Miért is ne kötnénk össze az eddigi helyes családpolitikai lépéseket egy sor más területen kívánatos fordulattal, miközben erősítjük azok célzottságát és hatékonyságát?
Most, hogy miniszteri szintűvé válik a családpolitika képviselete a magyar kormányban, összekötődik az otthonteremtéssel és új forrásokkal is kiegészül a gyermekvállalás támogatása, érdemes minden jobbító gondolatot összegyűjteni.
Meddig jutottunk?
2010-től elindult a családpolitikai program, de még nem ért célba, nagyjából az út harmadánál járunk. Nemzetstratégiai fordulatok történtek, ezek mind segítették a népesedési fordulat elindulását, de még nem voltak elegendőek a sikerhez. A munkaalapú társadalom létrehozása, a „gyermekvállalás a szegénység vállalását is jelenti” kijelentéssel jellemezhető helyzet megszüntetése, a „magas nyomású” munkaerőpiac, az új családi adórendszer, a jövedelmek felzárkóztatása, valamint az ezeket megalapozó egyensúlyi és növekedés-központú gazdaságpolitika külön-külön, de főként együtt nemzetstratégia fordulatot hoztak az országnak.
A nemzetstratégiában végbement, a népesedés terén elindult a fordulat. Az elsőt megtartani, a másodikat véghezvinni, ez most a feladat.
A magyarság, mint népesség évente legalább 110 ezer gyermek születésével válik hosszútávon fenntarthatóvá. Az MNB demográfiai javaslatai alapján ehhez a szinthez az vezet el, ha 2030-ig minden esztendőben évente 2 ezerrel nő az újszülöttek száma. Ha ez ennél több, az még jobb, de ha a kétezres szint alá csökken vagy leáll a gyermeklétszám növekedése, akkor az eredeti cél belső humán forrásokkal már nem érhető el a következő évtizedekben.
A sikeres gyermekvállalási stratégiát követő országok mind hosszútávon fenntartható politikát alkalmaznak /a bevándorlás nem ilyen/ és legalább 5 fő eszközzel érik el a sikert.
Először, a gyermekvállaláshoz többlet jövedelem járul és a munkaerőpiacon biztonságos, többségében részmunkaidős kereseti lehetőség.
Másodszor, a gyermekvállaláshoz olyan otthonteremtési lehetőségek társulnak, amelyek révén elérhető az egyre bővülő családi tér. A nagycsaládos és a nagy /korban vertikális/ családi együttélés sokak számára lehetséges.
Harmadszor, hozzáférhetőek a gyermekintézmények a bölcsődétől az óvodáig, a kisiskolától a felső tagozatig. Nincsenek túl távol ezek az intézmények, könnyen megközelíthetők, a gyermekkel való foglalkozás minősége jó, az egészégügyi feltételek biztonságosak.
Negyedszer, a társadalomban sűrű és széleskörű segítő kapcsolati hálók működnek, amelyek megkönnyítik a munkavállalást, a kikapcsolódást, a továbbképzést és a társadalmi életet. A gyermekvállalás nem jelent magányos küzdelmet, társadalmi bezárkózást, foglalkoztatási kockázatot vagy leszakadást, sőt, inkább ellenkezőleg.
Ötödször, a gyermekvállalás kifejezetten divat, elismerést hoz, új lehetőségekhez való hozzájutást, összességében legalább a korábbi társadalmi/jövedelmi/vagyoni szint fenntarthatóságát, még inkább ezek erősödését.
A sikeres nemzetközi megoldások /például Franciaország, USA, Izrael, Izland, Anglia/ mind célzott családpolitikát alkalmaznak, ezért vezetnek eredményre. A célzottság az adott társadalmi közösségek belső értékeit, jövőképét és társadalmi helyzeteit veszi alapul. Ezek különböznek szerte a világon, ezért a célzás és az eredményt hozó eszközök is eltérőek.
Mi következik a magyar értékrendből, az egyéni és családi jövőképekből és az itthoni társadalom helyzetéből?
Néhány döntő és tanulságos vonás:
- Kopp Mária kutatásai alapján a fiatal magyar hölgyek 2-3 gyermeket szeretnének, a gyermek érték és cél, sokan és sokat vállalnának érte.
- Benda József demográfus csapatának kutatása azonban árnyalja a képet: hölgyeink 5 százaléka a karriert és egy korlátok nélküli életet választana a gyermek helyett, 70 százaléka megteremtené a gyermek és munka egyensúlyát, míg a negyedük sorolja a gyermeket a karrier elé. Az elsőből nem lesz gyermek, a második csoport megáll egy gyermeknél és a harmadik csoportból jöhet 2, 3, 4 és több gyermek.
- Az első gyermek megszületését alapvetően gátolja az a sokszor rejtett egészségügyi gond, ami nem kis részben abból következik, hogy a hölgyek később szánják el magukat a gyermekvállalásra. Ez ma tömeges a szülőképes nőknél, a ma itthon elérhető megoldások pedig szűkösek és drágák.
- A második gyermek megszületését sokszor gátolja az első gyermek nevelésénél fellépő sokk, ami az elérhető otthon hiányától a közlekedési gondokig, a távol lévő jó óvodától a rugalmatlan munkahelyig terjedő problémákból következik.
- A három és több gyermek vállalását a fentiek mind gátolják, ráadásul minden korlát négyzetesen hat.
Furcsa, de a teljes demográfiai fordulatot tekintve az eddig felsoroltak jó hírnek is számítanak. A legfontosabb az értékrend és életcélok között a gyermek kiemelt szerepe. Ezt nem lehetne pótolni, Európában szinte kivételes módon ez velünk van Magyarországon. Az összes többi korlát feloldható, mert „csak” kormányzati döntés, pénz, szövetséges intézmények, szervezés, rugalmasság és némi jóindulat szükséges.
Nézzünk ezek közül néhányat:
- Kormányzati döntés annak kimondása, hogy a munka és tanulás mellett a gyermekvállalás is többletet jelent a megfelelő jövedelem, vagyon, otthon, középosztályi életmód és biztonságos nyugdíj felé vezető úton.
- Kormányzati döntés a demográfiai program összekapcsolása az otthonteremtéssel, a közlekedési infrastruktúrafejlesztésekkel, a munkaerő piaci szabályozással, az adórendszerrel, valamint a nyugdíjrendszerrel. Ezek ma vagy egyáltalában nem kapcsolódnak egymáshoz, vagy van kötés, amit erősíteni lehet.
- Kormányzati döntés a célzás célzása, a három és több gyermeket vállaló nők kiemelt támogatása. Biztonsággal állítható, hogy a demográfiai megoldáshoz kívánatos új gyermekek háromnegyede a párok negyedétől jöhet 2030-ig és azt követően is.
- Az otthonteremtés gyermekvállaláshoz kötése megindult, ezt kell erősíteni, célzottan és minden szempontból „nagyban”. A nagycsaládosoknak és nagy, együtt élő családoknak komolyabb méretű otthonokra van szüksége a mai 60-70 négyzetméter helyett.
- Ehhez az otthonteremtéshez kell kötni a használaton kívüli állami és önkormányzati földek parcellázását, az új közművek építését és a közlekedési fejlesztések egy részét. A családoknak meg kell adni a lehetőséget, hogy elfoglalják és „belakják” az országot. Egy ilyen otthonteremtési programot jegybanki hitelkeret is támogathat.
- Az egészségügyi rendszer célkeresztjébe kell állítani a gyermekvállalás segítését.
- A nyugdíjrendszert célozni érdemes a gyermekvállalás, sőt társadalmi tőke termelésének elismerésére, miközben fenntartjuk az adórendszeren keresztüli célzást a tudás-tőke gyarapításának érdekében.
Széchenyinek újból igaza van: „Egy ország gazdagsága a kiművelt emberfők sokaságától függ”. De mindkettő kell: sok kicsi emberfő és erős „kiművelés”.
