Nincs három gyerek egy nélkül - Lovászy László Gábor és Grábics Ágnes írása

A bevándorláspolitika mellett a demográfiai kérdések mindig előkelő helyen szerepelnek egy ország, egy nemzet életében. A köztudatban talán már rögzült, hogy a demográfiai fordulathoz minimálisan szükséges a 2,1-es termékenységi mutató elérése.

Ehhez az eredményhez az is kell, hogy a gyermeket vállaló családok – a később kifejtendő okok miatt – ne elégedjenek meg csupán egy vagy két gyermekkel, hanem egy részük – lehetőleg minél többen – vállalkozzanak a harmadik gyermekre is. Jelenleg az ő arányuk a még termékeny korú családok körében kevesebb, mint 10, egészen pontosan 9 százalék.

A jelenlegi kormány családokat messzemenőkig támogató politikája már eddig is hatékony segítséget nyújtott a gyermeket nevelők számára, amit a kormányfő legújabb bejelentése – a gyermeket nevelő szülők által 2021-ben befizetett SZJA visszaigénylésének lehetősége – tovább bővített, egyúttal azt is bizonyítva, hogy a kormány számára valamennyi gyermekes család egyaránt fontos, függetlenül attól, hogy hány gyermeket nevelnek. A 2020-as évtized megnyeréséhez már az első három évben tervezni és indítani kell a 2030-ig szükséges reformok legalább 80 százalékát – javasolja a jegybankelnök, aki szerint teljes demográfiai fordulatra és legalább évi 110 ezer újszülöttre van szükség.

A harmadik gyermek megszületését ösztönzi évek óta a családtámogatási intézkedések példátlanul hosszú sora.

Ezzel együtt kevés szó esik arról, hogy az elmúlt 40 évben 70 százalékára esett vissza a legalább egy 15 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő családok száma, ezzel párhuzamosan felére zsugorodott a két ilyen korú gyermekkel rendelkezőké, és csaknem negyedével kevesebb család nevel 3 vagy annál több 15 évesnél fiatalabb gyermeket.

Ugyanezen 40 évben – igen magas szinten, azaz 31 százalékon – gyakorlatilag stagnált azon – még termékeny korban lévő – házaspárok vagy élettársi kapcsolatban élők száma, akiknek egyáltalán nincs gyermekük.

Ez azt jelenti, hogy bármily kecsegtető is a harmadik vagy többedik gyermek megszületését ösztönző támogatások gazdag tárháza, egyelőre kevéssé ösztönzi azt a potenciálisan 200 ezer párt arra, hogy gyermek nélküli életüket a közeli jövőben felcseréljék a nagycsaládos élettel.

Ezért nyitott feléjük legújabb intézkedéseivel a kormány, elindítva 2021 elején az első gyermek megszületését (is) ösztönző, támogató rendszert, amit már az egygyermekesek is igénybe vehetnek.

Ennek egyik eleme a lakásfelújítási támogatás – ami komoly lépés az egygyermekesek felé – amelyhez az év végi módosítás nyomán februártól már önerő sem szükséges. Ennek igénybevétele már a 30 év alatti, általában kisebb háztartási jövedelemmel rendelkező családoknak is hatékony segítséget nyújt lakhatási körülményeik javításához, ami közvetve segítheti további gyermek vagy gyermekek vállalását. A másik fontos intézkedés, hogy a Csecsemőgondozási Díj (CSED) 2021. július1-jétől a jövedelem 100%-ára emelkedett. További jelentős segítség a CSOK-kal vásárolt lakások illetékmentessége is, és nagyon fontos és pozitív alapelv, hogy a különböző családtámogatások egymást erősítő elemek.

Mindezeket erősítheti a kormányfő által január 15-én bejelentett – 25 év alattiakat érintő – adómentesség is. Ez egy újabb olyan intézkedés, ami a fiatalokat segíti, meghagyva náluk egy jelentős jövedelemrészt, amit jövőjük megalapozására használhatnak fel, segítve ezzel a családalapítás, a gyermekvállalás feltételeinek megteremtését.

Az utóbbi évek intézkedései 2020-ban már elkezdték éreztetni hatásukat a népesedési folyamatokban, így elmondhatjuk, hogy az elmúlt időszak intézkedéseinek iránya helyes.

A kormány a családok támogatásával jó úton jár, ezt támasztja alá a Századvég Alapítvány legújabb, harminc európai országban végzett felmérése is, melyben a Kopp Mária Intézet (KINCS) is részt vett.

A megkérdezettek csaknem kétharmada két gyermeket szeretne, és csupán öt százalék gondolja úgy, hogy gyermek nélkül élné le az életét.

A visegrádi országokban még kedvezőbb a kép, nálunk ez utóbbi arány három százalék. Így már – a bejelentett intézkedésekkel összhangban – a legelső gyermek korábbinál magasabb támogatása esetén is talán többen vállalkoznának első gyermekük világra hozatalára, ami után már elérhetőbb lehetőség és motiváció lenne a második vagy akár még további gyermekek megszületése, hiszen: „nincs három egy nélkül”.

Ehhez nem csupán a gyermeket vállaló nőket kell több gyermek vállalására ösztönözni, hanem meg kell tudni győzni azokat a – jelenleg 70 százalék fölötti – 20-29 éves korosztályba tartozókat, akik gyermek nélkül élik az életüket.

Még nagyobb kihívással nézünk szembe, ha a férfiak gyermekvállalási hajlandóságát is pozitív irányban akarjuk befolyásolni, hiszen az adatokból látható, hogy

a gyermektelenek aránya a férfiak körében sokkal magasabb, mint a nőknél – így le kell számolni a szingli nők toposzával is, ugyanis a 40-49 éves gyermektelen férfiak száma csaknem kétszerese az ugyanebbe a korcsoportba tartozó gyermektelen nőkének.

Napjaink gyermekvállalási mintázata és a jövő

Magyarországon a 90-es évek óta csökken az élveszületések száma. A népesség reprodukciójához – a szakirodalmi konszenzus szerint is – minimálisan szükséges teljes termékenységi arány (TTA) 2,1.

Ezzel szemben hazánkban ez a mutató az utóbbi években nem haladta meg az 1,49-et, nem elfeledve azt sem, hogy 2010-hez képest még így is 20 százalékkal magasabb az értéke.

Hosszú idő után a 2020-as év az első, amikor – nyilván a kormány családtámogatási intézkedéseinek köszönhetően – a mutató szignifikánsan magasabb 1,5-nél, az előzetes adatok szerint 1,55-re emelkedett.

Az élveszületések csökkenő száma és a viszonylag magas halandóság együttesen a népesség folyamatos csökkenését eredményezik.

Ezen belül évek óta egyre kevesebb a szülőképes korú – 15-49 éves – nők száma is.

A KSH népesség előreszámításai szerint a vágyott 2,1-es TTA eléréséhez a mai 90 ezer körüli éves születésszámnak 100 ezer fölé kellene emelkedni – így ennyiben jó irányba tett lépés az MNB ajánlása.

Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy hazánkban utoljára 23 évvel ezelőtt, 1997-ben haladta meg az élveszületések száma a 100 ezret, amikor a szülőképes korú nők évközi létszáma több mint 16 százalékkal volt magasabb, mint 2019-ben.

Feltételezve, hogy a születések terén napjaink jellemzői maradnak fenn, a kívánt emelkedés jelentős gyermekvállalási többletet követelne azoktól, akik egyáltalán vállalnak gyermeket.

Ez a számok tükrében a következőképpen néz ki. 2019-ben Magyarországon 89 193 gyermek jött világra. Ez ezer termékeny korban lévő nőre vetítve 40 élveszületett gyermeket jelentett. Ahhoz, hogy 2030-ra elérjük a 2,1-es TTA értéket, már 2020-ban 42-nek kellett volna lennie az 1000 szülőképes korban lévő nőre vetített születésszámnak, majd 2025-re 47-nek, és 2030-ban 54-nek, ami a tavalyi értéket közel 30 százalékkal haladná meg.

A drasztikus emelkedést azonban alapvetően nem ennek a mutatónak a növekedése jelenti.

Jelenleg az újszülöttek 40 százalékát a 20-29 évesek hozzák világra, 50 százalékát pedig a 30-39 évesek. Ezek az arányok amellett valósulnak meg, hogy a 20-29 évesek 73 százaléka, a 30-39 éveseknek pedig 27,4 százaléka egyáltalán nem vállal gyermeket.

Azok tehát, akik – a jelenlegi mintázatok alapján – egyáltalán vállalkoznak az anyaságra, sokkal több gyermeket kellene, hogy világra hozzanak a születésszám megfelelő emelkedésének elérése érdekében, kompenzálva, mintegy „helyettesítve” azokat, akik nem így tesznek.

Ez a növekedési ütem értelemszerűen ugyanolyan mértékű, mint az összes termékeny korú nőre vetített növekedés. A lényeges különbség abban rejlik, hogy akik e korosztályból vállalkoznak gyermekszülésre, 1000 főre vetítve már eleve csaknem kétszer annyi gyermeknek adnak életet, mint a teljes reproduktív korú sokaság.

Ez az adat 2016-ban 75 élveszületett gyermek volt.

(Nyilvános adatbázisban a 2016-os mikrocenzusból származó korcsoportos adatok állnak rendelkezésre, de ez a folyamatok bemutatásánál nem okoz problémát, a mintázat és a TTA megegyezik a 2018-assal.)

A 15-49 éves női lakosságon belül azoknak, akik vállalnak gyermeket, 1000 főre vetítve 2020-ban már 78 gyermeket kellett volna világra hozniuk. 2025-ben ezer gyermeket vállaló nőnek 87, majd 2030-ban már 100 gyermeket kellene szülnie, ami értelemszerűen ugyanúgy közel 30 százalékos növekedést feltételez a gyermekek számában, mint a teljes 15-49 éves női sokaságra vonatkoztatott mutatóknál. Az adatok alapján látható, hogy a ténylegesen gyermeket vállalóknak egy magasabb meglévő gyermekszám mellett kellene megszülniük a 2,1-es mutató eléréséhez szükséges több gyermeket.

A jegybankelnök által szükségesnek tartott évi 110 ezres újszülött létszámhoz még nagyobb emelkedésnek kellene bekövetkeznie. Az elkövetkezendő 10 évben a születések számának 20 ezerrel kellene nőnie, miközben – mint már többször utaltunk rá – folyamatosan csökken a szülőképes korú nők száma.

Egyenletesnek feltételezve az évenkénti növekedést, 2025-ben már 99 600 gyermeknek kellene megszületni, ami 1,92 körüli TTA érték mellett valósulhatna meg (az európai listát vezető Franciaország rendelkezik hasonló értékkel). A 2030-ra szükségesnek tartott 110 ezer újszülött pedig 2,30-ra növelné a rátát, figyelembe véve, hogy ezalatt az időszak alatt a szülőképes korú nők száma a népesség-előreszámítások szerint 2,23 millióról 1,76 millióra (több mint 20 százalékkal) csökken.

Különböző okokból – társadalmi, népegészségügyi, oktatáspolitikai stb. – nyilván nem cél a gyermekszám növekedést, a többlet gyermekvállalást a tizenévesekre és a 44 évesnél idősebb nőkre terhelni. A lombikprogramok is tudnák javítani a trendet.

A 2010 óta több mint 41 ezer államilag finanszírozott művi megtermékenyítés mintegy 21 százaléka volt sikeres, ami azt jelenti, hogy éves átlagban a vágyott élveszületéseknek már közel 8 százalékát teszi ki (eddig összesen kb. 3200 gyermek).

Tekintve, hogy az adatok azt mutatják, hogy növekszik azon párok száma, akik kénytelenek szembenézni a meddőség problémájával, a hatékony megoldások keresése során érdemes lenne ennek kezelésében nálunk előrébb járó országok eszköztárát, kezelési metódusait tanulmányozni és akár átültetni a hazai gyakorlatba.

Erre lehet jó példa Csehország, ahol széles körben kiépített, és a magyar eljárások hatékonyságánál több mint kétszer sikeresebb meddőségi kezelési rendszer működik,

hozzájárulva a cseh termékenységi mutatók dinamikusabb – igaz, magasabb bázisról is induló – javulásához, melynek eredményeként ma Csehország a V4-ek legjobb mutatójával rendelkezik, és az EU-n belül is az élvonalban szerepel, bár a rendszer hatékonyságával kapcsolatos, etikai aggályokat is érintő részletek nem ismertek széles körben.

Megnéztük, hogy mit jelentene, ha a teljes növekedést a 20-44 éves korosztály adná.

Ebben az esetben az ide tartozó különböző korcsoportokban a jelenleginél 970 - 6 400-al több gyermeknek kellene életet adni, amennyiben maradnak a jelenlegi gyermekvállalási mintázatok. A legkisebb növekedés a 40-44 évesek körében lenne, a legnagyobb pedig a 30-34 éveseknél, és a jelenlegi élveszületési arány megtartása mellett – a fogyó népességszám miatt – a 15-19 évesek és a 45-49 évesek a jelenleginél kevesebb gyermeknek adnának életet.

Jól látható, hogy még a mai termékenységi mutató megtartásához is túl kellene szárnyalnia a 20-39 éves gyermeket vállalóknak a 70-es évek viszonylag magas élveszületési mutatóit. A 20-29 éveseknek ezer nőre vetítve 8-cal több gyermeket kellene vállalniuk, mint akkoriban, míg a 30-39 éves korcsoportban a mutatónak csaknem duplájára – 44-gyel – kellene emelkedni. A népesség reprodukcióját biztosító eredményhez pedig ezer 20-29 éves „vállalkozó szellemű” nőnek több mint 300 gyermeknek kellene életet adni, ami azt jelenti, hogy amennyiben maradnának a jelenlegi mintázatok, úgy ebben a korosztályban a gyermeket vállaló nőknek kellene minden harmadik, gyermeket nem vállaló nő helyett életet adni egy újszülöttnek. Ez nem csupán az egyetlen probléma e téren.

Gyermekvállalási hajlandóság – nemek közötti különbségek, a férfiakon múlik minden?

A tényeket, a meglévő trendeket állandónak tekintve azt is látjuk, hogy egyre jobban lerövidül az az időszak, amely alatt a nők világra hozzák tervezett gyermekeiket.

2000-ben az újszülöttek 25 százalékát hozták világra a 30-39 évesek, 2015-ben ez az arány már 50 százalék volt.

Emellett a gyermekvállalásban sokszor a férfiak sem partnerek, látnunk kell, hogy e téren a férfiak hajlandósága még a nőkénél is rosszabb, emellett az ő létszámuk is csökken.

A nők gyakorlatilag minden korcsoportban több gyermekkel rendelkeznek, mint a megfelelő korcsoportba tartozó férfiak, és a gyermektelen férfiak aránya is jelentősen magasabb, mint a gyermektelen nőké. Ez az abszolút számokat tekintve még nagyobb különbségeket takar, tekintve, hogy a férfi népesség létszáma ebben a korosztályban – ha nem is jelentősen – még magasabb a női népességnél még úgy is, hogy rosszabb halálozási statisztikákkal rendelkeznek, mint a nők.

A gyermektelenek arányában az egész felnőtt népességre jellemző a férfiaknál tapasztalható nagyobb hányad.

A 15 éves és idősebb férfiak 35,3 százaléka volt gyermektelen 2001-ben, s ez az arány 2016-ban már meghaladta a 40 százalékot.

A nőknél 2001-ben 25,7 százalék volt ez a mutató, 2016-ban pedig 27,5 százalék. Ez akkor is jelentős különbség, ha figyelembe vesszük, hogy a felnőtt női népesség száma magasabb, mint a férfiaké.

A 15-49 éves korosztályon belül a 30-39 és a 40-49 éveseknél a legalacsonyabb a gyermektelenek aránya mindkét nemnél. A 30-39 éves férfiak több mint felének nincs gyermeke, míg a 40-49 évesek egynegyedének. Ezek az arányok jelentősen magasabbak, mint a nők azonos korcsoportjaiban (náluk egyharmad és közel 15 százalék a megfelelő hányad).

Abszolút értékben a 30-39 éves gyermektelen férfiak száma 1,6-szerese a nőkének, míg a 40-49 éveseknél csaknem 1,8-szeres ez a különbség.

Egy viszonylag friss, Szalma Ivett–Takács Judit által publikált 2018-as kutatás arra mutatott rá, hogy a férfiak és nők gyermektelensége mögött gyakran eltérő okok húzódnak meg. A mindkét nemnél szerepet játszó anyagi, munkaerő-piaci tényező a férfiaknál már a partnerkapcsolat kialakítását is megnehezíti. Magyarországon még mindig uralkodó tradicionális elvárás, hogy elsősorban a férfiaknak kell a családfenntartó szerepét ellátniuk: ha egy férfi nem rendelkezik biztos anyagi háttérrel (stabil foglalkoztatási helyzettel, lakástulajdonnal), akkor kevésbé keresett a párkapcsolati piacon, mint gazdagabb erőforrásokkal rendelkező társai.

A kutatók szerint a stabil anyagi háttér megteremtése után a férfiak gyakran olyan nőkkel létesítenek kapcsolatot, akik náluk idősebbek, és akár van gyermekük, akár nincs, már nem akarnak gyermeket vállalni.

Mindemellett korábbi kutatásokhoz képest újdonság volt, hogy – bár hazánkban még marginális jelenség – a férfiak körében sokkal markánsabban jelent meg a tudatos gyermektelenség, mint a nőknél.

Lehetőségek a gyermekvállalás ösztönzésére

A különböző pénzügyi, lakástámogatási kormányzati intézkedések eddig is ösztönözték a gyermekvállalást, de ezek vélhetően elsősorban a harmadik gyermek vállalásában játszottak szerepet. Az élveszületési sorrend adatai alapján azt mondhatjuk, hogy az első gyermekek még mindig nem születnek meg kellő számban, bár arányuk értelemszerűen legnagyobb az újszülöttek között.

2019-ben az újszülöttek 46,9 százaléka első gyermekként látta meg a napvilágot.

Ez az arány az elmúlt 20 évben 2010-ben volt a legmagasabb, 47,4 százalék. A másodszülöttek aránya összességében csak kismértékben emelkedett 2010 óta, 32,6 százalékról 33,0-ra. Ezzel párhuzamosan a harmadik gyermekek aránya az újszülöttek között – közel tíz éves csökkenés után – 12,1 százalékról 2017-re 13,9 százalékra nőtt. E három csoport részesedésének – ingadozásokkal tarkított – növekedése egyértelműen a 4-dik és többedik gyermekek megszületésének kárára történt, akiknek aránya közel 20 év alatt több mint 2 százalékponttal csökkent.

A statisztikai adatokból egyértelműen látható, hogy a még termékeny korú gyermektelen párok 200 ezres száma nagyobb sokaság, mint a kettő 15 évnél fiatalabb gyermekkel rendelkező, szintén még termékeny korú családoké, akikből potenciálisan 3 és többgyermekes család válhat.

A gyermektelenekhez még hozzávesszük az egy gyermekkel rendelkezők szintén 200 ezres táborát, látható, hogy ők együttesen csaknem 2 és félszer annyian vannak, mint a már két gyermekkel rendelkezők.

A nagy számok törvénye, a száraz matematika alapján valószínűsíthető, hogy az első, majd a második gyermekek megszületésének ösztönzése elvileg jóval több újszülött világra jöttét eredményezhetné, mint csupán a harmadik és további gyermekek vállalását támogató intézkedések, amelyek ugyanakkor egyértelműen közrejátszottak a termékenységi ráta 2010 óta tartó, mintegy 20 százalékos növekedésében.

A kormány évről-évre egyre több forrást biztosít a családok és a gyermekvállalás támogatására, ami egyre sokoldalúbb, egyre diverzifikáltabb támogatást tesz lehetővé, amivel párhuzamosan elkezdtek javulni a mutatók, így jó a trend, bizonyítva, hogy az intézkedések helyesek voltak.

Elsősorban azokat támogatták, akik hajlandóak voltak több gyermeket vállalni munka mellett, megőrizve az aktivitás terén elért eddigi jelentős eredményeket – 10 év alatt közel 3,8 millióról 4,5 millió főre bővült a foglalkoztatottak száma – egy fenntarthatóbb társadalom érdekében.

Amennyiben a támogatáspolitika iránya továbbra is marad, és újabb forrásokat sikerül bekapcsolni a rendszerbe, lehetővé válna, hogy az uralkodó mentalitáskultúra megváltoztatása érdekében már az első gyermekek világra jöttének támogatása révén is további eredményeket lehessen elérni. Ebbe az irányba tett első lépések a CSED emelése vagy a lakásfelújítási támogatás, de akár ide sorolhatjuk a 25 év alattiak adómentességét is, mint a komplex támogatási rendszer része. Ehhez társul még a gyermeket nevelő családok SZJA visszaigénylésének lehetősége az 5,5 százalékos – gazdasági elemzők szerint biztosra vehető – GDP növekedés megvalósulása esetén a jövő év elején. Ez a már eddig is meglévő családi adókedvezmény mellett nem csupán a gyermekvállalást támogatja, hanem összhangban van a fentebb említett fenntarthatóbb társadalom, mint cél elérésével is.

A családi adókedvezmény jelenlegi rendszere alapján tehát annak éves összege gyermekszámtól függően 120.000–396.000 forint lehet gyermekenként.

Végezetül a most bejelentett, a gyermeket nevelő családok SZJA visszatérítésének lehetősége is akár 800.000 forint lehet éves szinten, ami az átlagjövedelemig igényelhető vissza, a családi adókedvezmény levonása után fennálló szja mértékéig, ami meghaladja – a munkához nem kötött – családi pótlék jelenlegi összegének akár kétszeresét is.

Kihívások és összegzés

A témában fellelhető tanulmányok ugyanakkor egyöntetűen állítják, hogy a probléma gyökere alapvetően nem anyagi oldalú, hanem az uralkodó mentalitáskultúrára vezethető vissza, amelyet egyre inkább befolyásolnak a családi értékekkel és a gyermekek jogaival egyre inkább ellentétes hatások, importált ideológiák is.

A valódi kommunikációt felváltotta a társas magány, amelyet a modern technológiák és a közösségi média negatív hatásai még fel is erősítettek.

Ilyen például az, hogy nemcsak nő a fiatal lányok körében az öngyilkosságok aránya, hanem manapság egyre erőszakosabban megjelenő, a szexualitással összefüggő gender-ideológiák terjedése is számot tevő, amelyek középpontjában nem elsősorban a hagyományosnak nevezett családi értékek és a gyermekvállalás tradíciói állnak.

Mindeközben egyre vitatottabb, hogy mi is áll valójában a gyermek érdekében ezen a téren, miközben az természetessé vált, hogy például a dohányzás és az alkoholfogyasztás terén egyértelműek a határvonalak. (Sőt az elmúlt 10 évben folyamatosan nőtt a korhatár az ilyen termékek fogyasztása terén, mialatt a nemváltó műtétekre vonatkozó korhatárt számos helyen ezzel egyidejűleg le akarják szállítani, a gyermekre terhelve egy egész további életét meghatározó végleges döntés meghozatalát. Egy 2016-os felmérés már azt mutatta, hogy a transzneműek száma erőteljesen növekszik: az USA-ban néhány év alatt megduplázódott a számuk, ezért ott a lakosság fél százaléka(!) tekinthető transzneműnek. Az amerikai fiatalok körében (18-24) közel 50%-kal többen vallották magukat nemet váltott személynek (0,7%), mint az idősek (65+) körében (0,5%).) A téma különös aktualitását jelzi az is, hogy 2019. május 25-e óta az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a transzneműséget kivette a mentális rendellenesség kategória alól a betegségek osztályozása (ICD-11) terén.

Emellett a párok sokszor nem értenek egyet abban, hogy vállaljanak-e gyermeket vagy sem, e konkrét megállapodás nélkül kevés gyermek születik – mint láttuk, a férfiak kevésbé vállalnak újabb gyermeket, míg a hölgyek is egyre inkább a családi munkamegosztástól teszik függővé az újabb gyermek vállalását.

Amellett, hogy – mint láttuk – későn születik meg az első, és az esetek jelentős részében ezért az egyetlen, gyermek, a már gyermekes pároknál többnyire akkor születik meg a második vagy többedik gyermek, ha a férfiak átvállalnak valamit a gyermeknevelés terheiből. Bizonyított, hogy a családos és házas férfiak hosszabb ideig élnek, jobb egészségi állapotban vannak, mint az egyedül élők, mint ahogy az is beszédes, hogy a KSH adatai szerint a házasságot rendre legalább kétharmad arányban a nők bontották fel az elmúlt harminc évben. 

Mindezek miatt a téma különböző területeket képviselő szakértői olyan javaslatokkal élnek, melyek konkrét segítséget jelenthetnek az anyáknak, továbbá a férfiakra és a teljes családra fókuszálnak. Konkrét intézkedések mellett elengedhetetlen és egyben fontos fenntartani azt, hogy hiteles politikai szándék és törekvés legyen arra, hogy általában jó legyen szülőnek lenni és családban élni. E politikának része a társadalmi megbecsülés, amelyben alapvetés, hogy a konkrét szülői tevékenységbe és szabadságba ne akarjon beavatkozni, ideértve a különböző, az iskolákban és óvodákban a szülők kifejezett szándékai ellenére is terjedni kívánó (gender)ideológiákat is.

A teljes kép kapcsán érdemes lenne a különböző adócsökkentések (SZJA, szociális hozzájárulási adó, stb.) és természetbeninek tekinthető kedvezmények (ingyenes tankönyv, ingyenes étkeztetés, stb.) hatásait is figyelembe venni a gyermekvállalási és a családokat támogató rendszer vonatkozásában, ideértve a tömeges bevándorlás megakadályozása érdekében eddig eszközölt, a modern technológiákat (automatizáció) is támogató beruházásösztönző lépéséket (pl. társasági adókulcs csökkentése) is, hiszen annak ellenére, hogy a globális kereskedelem közel 10 százalékkal esett vissza a pandémia alatt, a magyar export 100 milliárd euró fölé bővült, és a GDP-arányos kivitel globálisan a 11. helyre került, ami történelmi rekord – de az már egy másik értekezés témája lenne, ami az esetleges adóemelések káros hatásait elemezné egy fenntartható társadalom vonatkozásában.

Lovászy László Gábor: kormányzati stratégiai kutatásokat támogató miniszteri biztos/ tudományos főmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem - Grábics Ágnes: statisztikai főtanácsadó/statisztikai elemző