Zuhanó távhő árak Dániában

A hazai energiaárak rohamos növekedésének indokaival kapcsolatban az elmúlt időszakban félrevezető információk serege látott napvilágot (lásd a Nemzeti Konzultációt és annak kommunikációját).

Hogy tisztuljon a kép, érdemes egy nemzetközi összevetéssel élni, amelynek tárgya Dánia és Magyarország.

Mindkét országban elindult a fűtési szezon. Azonban ott egyes településeken, így Hvide Sande kikötővárosában, nem azon kell törniük a lakosoknak a fejüket, hogy hogyan rendezik a hó végén a számlát, hanem azon, hogy mihez kezdenek a jelentős megtakarítással – ott ugyanis éppen most több mint 50%-kal csökkentek a távhő árak.

Ennek a hírnek számos olyan üzenete van, amin döntéshozóinknak és a szakmai közönségnek egyaránt el kell gondolkodnia.

Az első tanulság energiatervezési jellegű.

Az energiaárak jelenlegi robbanása Magyarországon számos tényező együtthatásának következménye, a legfőbb oka mégis az, hogy az energiapolitika sok tekintetben nem megfelelő célokat tűzött ki, ezért rossz irányba haladtunk, mindezek eredményeként energiarendszerünk kiszolgáltatottá vált.

Az orosz energiaimportnak való kitettségünk 55% körüli.

A hazai adatközlés évtizedes anomáliája miatt azonban a statisztikákban rendre eltorzított információ jelenik meg, hiszen itt nem jelenik meg az a szegmens, ahol a kiszolgáltatottságunk teljes, az atomenergia.

Ezt is figyelembe véve orosz függőségünk 70% körüli, amivel az EU országainak listáján a második helyen állunk.

De nem ez az egyetlen súlyos stratégiai tervezési hiba: főleg az általános rezsicsökkentés okán a primerenergia-fogyasztásunk (és az üvegházhatású szén-dioxid-kibocsátásunk) növekedése volt jellemző még a közelmúltban is.

Ráadásul a magyar diplomácia a hatékonyság javítására irányuló – nyilvánvalóan pozitív – európai uniós törekvéseket is akadályozni igyekezett, így végeredményben hazánk azokat az éghajlatvédelmi lépéseket gátolta, amelyek pedig a magyar adófizetők, családok számára is létfontosságúak.

A második tanulság, hogy a távhő alkalmazásának akár kis településeken is van értelme.

Ez összefüggésben van azzal, hogy amíg nálunk még a második generációs távhőrendszerek herdálják az energiát, addig Dániában már általános a negyedik generáció, ami nem csak hatékonyabb, de kizárólag helyi megújuló energiaforrásokra támaszkodik.

Ez összekapcsolódik a harmadik tanulsággal, azzal, hogy ott már régen megszűntek a hő- és a villamosenergia-rendszer közötti átjárhatósági korlátok.

Hvide Sande településen például saját szélerőműveik is rátermelnek a távhőrendszerre, mégpedig hőszivattyú segítségével. És éppen ez a fő oka az árzuhanásnak: a felesleges villamos energiát most igen jó áron tudják értékesíteni. De vajon kik?

És ez a negyedik tanulság: a közösség.

Mert Dániában általános, hogy a távhőrendszer tulajdonosa maga a közösség, mint ahogyan az energiaszektor más területein is elterjedt a közösségi tulajdon. Mindeközben nálunk sok éve nem sikerül elérni, hogy a családok energiaközösségeket alakíthassanak. A villamos energia terén talán lesz előrelépés, de éppen a hőenergia kapcsán még mindig teljes a tiltás.

Felmerül a kérdés, hogy a fentiek alapján milyen következtetésekre juthatunk a hazai energiatervezés jövője kapcsán.

A legfontosabb, hogy az energiatervezésben részt vevő szakértők körét bővíteni szükséges, mert a jelenlegi rendszer, amit főként energetikusok hoztak létre, láthatóan számos területen elfogadhatatlan.

Bizonyos, hogy ma már az energetikusok és közgazdászok mellett a környezetgazdálkodás területein (mező-, erdő-, víz- és hulladékgazdálkodás), a természetvédelem és a geográfia tudományában jártas szakértők bekapcsolódására van szükség.

Ha ez a holisztikus megközelítés uralkodott volna eddig is, már jóval korábban kiderül, hogy a helyes irány az energiahatékonyság és az energiatudatosság jelentős javítása lett volna, az energiafogyasztás csökkentése érdekében.

Kulcsfontosságú a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrások arányának radikális növelése és az ezt támogató megoldások alkalmazása azért, hogy a legmagasabb szintű önellátásra térhessünk át.

Ezzel szemben a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) 2030-ra csak 21%-os célértéket tűzött ki a megújuló energiaforrásokra a villamos energia terén, míg Dánia célértéke 109%.

Hazánkban 2016 óta tilos a szélerőművek telepítése, a napelemek esetében pedig a rendszerbe való integrálás nehézségeire hivatkozva napjainkban szüntetik meg a villamos hálózatra való csatlakozás lehetőségét. Ez bizonyosan nem az az út, ami a távhő árának 50%-os csökkentése felé vezet.