Talán, ha… - Legyen-e olimpia vagy sem Magyarországon?

Csatlakozva Becsey Zsolt „Sikeres volt az atlétikai VB, de legyen-e olimpia?” című írásának lényegéhez: megkerülhetetlennek tartom, hogy érdemi vita alakuljon ki az ország modernizációs programjáról, amelyhez akár eszköz is lehet egy olimpia megrendezése. A barcelonai olimpiai játékokat követően „Pályázzuk meg az olimpiát!” címmel éppen erről írt publicisztikát Kereszty András főszerkesztő-helyettes a Népszabadság 1992. augusztus 11-i lapszámában.

Tíz évvel később, 2002-ben, a Figyelő üzleti és gazdasági hetilap főszerkesztőjeként magam is megosztottam dilemmáimat az olvasókkal arról, hogy nem tudom, aláírjam-e vagy sem a Fidesz által akkor kezdeményezett olimpiapárti kezdeményezést.

Több mint két évtized után újra olvasva a cikket, nincs egyetlen olyan mondata sem, amelyet ne vállalnék.

A cikk megjelenését levéláradat követte, amelynek legizgalmasabb darabjait heteken át közölte a hetilap.

Álljon itt egy rövid felsorolás azokról az illusztris személyekről, akik akkor hozzászóltak a vitához: Vityi Péter; a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója; Békesi László, a Horn-kormány pénzügyminisztere; Szabó Iván, az Antall-kormány ipari, majd pénzügyminisztere; Pálffy György építészmérnök; Csillag István jogász-közgazdász (később a Medgyessy-kormány gazdasági minisztere); Lepsényi István, a Knorr-Bremse Magyarország vezérigazgatója (később az Orbán-kormány államtitkára); Tóth Péter, az Agrár Európa kft. ügyvezetője; Kupecz Richárd, a GIS Hungary ügyvezető igazgatója; Kálózdi Tamás, az Allianz Hungária Biztosító cégvezője; Simai Mihály akadémikus.

Alapvetően háromféle érvelés jelent meg: „igen”, „nem”, „talán, ha…”

Magam azóta is a „talán, ha” táborba tartozom. Nem zárkózom el, de alapvetően nem írok alá biankó csekket – előbb talán lássuk megvalósulni azokat a fizikai és humáninfrastukturális fejlesztéseket, amelyek megalapozhatóvá tesznek egy ilyen vállalkozást.

Másrészről viszont fontosnak tartom azt a nem kifejezetten gazdaságpolitikai érvet, amelyet húsz évvel ezelőtt ki is emeltünk a publicisztikából:

Az olimpiaterv megnyitja a jobbközép előtt a lehetőséget, hogy kikecmeregjen a saját maga gerjesztette – szükségszerűen a széljobboldal felé sodró – ideológiai restaurációból, s végre egy korszerűbb jövőkép felé forduljon.

Ma már erősen szkeptikus vagyok, azzal kapcsolatban, hogy az olimpia pályázat elérné-e ezt a felettébb kívánatos hatást.

Viszont a modernizációs tervekről mindenképpen érdemes tartalmi vitát folytatni. Mindenekelőtt az Országgyűlésben.

A szerző volt gazdasági újságíró, a Figyelő üzleti és gazdasági hetilap volt főszerkesztője