-európai üzleti jelenlét teljes körűvé vált. Másfél évtizednyi idő alatt korábban világszínvonalú infrastruktúra épült ki Nyugat-Európában és Dél-Európában, Japánban és az ázsiai kistigriseknél.
- 1990 után végig érvényes alapelv volt az időbeli aszimetria /először mi nyitunk piacot, majd ők uniós intézményeket/, ami mára tartós térbeli aszimetriává alakult át.
- A jelenből nézve még kevésbé fair a mai alkudozás. Nyugat-Európa sokat nyer térségünk negatív profitmérlegével, de ennél is többet a több millió képzett munkavállalóval. Az EU fejlett országaiban dolgozó közép-kelet európai orvosok, ápolók, szakmunkások képzési költségei nem részei a mostani alkudozásnak: több országnál ez még a nyugati tőkebefektetések által elnyert profitnál is nagyobb összegnek számít.
- A jövőből visszanézve még ennél is drámaibb a helyzet. Ha 2030-ban várható trendek felől nézzük a mai vitákat, akkor már most világos, hogy az EU lemondott a globális gazdasági versenyben való helytállásról. Az USA és Kína több nagyságrenddel nagyobb költségvetésből célzottan fejleszti a jövő technológiáit. A mai viták alapján várható, hogy az EU kiesik a 4.0 ipari forradalom élvonalából.
- A pénzről folyó viták nem érintik az EU legnagyobb pénzügyi forrását: a jegybankok világát. A 2020-as évtized drámai kihívásaira nem lehet vagy monetáris, vagy fiskális választ adni: csak a kettő együttes és célzott együttműködése lehet a megoldás.
- Az igazi félreértés, valójában dráma az, hogy korunkban az alapvető erőforrások bőségére és nem szűkösségére lehet/kell építeni. Aki a pénzforradalom korában pénzbőség helyett fukar, az nem csupán a fösvénység bűnébe esik, hanem óriásit hibázik.
A jogi szaknyelv az igazságtalan elosztáson alapuló szervezetet „societas leoninának”, „oroszlántársaságnak” hívja, nem Európai Uniónak.
A szerző a Magyar Nemzeti Bank elnöke.
