„Miért kell nekünk euró?” Már a kérdés felvetése is rossz helyre teszi a hangsúlyt: el szoktuk persze mondani, hogy az euró bevezetésének előnyei közé tartozik a javuló országkockázati megítélés, az árfolyamkockázat megszűnése, az olcsóbb és egyszerűbb tranzaktálás,a spekulációs támadások elleni védettség, valamint az olcsó finanszírozás.
Mindezért "cserébe" az önálló monetáris politika feladását kell vállalnunk.
De vajon valóban az a kulcskérdés, hogy bankjegyeinket euróra váltsuk át vagy ne?
Úgy gondolom, ez pusztán technikai kérdés, hasonló mint az, hogy – például – bevezessük-e az azonnali fizetési rendszert, vagy ne.
A helyes kérdés tehát nem az, hogy kell-e nekünk euró, hanem az, hogy Magyarország hosszú távú gazdasági stratégiájában milyen szerepet tölthet be a közös valuta: tudjuk-e, vállaljuk-e azoknak a feltételeknek a teljesítését, amelyek alapján már feltehetjük magunknak azt a kérdést, hogy átváltsuk-e a bankjegyeinket eurós bankjegyekre?
Magyarország ma már szinte teljes egészében az európai gazdaság része.
Exportunk döntő része az euróövezetbe irányul, a vállalatok jelentős része euróban számol el, a hazai pénzforgalom nem elhanyagolható része euróban bonyolódik, a nemzetközi tőkepiacok euróban és dollárban árazzák a magyargazdaság kockázatát.
Indokolt tehát megvizsgálni – azon túlmenően, hogy a csatlakozási szerződés aláírásakor vállaltuk -, hogy egy alkalmas időpontban csatlakozunk az eurozónához - hogy
milyen feltételek teljesülése esetén és mikor érdemes a közös valuta intézményi keretéhez csatlakozni.
Ha tehát a kormány - a Magyar Nemzeti Bank véleményének ismeretében – úgy dönt, hogy a magyar gazdaság számára kedvezőbb a közös valutára való áttérés, ráadásul egy meglehetősen ambíciózus ütemezés mellett, akkor
először is azt kell mérlegelni, hogy milyen eséllyel tudjuk a csatlakozási feltételeket teljesíteni.
A maastrichti kritériumoknak – a kormány által megjelölthatáridőre történő – teljesítésének esélyeit jelenleg külső és belső tényezők is támogatják. Az Európai Uniós tagságunkkal kapcsolatos feszültségek rendezése, és ennek folyományaként a várhatóan beérkező uniós források, az erős forint, a kedvező kamatkörnyezet, az államadósság régiós országokhoz képest rövidebb átárazódási periódusa és a javuló bizalmi indikátorok mind támogatják az MNB inflációs céljának az előrejelzési horizonton belüli elérését, a költségvetési hiány és a GDP-arányos államadósság csökkenését, a 10 éves államkötvényhozamok elvárt szintű felárának elérését és az árfolyamstabilitását.
Ugyanakkor a felsorolt támogató külső és belső tényezőkhöz kockázatok is párosulnak.
Az áprilisi választásokat követő jelentős forint erősödésnek és hozamcsökkenésnek – ezzel együtt a kedvező inflációs folyamatoknak - az égvilágon semmi fundamentális alapja nem volt.
A kedvező folyamatok az új parlamenti többség és kormány azon ígéreteire indultak be, miszerint rendeződnek az Unióhoz fűződő kapcsolataink ésbeérkeznek a visszatartott uniós források, megszűnik a felelőtlen költségvetési költekezés, kivezetésre kerülnek az ötletszerű és gyakran egymással is szembemenő gazdaságpolitikai intézkedések,
az alacsony hazai hozzáadott értéket teremtő beruházások helyett a humántőkébe történő befektetések, az innováció és a versenyképesség javításának ösztönzése kerülneka fókuszba.
Az ezekre vonatkozó javaslatait a Magyar Közgazdasági Társaság az elmúlt 9 év során rendszeresen megküldte a gazdaságpolitika döntéshozói részére.
Összességében tehát az jól látható, hogy
már a belépés feltételeinek teljesítése is nagyban függ attól, hogy sikerül-e a kormánynak azt a bizalmat tartósan megőriznie, amit az áprilisi választások során a hazai és a nemzetközi piacoktól elnyert.
Ezt a bizalmat viszont elsősorban – az egyszeri intézkedéseken (pl. az Unióval való kapcsolat rendezésén) túlmenően - a beígértgazdaságpolitikai reformok végrehajtásával: a gazdaságszerkezetének átalakításával, a hazai hozzáadott értéknövelésével, a versenyképesség javításával lehet megőrizni.
Az euró bevezetése céldátumának megjelölése a piacok bizalmának megőrzését célozhatja, azaz kifejezi a kormány elköteleződését a szükséges átalakítások iránt.
A 2030-as céldátum azonban egyfelől kockázatokat vet fel az egyes kritériumoknak – elsősorban a költségvetési hiánnyalkapcsolatos elvárásoknak - való megfelelés tekintetében, másfelől pedig felvet egy további igen fontos kérdést: mi legyen a megcélzott csatlakozási árfolyam?
Számos elemző és piaciszereplő szerint a gazdaság jelenlegi struktúrája mellett a jelenlegi árfolyam túl erősnek tűnik, a beígért, de nyilván csakhosszabb idő alatt realizálható strukturális reformok pedig akár a jelenleginél erősebb csatlakozási árfolyamot is megalapozhatnak.
Egy hibásan “belőtt” csatlakozási árfolyampedig a csatlakozást követően komoly egyensúlyi problémákat okozhat.
Nem mellékes annak körültekintő elemzése sem, hogy mit jelentene számunkra az önálló monetáris politika feladása.
A magyar monetáris politika “de jure” ma teljesen önálló, “de facto” azonban a mozgásterét nyilván erősen befolyásolja a külső környezet, és nem mellékesen számolnia kell azzal a ténnyel is, hogy
az euró mára már nem jelentéktelen mértékben részese a hazai pénzforgalomnak, ami nyilvánvalóan valamilyen szinten érinti a monetáris transzmisszió hatékonyságát.
Mindezzel együtt a Nemzeti Bank szerepe a hazai gazdaságbanigen jelentős, ennek feladása is nyilván hosszas körültekintőelőkészítést igényel.
A céldátum megjelölésénél tehát érdemes megbecsülni, hogy a bejelentett gazdaságpolitikai intézkedések mikorra hozhatjákmeg az elvárt eredményeket, a túlhajszolt csatlakozás kontraproduktív lehet.
Kis, nyitott gazdaságként Magyarország akkor tudná a legjobbankihasználni az euróövezeti tagság előnyeit, ha már a csatlakozáselőtt is képes lenne fenntartható makrogazdasági egyensúlyt és hiteles, felzárkózást támogató gazdaságpolitikát felmutatni.
Jó példa lehet számunkra Csehország, ahol a kiegyensúlyozott, versenyképes gazdaság és a fegyelmezett fiskális és monetárispolitika az euró bevezetése nélkül is az uniós magországokhoz hasonló makrogazdasági környezetet biztosít.
Összességében tehát nekünk nem euró kell,
az euró önmagában nem tesz sikeressé egy gazdaságot.
A nemzetközi tapasztalatokazt mutatják, hogy azok az országok tudtak a legtöbbet profitálni a közös valutából, amelyek már a csatlakozás előtt is hiteles, fenntartható gazdaságpolitikát folytattak.
