Elhallgatott buktatók: Ezért bánhatjuk meg, ha most nem lépünk be az euróövezetbe

Elméletileg és a gyakorlatban is fontosabb, hogy egy ország stabil, piackonform, alacsony költségvetési hiányt és inflációt eredményező, a versenyképesség növekedését előtérbe állító, a versenyt tisztelő gazdaságpolitikát folytasson, mint hogy önmagában bent van-e az euróövezetben, vagy sem. Ugyanakkor Magyarország nem tudott élni az önálló monetáris politikával az elmúlt években.

Ráadásul a kimaradók hátránya most nagyobbnak tűnik, mint a 2010-es években. 

Nem egy Nirvána az euróövezet

• A kimaradás hátránya a 2010-es évekhez képest nőtt, így Magyarország számára a 5-6 éven belüli csatlakozás a piac elvárása és a stabilitás záloga.
• Az euró nem egy "nirvána": Észtország példája a versenyképesség önálló valuta nélküli romlására, Görögország a fegyelmezetlen költségvetés kockázataira figyelmeztet.
• Az uniós szigor enyhült a geopolitikai helyzet miatt, amit Bulgária példája mutat, ahol gyanús trükkökkel teljesítették az inflációs kritériumot, majd ugrásszerűen nőtt az infláció.
• A sikeres csatlakozás legfőbb akadálya a GDP-arányos 7,5%-os hiány lefaragása és a megfelelő, nem túl erős árfolyam meghatározása.
• Az euró előnyei erősödtek, mivel a tagok (pl. Horvátország) a 2010-es évekkel ellentétben ma már érdemben alacsonyabb kamatszinten jutnak forráshoz a kimaradókhoz képest.

Bár mostanában Magyarországon nem sokat beszélnek róla, de az eurónak bizony lehetnek hátrányai is. Nem egy „Nirvana”, ahova csak meg kell érkezni, és jól kell viselkedni, és akkor majd minden úgyis rendben lesz.

Sajnos még bezzegországok is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy talán jobb lenne, ha lenne önálló monetáris politikájuk.

Jó és rossz példák

Erre példa lehet a közelmúltból Észtország: nem annyira része mostanában a magyar közbeszédnek, de a balti ország termelékenységének növekedése az elmúlt években markánsan lelassult, miközben a bérek és az infláció is gyors ütemben nőnek, a reálárfolyam pedig érdemben felértékelődött, azaz az ország versenyképessége jelentősen romlott.

Ehhez persze van köze a 2022-ben kitört orosz-ukrán háborúnak, és a megugrott energiaköltségeknek is, de tény, hogy az észteknek most nem jönne rosszul egy valamivel gyengébb nominális árfolyam – erre azonban már nincs lehetőségük.

Sokkal emlékezetesebb példa persze Görögország, ahol lényegében egy hajszálon múlt, hogy ne essenek ki az euróövezetből a 2010-es évek első felében.

Azóta sokat javult a helyzet, de akkoriban az ország békeidőben ritkán látható méretű GDP esést szenvedett el, mivel, mint utólag kiderült, nem megfelelő adatokat szolgáltatott, és elképesztő méretűre duzzasztotta a költségvetési hiányát.

Mindez a 2008-2009-es pénzügyi válság utóhatásai közepette drámai adósságválságot okozott, amire egy idő után sajnos az EU-s országok vaskalapossága is rátett egy-két lapáttal. 

Nem véletlen, hogy a 2010-es években az euróövezethez való csatlakozást elkezdték szigorúbban venni: a korábban meghatározott maastrichti feltételek mellett például a bankrendszer megfelelőségét is vizsgálni kezdték.

Ekkoriban tehát mintha egyrészt nagyobb szigorral is kezelték volna a lehetséges belépőket, másrészt a csatlakozást mérlegelő országok számára sem tűnt hirtelen annyira vonzónak bekerülni egy nemrég még a szétesés határán billegő övezetbe.

Azóta azonban sokminden változott

Egyrészt az euróövezet stabilitása sokat javult, másrészt (vélhetően az orosz-ukrán háború, illetve az általánosságban romló geopolitikai helyzet miatt) az eurózónába való bekerüléshez szükséges kritériumok teljesítésénél is elnézőbbnek tűnik az EU.

Erre példa Bulgária esete: 2025 áprilisában gyanúsan nagyot esett a fogyasztói kosárban az egészégügyi költségek árindexe, ami a kórházi kezelés napidíjának központilag meghatározott, több, mint 80%-os (!) egyszeri csökkentésének volt nagyban köszönhető.

Enélkül lehet, hogy nem sikerült volna az inflációs kritériumot teljesíteni, azonban a gyanús manőver ellenére az ország csatlakozhatott az euróövezethez.

Utólag igazolni látszik a „megpiszkálás” vádját az, hogy 2026 áprilisában az előző hónap 2,8%-os adata után hirtelen 6%-ra szökött fel az infláció Bulgáriában – vélhetően a mesterségesen alacsonyra vitt bázis miatt.

Jelen cikk természetesen nem felhívás csalásra.

Sőt: Bulgáriában a felmérések alapján többségében inkább nem támogatta a lakosság a csatlakozást, és az ilyen trükkök az ellenérzéseket tovább szíthatják, hiszen látjuk, az infláció valójában felszökött Bugáriában.

Mindezt pedig a lakosság magának az eurónak tulajdoníthatja, és nem a trükközésnek, pedig megfelelő elkészítés esetén az euróbevezetés inflációs hatása minimális

De mit is jelent pontosan az, hogy egy ország jól viselkedjen, illetve, hogy megfelelően legyen előkészítve az euró bevezetése?

A költségvetési hiány, az államadósság, az alacsony infláció, illetve az alacsony kamatszint elérése mellett két évet el kell tölteni az ERM2 árfolyamrendszerben is, aminek fő ismérve, hogy az árfolyamkurzus 15 százaléknál nagyobb mértékben nem térhet el egy előzetesen meghatározott szinttől. Ezek a kritériumok eléggé ismertek, és az elmúlt hónapokban az is világossá válhatott a szakemberek számára, hogy a költségvetési hiány lefaragása lesz talán a legrágósabb falat.

Az új kormány szerint az idei hiány elérhetné a 7,5%-ot a GDP arányában, intézkedések nélkül: ezt levinni nem lesz kis feladat, de nem is tűnik teljesen lehetetlennek. 

Kritikus lehet a bevezetéskori árfolyam is. Ez sem túl gyenge, sem túl erős ne legyen.

Utóbbi kockázata sem elhanyagolható, amire talán Szlovákia példája lehet intő, ahol egy viszonylag erős árfolyamon került bevezetésre a közös pénz.\
Az euró előnyei széles körben ismertek, amiket most nem akarok újra felsorolni.

Egy dolog azonban egyértelműen javult az előnyök szempontjából a 2010-es évek óta: akkoriban igaz volt az, hogy a megfelelő gazdaságpolitika ellenére sem lehet alacsonyabb kamatokat elérni az euróövezetbe való belépéssel ahhoz képest, mintha nem vezetné be egy ország az eurót.

Ezt Csehország példáján lehet igazán jól bemutatni. Akkoriban volt olyan időszak, amikor a csehek a német államot megközelítő kamatszinten tudtak forrást bevonni, ugyanakkor ez ma már nem igaz: az eurót bevezető horvát állam jelenleg alacsonyabb költségen tud eladósodni, mint a csehek, pedig a horvát hitelminősítés rosszabb.

A szerző az MBH Elemzési Centrum igazgatója