Fellángolt a vita arról, hogy létezik-e olyan, hogy extraprofit. Többen, közöttük közgazdászok is, azt állítják, hogy ilyen nincs, ez egy kitalált fogalom. A kormány szerint extraprofit van, és a különböző megszólalók meg is magyarázták, hogy mit értenek rajta.
A bankokra és a biztosítókra a magyarázat így hangzik: a bankok esetén azt az összeget kell extraprofitnak tekinteni, amely a betéti és a hitelkamatok különbségéből adódik.
A biztosítási díjak esetén pedig a kb. 20 százalékkal megnövekedett biztosítási díjakat lehet extraprofitnak tekinteni.
De olyan vélemény is elhangzott, hogy extraprofit az, amit az üzleti tervben szereplő érték felett realizált egy vállalkozás. Érdekes kormányzati érvelés ugyanakkor, hogy a különadók nem érintheti a termelővállalatokat, azért, hogy számukra továbbra is vonzó és kiszámítható befektetési célpont legyen Magyarország.
Pedig közülük többen is jelentős extraprofitra tettek szert az elmúlt években, és ahogyan a bizonytalanság nőtt, ezeket az összegeket egyáltalán nem, vagy csak alacsony arányban fektették be újra, helyette inkább hazavitték. A KSH adatai szerint 2021-ben a GDP körülbelül 13,3 százalékát, 6254 millió Ft-ot tett ki az úgynevezett tulajdonosi jogon, külföldnek fizetendő jövedelem.
De vizsgálható lenne az építőipar helyzete is.
A KSH friss jelentése szerint ugyanis az építőiparban végzett kivitelezési tevékenység átlagos árnövekedése 2022 első negyedévében, éves összehasonlításban 20,6 százalék volt. Ebből az épületek építésének áremelkedése 23,7 százalékot ért el. Kérdés, hogy az építőipari árak elfutását lehet csupán az alapanyagárak és a bérek növekedésével magyarázni.
Nyilvánvaló tehát, hogy nem könnyű szakmai alapon jól meghatározni, hogy hol keletkezett extraprofit, illetve, miért pont a kihirdetett nyolc szektor került bele a kalapba. Érdekes kérdés az is, hogy a kiemelt ágazatokon belül eltérő méretű cégek működnek, amelyek esetén nyilvánvalóan nagy eltérések vannak a profit termelő képességben.
Hiszen a sarki kisfűszeres valószínűleg nem termelt extraprofitot, szemben a nagyláncokkal, amelyek az online kereskedelemre átállással jelentős többletbevételre tehettek szert. De a kispatikák és a patikaláncok helyzete is eltérő lehet,
ráadásul a gyógyszerkereskedelem sajátos szabályozása miatt a kivetett extraprofit adó a legnagyobb hozzáadott értéket termelő gyógyszeripari ágazatban zavarokat is okozhat.
Az azonban nem vitatható, hogy szakmailag jól definiáltan, jó adatokra, elemzésekre támaszkodva válsághelyzetekben indokolt lehet extraadók, szolidaritási adók kivetése, persze nem egy olyan hangulattal övezve, mintha a többlet nyereséget elérő cégek bűnözők lennének. Egyébként más országok is élnek ezzel a módszerrel, igaz az eddigi hírek szerint csak az energiaszektort sújtják többletadóval. De mi is az az extraprofit?
Egyes, az extraprofit létet tagadó közgazdászok véleményével szemben extraprofit valóban keletkezhet.
Ennek sok oka lehet. Tipikus ok a monopol vagy oligopol piaci helyzet, a verseny hiánya. A magyar piaccal kapcsolatban a nemzetközi elemzések gyakran említik, hogy nincs elég erős piaci verseny. A másik ok, amikor egy cég jelentős innovációt hajt végre, amivel prémium árat tud elérni a piacon.
Végül a harmadik a háborús vagy egyéb veszélyhelyzet, amikor teljesen véletlenül ölébe hull egyes ágazatokban a cégeknek a többletnyereség anélkül, hogy azért bármit tettek volna. Ilyennek tekinthető a pandémia és a háború kiváltotta helyzet. A monopol és oligopol helyzet, illetve a véletlenül kialakult többletnyereség esetén, megfelelő szakmai elemzések után indokolt lehet a cégektől költségvetési hozzájárulást kérni.
Innováció okozta többletnyereség esetén azonban más a helyzet. Ilyenkor sokkal jobb, ha a cég újabb innovációkba fekteti pénzt.
A többletadó ezt akadályozná meg, illetve arra ösztönözné a céget, hogy innovativ tevékenységét és vállalkozó szellemét más országban kamatoztassa. De hogyan mérhető az extraprofit mértéke? Ezzel kapcsolatban is nagy a bizonytalanság.
A közgazdasági irodalom úgy fogalmaz, hogy a befektetett eszközökre - beleértve nemcsak a megfogható (gépek, épületek) befektetéseket, hanem az úgynevezett intangible – nem megfogható – tudásbefektetéseket is, - ilyenek például a szellemi tulajdon, az informatikai és tudásrendszerek stb. – van egy elvárható, ágazati átlaghozam.
Ha egy adott cégnél ennél jelentősen nagyobb hozam keletkezik, akkor azt extraprofitnak lehet tekinteni.
Egy gyakorlati közelítés, hogy ha egy cégnél hirtelen az elmúlt 2-3 év átlagos hozamának sokszorosát kitevő hozam jön létre, akkor feltételezhető, hogy extraprofit keletkezett. Azonban ezeket a közelítéseket nem könnyű a gyakorlatba átültetni, például éppen azért nem, mert nem mindegy, hogy mi okozta a többlethaszon keletkezését. Szóba került az üzleti modellben szereplő profit túllépése, mint extraprofit jelenség.
Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említeni, hogy az üzleti modellek célja elsősorban nem a profittervezés, sokkal inkább a piaci magatartás, piaci filozófia, szervezeti értékrend és jövőkép megfogalmazása, az értékteremtés módszerének kidolgozása és együttműködések kialakítása. Ezért az üzleti modellek nem igazán használhatók az extraprofit elemzésére.
De meg kell említeni egy további általános kérdést is.
Vannak cégek, amelyek élni tudnak a transzferárazás lehetőségével a keletkezett profit kisebbítése érdekében. Ezzel a lehetőséggel éppen a több telephelyes vállalkozások tudnak operálni sikeresen eltüntetve így a keletkezett extraprofitjukat. Továbbá mi van azokkal a vállalkozásokkal, amelyek Magyarországon működnek, de egy adóparadicsomban vannak bejelentve?
Vajon ezek a cégek nem esnek –e most kivül a döntéshozók extraprofitot kereső figyelmén? Áthárítás Végül ejtsünk még szót az adó átháríthatóságáról. Gondolom mindenki emlékszik rá, hogy korábbi banki transzferadó bevezetése után a bankok ennek egy részét azonnal áthárították ügyfeleikre.
De nem is kell ilyen messzire menni, elég megnézni, hogy az un. ársapka bevezetése után hogyan nőtt meg azonnal a hasonló, de ársapka alá nem eső termékek ára.
A helyzet az, hogy az áthárításnak sokféle, nehezen bizonyítható módja van, és ezért szinte lehetetlen állami kényszerítő módszerekkel kiküszöbölni. Az áthárítás elkerülését csak egy egészséges piaci verseny biztosíthatná. Összefoglalva a gondolatokat az extraprofit tényét nehéz egyértelműen megfogalmazni, és - néhány triviális esettől eltekintve – még nehezebb számszerűsíteni.
Persze ez nem indok arra, hogy helyette a bevételek váljanak adóalappá. Adott helyzetekben indokolt lehet az üzleti szférára többletterheket tenni, de ilyenkor is elvárható az igazságosság, a mértékletesség, a szakmaiság, az egyenlő mércével mérés, az „először gondolkodunk, utána vágunk” gyakorlat alkalmazása.
Ellenkező esetben elbizonytalanodnak a piaci szereplők, ami egy gyorsan változó, eleve nagyon bizonytalan, feszült helyzetben a beruházások visszafogását, az innovációra törekvések lassulását okozhatja. Ez pedig –hosszabb távon - több kárt okozhat, mint amennyi hasznot a rosszul kivetett adókból nyerni lehet.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár
