Az euróbevezetés ígérete gyökeresen megváltoztatta a jövőről alkotott képünket 

A megelőlegezett bizalom önmagában nem indokolt volna ilyen mértékű piaci reakciókat, azonban az euró bevezetésének ígérete gyökeresen megváltoztatta a jövőről alkotott képet. Hiszen a pénzpiac szempontjából mire számíthatunk az euró bevezetésének pillanatában? Az alapkamatunk az EKB irányadó kamata lesz, BUBOR helyett EURIBOR, valamint az euróövezet hasonló kockázatú országainak szintjére süllyedő állampapír hozamok várhatóak. Nem véletlen, hogy a piacok elkezdték árazni a kamatkonvergenciát, az euróövezetinél lényegesen magasabb kamatszintjeink pedig meredek forinterősödéshez vezetettek. A befektetők átárazták a hazai piacot, elkezdődött a konvergencia-sztori, ami a bevezetésig tarthat, illetve a bevezetés hivatalos bejelentéséig, mivel a piacok előre áraznak.

Ennek üteme attól függ, hogy a bevezetés érdekében tett lépések mennyire maradnak hitelesek, mennyire lesz tartható a konvergencia pálya.

Az euró bevezetésének célkitűzésével tehát rengeteget nyerhetünk a kamatokon. Hiszen nemcsak az állampapírok árazódnak át, ami hosszú távon többezer milliárddal csökkentheti az államadósság finanszírozását, hanem okafogyottá válnak az államilag többszáz milliárd forintból támogatott hitelprogramok, miközben a gazdaságot is élénkítheti a bevezetés. De nem csak a kamatokon nyerhetünk, a hazai gazdaság védetté válhat olyan külső sokkok ellen, mint amit az ukrajnai háborút követő energiaválság okozott. 2022-ben 11,1 milliárd euróval romlott a külkereskedelmi mérlegünk, amiből 9,99 milliárdot önmagában az energiaegyenlegünk romlása eredményezett, a felboruló külső egyensúly, az átmeneti folyó fizetési mérlegválság pedig döntő részben járult hozzá a forint akkori mélypontjához, drámai mértékben felerősítve az inflációt.

Az euró bevezetése ezenkívül önmagában javítja az ország kockázati megítélését, az adósságbesorolást több fokozattal emelheti, nem véletlen, hogy a hosszú hozamaink a lengyel hozamok alá süllyedtek.

Az euró bevezetése érdekében meghozandó lépések, az államháztartás konszolidációja, az infláció lehorgonyzása már önmagában is javítja a megítélést, az árfolyam stabilizálódását eredményező euró bevezetését megelőző belépés az ERM II rendszerbe szintén ehhez járul hozzá.

A bevezetés pedig általában az árfolyamsáv erősebb oldalán következik be, tehát nem véletlenül áraz a piac erősebb forintot. A bevezetés számos további előnyét itt nem szeretném megismételni, amelyek más tanulmányokban is szerepelnek.

Az euró bevezetése ugyanakkor nem csodaszer. Az elmúlt két és fél évtizedben már számos ország példája mutatott rá, hogy az eurózóna nem tekinthető optimális devizaövezetnek, az egyes országok gazdasági ciklusai, strukturális adottságai, problémái teljesen szerteágazóak lehetnek. A 2008-as pénzügyi válság előtt, ami a periférikusnak nevezett országoknak túl alacsony volt, és ingatlanpiaci lufikhoz vezetett, más országokban túl magas volt, majd a 2010-es években megfordultak a viszonyok.

Görögország példája pedig egészen kirívó eset.

Sokszor felmerül, hogy az eurót hibáztatják az olasz gazdaság nehézségei, vagy a szlovák gazdaság lassuló konvergenciája miatt, azonban ezen esetekben is tettenérhetők a strukturális problémák, az elégtelen, vagy leálló reformok, és más kihívások. A lényeg, hogy mind az övezeten belül, mind azon kívül el kell érni a versenyképességnek azt a szintjét, ami lehetővé teszi a fenntartható felzárkózást. Itt hazánk szempontjából is fontos két szempontra hívnám fel a figyelmet, a versenyképesség ezek mellett még számtalan más tényezőből tevődik össze.

Az egyik a termelékenység, közismert, hogy hazánk ezen a területen lényeges lemaradásban van. Azonban ismerve a demográfiai és szűkülő munkapiaci folyamatokat, nincs is más kiút a növekedéshez. A másik a magas hazai energiaintenzitás, és alacsony energiahatékonyság, ahol a hazai gazdaság súlyos hátrányban van, amint erre a 2022-es év példája is rámutatott, ami egyszerre borította fel a külső egyensúlyt és szállt el az infláció.

Az eurót ellenzők érvei közül az egyik legerősebb a hazai monetáris politika függetlenségének megőrzése, amivel – érveik szerint – tompíthatók a külső sokkok, főleg kedvezőtlen nemzetközi konjunktúra esetén. A 2022-es válság azonban élesen rámutatott, hogy a monetáris szuverenitás – főleg egy kis, nyitott ország esetén – illúzió. Ha hosszabb távra tekintünk vissza, nem vezetett számottevő növekedési többlethez.

Ezzel szemben mit értünk el vele? Divergáló árfolyamot, a lehorgonyzottság hiányát, az indokoltnál lényegesen magasabb kamatszintet, ami amellett, hogy versenyhátrányt, gazdasági lassulást okoz, a költségvetés és a gazdasági szereplők számára magas kamatterhet jelent.

A piaci szereplők, sőt, időről-időre a lakosság is azt érezte, hogy szándékos leértékelés folyik, ami ellen a legjobb védekezés a forint átváltása devizára, az importőrök egy része pedig megelőlegezve a forint folytatódó leértékelődését, már eleve magasabb euró árfolyammal számolt a következő évre, tovább fokozva az inflációs nyomást.

A forint és régiós devizák teljesítménye (Reuters)

A forint trendszerű gyengülése leértékeli a hazai jövedelmeket, így hiába volt kimagasló forintban a hazai keresetek növekedése, a leértékelődés ennek nagy részét elvitte, amit jól tükröz, hogy noha 2010-2025 között a hazai bérek közel 260 százalékkal nőttek, euróban számolva csupán 148 százalékkal, aminek hatására a hazai bérek nemzetközi rangsorokban egyre inkább hátra szorultak. Idén várhatóan nagyobbat léphetünk előre a továbbra is magas bérdinamikának és a forint erős árfolyamának köszönhetően, az utóbbi hónapokban euróban mérve a növekedés meghaladta a húsz százalékot, ami már nyilvánvalóan felvet versenyképességi kérdéseket is, ahogy egyes exportőrök esetében már felmerült.  

Az euró bevezetésének ígérete tehát nem csak bizalmi kérdés, hanem kőkemény matematika, pénzügyi megtérülés is, ami tartós átértékelődést, a konvergencia-sztori kezdetét is jelenti – amennyiben hiteles marad az ahhoz elvezető pálya. Nyilván lesznek megtorpanások, igen sok kihívással jár, a bekerülés után is lehetnek buktatók, de a versenyképesség erősítése megkerülhetetlen.

Az előnyök-hátrányok mérlegelésekor számunkra a magas kamatszintről való indulás mindenképpen előnyösebbé teszi más országokhoz képest, mivel hat százalék feletti kamatszinttel túl drága volt fenntartani a forintot a vélt monetáris függetlenség érdekében.