Lillafüred hazánk egyik ékköve, látni kell, érezni a rezdülését ennek a Miskolchoz tartozó kis városrésznek. Annyi a nevezetesség, hogy egy hosszú hétvége alatt a sok-sok élményt lehetetlen végigélni. Vissza kell menni, de már tudjuk, nem állunk meg Miskolcon szétnézni. Vitriolba mártott tollból származó utazási kritika következik, tanulságokkal.
Azon felül, hogy pár napja egy kihalt külterületen türelmi zónát alakítottak ki az örömlányoknak Miskolcon, nekem továbbra is ez a hely az ország legeklektikusabb, fájón kopott és fullasztó városa, ráadásul Észak-Magyarország fővárosa. Nem csupán azért, mert lassan azt sem tudni, hogy ez a BAZ megyei metropolisz hány ipartelepet, hány gazos vasúti hálózatot, hány volt szocialista gyárromot, lakótelepet, düledező viskót foglal magába.
Az is döbbenet, hogy e gigantikus városnak csak pár olyan fő- és mellékutcája van, amelyen érdemes keresztülsétálni.
Sajnos azok is egyre piszkosabbak, állaguk a felújítás óta egyre romlik.
Pár utca van, ahol érdemes végigsétálni Miskolcon
Ehhez hozzájön a rossz közbiztonság is. A türelmi zóna így érthető: ha egy ötvenezer főnél nagyobb lélekszámú településen folyamatosan jelentkezik a prostitúció, akkor az önkormányzat köteles ilyen zónát kijelölni. Márpedig Miskolcon több mint 152 ezren élnek, igaz ez töredéke az 1980-as 208 ezres rekordnak. Persze logikus, hiszen ez a város volt a szocialista ipar egyik fellegvára. Kár volt megállni, körülnézni, Miskolc beszippant a fülledtségével, szürkeségével, tömegével együtt.
Ez a jellemző miskolci "városkép"
A pandémia előtt itt láttuk az egyik legszuperebb előadásban Bartók Kékszakállúját. Hiába a kulturális emlék, most egyszerre mondjuk: el innen, de minél előbb.
Irány tehát eredeti úticélunk Lillafüred!
...meg ez: falfirka, mocsok és eklektikus házrengeteg
Ahogy távolodunk innen, úgy megy le a gőz a fejünkből e csodás bükki táj láttán. Nem véletlenül ez az egyik legjelentősebb turisztikai település e vidéken. Pedig ez a kis ékszerdoboz is Miskolc településrésze, de szerencsére belterülettől több kilométerre helyezkedik el, messze az agglomerációban, erdőkkel, hegyekkel körülölelve. Egészen pontosan az egyik legmagasabban fekvő részen található, a Szinva és a Garadna patakok összefolyásánál a 2505-ös közút mentén.
Felső-Hámor és Lillafüred látképe a Szeleta-tetőről (Háttérben a Palotaszálló)
A hagyomány szerint, gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter sokszor vadászott itt, és Vay Lilla úrhölgy tiszteletére nevezte el a helyet Lillafürednek, amelyet később üdülőteleppé fejlesztettek gróf Bethlen István miniszterelnök kérésére az 1920-as években. Ide egy olyan kormányüdülőt képzelt el, ahol fogadásokkal egybekötve ápolhatják a nemzetközi kapcsolatokat. Bethlent sok bírálat érte, mivel a válságos gazdasági helyzetben ez a nagy beruházás meggondolatlanságnak tűnt.
Messziről hívogat Lillafüred ékessége, a monumentális Palotaszálló, amely 1929-ben készült el, de felavatására csak 1930-ban került sor.
A tervezéssel Lux Kálmán építészt bízták meg, aki a három völgy találkozásában, a Mátyás-korabeli paloták hangulatát felidézve, az 1400-as évek stílusában álmodta meg a hotelt. Így nem csoda, ha ma is gyönyörű (és ápolt) függőkertek, parkok, szánkópályák várják a látogatókat.
Az elkészült szálló, 1930-ban
A kacskaringós, meredek lépcsőzés önmagában pazar program, miközben igazi növényritkaságokban lehet gyönyörködni.
Lillafüred hétvégén a csend és nyugalom szigete – Akár ezt is mondhatnánk, ám dübörög a turizmus! A gazdaságnak szerencsére, romantikázni, andalogni vágyóknak – kevésbé.
Így mozdulni sem lehet a kacskaringós, pár centi széles járdákon, ahol elég egy rossz le/lépés és máris a sebességkorlátozást hírből sem ismerő motorosok, autósok, buszosok alá eshet a figyelmetlen, felfelé, vagy lefelé caplató.
Apropó turizmus éledezése: megjelentek, pontosabban újra kinyitottak a túlárazott Lacipecsenyések, illetve a kínai fröccsöntött bóvlikat kínáló, szintén erősen kapzsi árusok.
Kínai fröccsöntött bóvlik és mocsok a turisztikai centrumban. Szabadságon a városképért felelő honatyák?
Sokan mondták, hogy egy ilyen pompás helyen be kellene tiltani ezt a még vurstliba sem illő zsibvásárt. Bárhogy kerestük, egy tisztességes, kézzel készített kerámia hűtőmágnest sem találtunk, mindenütt csak a húszforintot (nemhogy ezreket) se érő, fakuló fotós, egyenműanyagos verzió kapható – és ez fáj!
De csak ennyi a negatívum, Lillafüred virágzik, lüktet és szebb mint valaha. Nem hiába forgatták itt a Meseautó című filmet 1934 nyarán. A forgatási napoat meghosszabbították, mert a filmesek több nappal meghosszabbították itt tartózkodásukat. A kilencvenperces film utolsó harmada játszódik Lillafüreden, részben a Palotában, részben annak környékén. Feltűnik a sziklába vájt alagút, illetve a tógát.
Ugyanott megyünk be a recepcióra, ahol a hangosfilm első sztárjai 1934-ben
A szállodabejárat akkor is ott volt, mint most, és a szereplők a recepciós pulthoz érve megkapják szobáik kulcsát. A főszerepet alakító és korának ünnepelt színésznője, Perczel Zita a második emelet kétszázötvenkilences szobájának kulcsát kapta.
A második világháborúban a Palotaszállóban hadikórház üzemelt és bár az épület nem rongálódott meg jelentősen, a kórházi üzemelés helyrehozhatatlan károkat okozott az eredeti berendezésben. A háború után az üzemeltetési jog a Bükki Gyógyfürdőkre, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsára szállt. A szálloda ezután 40 évig SZOT-üdülőként üzemelt, 1993-tól a Hunguest szállodalánc tulajdona, folyamatos a felújítás. (Olyannyira, hogy fél nyolckor is kalapálásra ébredni)
Légkondi nincs. Ezt ne reklamálják, az épület műemlékvédelem alatt áll. A nyári forróság a kisméretű szobákban zavaró, ezzel számolni kell. Cserébe minden más kárpótol.
A szálloda ma már négycsillagos, az évek alatt a felújításnak köszönhetően megújult a főhomlokzat, rendbe hozták a déli torony óráját is, pazarul visszahozták a kor- és hangulathű berendezést.
A Palotaszálló kiváló hely egy hosszú hétvégére
Ilyen például a Palotaszálló körüli függőkert, ugyanis a kastély egy meredek emelkedő tetején található, és ennek megerősítésére egy támfalakkal tagolt teraszos sétányrendszert alakítottak ki.
A függőkert, illetve az Anna barlanghoz vezető út. Meredek, jó sport a caplatás
A függőkertet két oldalról a Szinva, illetve a Garadna határolja, tetején a szálló áll, az aljáról kőhídon át Felsőhámor faluba sétálhatunk. Itt áll József Attila szobra és István főherceg látogatásának emlékoszlopa is.
A sétányról szépen látszik hazánk legmagasabb szabad esésű 20 méter magas vízesése. (Az nem esett jól, hogy az előttem sétáló pár egyike a cigarettacsikket az út közepén eldobta, a másik pedig a vízesésbe pöckölte. No komment!)
Innen nyílik az Anna-mésztufabarlang és több kisebb kőfülke. Érdekesség, hogy az Anna-mésztufabarlang egy része a vízesés alatt van.
Maszk nélkül a barlangban! Nem érdemes kihagyni az Anna-programot (sem)
A barlang csodás, érdemes kivárni naponta többször induló idegenvezetést. (Egyedül nem is lehet bóklászni.)
Szintén barlangtúra a csodálatos Szent István barlang, amely 10-15 perc séta az Anna barlangtól. Ez a barlang is a Bükki Nemzeti Parkban van, a Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 méter tengerszint feletti magasságban.
Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, közel 100%-os páratartalmú. Egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedőknek, a Fekete-teremben.
Itt is pazar idegenvezetőt kaptunk. Szerencsére egyre több nemzeti park ad arra, hogy megfelelő szaktudással rendelkező személy kísérjen csoportot.
Mint megtudtuk, a vízszintes, cseppköves barlang 55 méter mélyen van és több mint 710 méter látogatható a nagyközönségnek. Érdekesség, hogy 1987-ben ennek töredéke állt nyitva. Révay Ferenc a Szent István-barlang feltárója, 1927-ben a barlang addig ismert végpontjáról kiindulva 8 munkásával feltárta a barlang főágát. Elkészítette a jelenlegi bejárást biztosító táró helyét. A barlang a nagyközönségnek 1931-ben nyílt meg.
Mélyből irány a magas! A barlangtól negyedórás sétával érhető el a libegő: a felvonó kiinduló állomása az Erzsébet sétányon található, ahonnan körülbelül egy kilométer hosszan, 263 méteres szintkülönbségen szállítja az utasokat a 606 méter magas Jávorhegyre.
Pazar program, a táj a magasból érvényesül igazán.
Másnap érdemes erdei vasutazni. Igen borsos az ára, négyünknek több mint tízezer forint volt a fél-félórás zötykölődés. Mégis azt mondom megérte, mert szintén lenyűgöző tájakon, hidakon, szorosokon szeljük át az erdőt.
Miskolcon az egyes villamosnál van végállomás – ez a villamosvonal szeli keresztül a metropoliszt – , és a Bükk-vidék keleti területén utaztunk Lillafüredről. Nem egyszerű vasút ez, és ezzel ismét visszakanyarodtunk Miskolc egykori iparhatalmához.
Gyönyörű tájakat szel át a kisvasút
A szakirodalom szerint a vasútüzemet a Bükkben kitermelt faáru, illetve a Diósgyőri szénbánya szenének szállítására hozták létre, a személyszállítás csak később indult meg. Aztán a teherszállítás egyre inkább a közútra tért át, így egyedül a személyszállítás, azon belül is a turizmus maradt meg az egyetlen feladatkörnek.
Mint a háttérből is látszik, a vonat robog, de a kalauz kívül egyensúlyoz!
Külön hajmeresztő látványosság, ahogy nyaranta a kalauzok a kocsikon kívül, életveszélyes mutatvánnyal sasszénak vagonról-vagonra egy különleges rámpán. Hogy engedélyezheti ezt bárki! Egyikük hat éve közlekedik így. Mint mondja: megszokta.
Egy 2014-es felmérés szerint a Gyermekvasút után a lillafüredi volt az ország második legforgalmasabb kisvasútja.
Ha élményből ez sem lenne elég, a vasútról érdemes átszállni a már említett egyes villamosra, és 4 megállót utazni a Diósgyőri ismét felállványozott várnál lévő Tündérkertbe. A pár éve még szemetes, lápos, gazos és elhanyagolt terület helyére egy vállalkozó varázslatos szabadidőparkot épített.
Ennyire szirupos, cukros élményben ritkán van részem, a park viszont szépen gondozott és ingyenesen látogatható.
A giccsparádé okozta sokkot tovább fokozta, hogy 4 jegeskávéért, és 20 deka pogácsáért 6500 forintot fizettem. Öles tábla hirdeti: a parkban semmi hazai nem fogyasztható!
Demeter József fából formázott Óz-szobrai
Az államilag többszörösen kitüntetett művész alkotta faszobrok az Óz, a csodák csodája mesefilm szereplői: Dorothy, a Madárijesztő, a Bádogember, az Oroszlán és Totó.
A fából faragott tündérszobrok, a velencei körhinta és egyéb mesealakok, az óriás madárkalitka kismadarakkal, a kiszuperált mikrobusz látványa azóta is itt kísért.
A fantasztikus rózsa- és levendulaillat viszont „enyhítő körülmény”, csak úgy mint az a fogyatékkal élők csoportja amely olyan szeretetet kapott kísérőitől, amelyet csak tanítani lehetne. Ahogy hallom több mint kert ez, mozi, koncert és szabadidő programok várják a látogatókat.
Visszatérve szállásunkra, kiheverni a Tündérkert giccssokkját, csónakáztunk fél órát a Hámori tavon, amely egy mesterségesen megnagyobbított tó Felső-Hámor és Lillafüred határában.
A tó átlagos mélysége 9-10 méter, hosszúsága 1,5 kilométer, nagyjából fele csónakázható.
Mintha a táj is kivirult volna ahogy előjöttünk a bezártságból a vírus után
Az 1900-as évektől a második világháborúig a csónakázás nagyon népszerű volt itt, jó bevétellel járt. Így van ez ma is, fél óra – tényleg szuper – ringatózás 3500 forint volt négyünknek.
Háromnapos villámlátogatásunkba Lillafüreden ennyi fért bele. Kár, hogy egyből nem ide jöttünk, hanem Miskolcon barangoltunk. Biztos, hogy törzshelyünk lesz Lillafüred, a nevezetességek negyedét sem láttuk.
Szevasz vidék – Támadok még!
