Megnéztük, mi a helyzet a pandémia után lábadozó turisztikai iparágban, ráadásul egy óriásszálloda mindennapjain keresztül. A helyzet – finoman fogalmazva – érdekes, olykor megdöbbentő és elgondolkodtató. „Ha törvényhozó lennék, nem oltási kártyát kérnék, hanem egy negatív PCR-tesztet a vendégtől. Sokkal nagyobbat meríthetne ezáltal a gyengélkedő szállodaipar” – mondta a Hotel Eger & Park igazgatója Harmati Judit, aki kendőzetlenül beszélt a Növekedésnek adott interjúban az ágazatot sújtó problémákról.
Mekkora pofont adott az egyik legjelentősebb nemzetgazdasági ágazatnak, a turizmusnak a pandémia?
Kiütött bennünket, Észak Magyarország legnagyobb konferencia- és wellness négycsillagos szállodáját. Többszörösen is, ugyanis árbevételünk nem csupán a pihenni vágyó turistákból, hanem jelentősebb üzletágból, a konferenciákból, esküvőkből származik, pontosabban származott. A „boldog békeidőkben” a szálloda telítettsége az őszi, illetve a tavaszi hónapok alatt ez utóbbi eseményektől függött, hiszen a vendégturizmus hatása csak nyaranta érződik.
Több sokk érte a turisztikai ágazatot, amely a nemzetgazdasági ágazatok közül az első gigantikus pofont 2019 végén, illetve 2020-ban kapta. Minden leállt.
A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) a szállodásokat tavaly márciusban összehívta Budapesten, közölték, hogy készüljünk a legrosszabbra. Ezzel egyidőben Orbán Viktor miniszterelnök is bejelentette: a turisztikai szezon, amely tavasszal el sem kezdődött, ezennel véget is ért. Igazuk lett. Előbb Budapest, húsvétra pedig a vidék is bedőlt.
Harmati Judit: csak a bérköltségünk 16 millió forint volt havonta
Ez a szomorú kiindulópont. Ezután mit lehetett tenni?
Mi már a hivatalos bejelentés előtt is éreztük a hatást, noha egy évvel ezelőtt tavasszal még azt gondoltuk, hogy pár hónap, és vége ennek a rémálomnak. Szerencsére a cégcsoport – amelynek édesapám a tulajdonosa – elég erős ahhoz, hogy kibírjuk a bezárásokat, hiszen 2020 kedvezően indult, tele voltunk rendezvényekkel.
Az első bezáráskor mi lett a dolgozókkal?
Azt szerettük volna, hogy a teljes létszám, akkor éppen 113 fő teljes fizetéssel megmaradjon. Később a négyórás munkaidőkeret következett, de olyan is volt, aki munkanélküli segélyre szorult, de őket is biztosítottuk arról, ha rendeződik a helyzet, visszavesszük. Ekkor még szó sem volt a munkahelymegtartó bértámogatásról. Ha tavaly tavasszal ezt tudom, hogy lesz ilyen, akkor mindenkivel megállapodok a maradásról.
Már az első bezáráskor is az az idegenforgalmi szakember járt jól, aki rögtön elküldte a munkaerőt, majd később „visszaalkalmazta” a munkanélküli segélyről és felvette utánuk a támogatást.
Nem tagadom, ez sokként ért. Tisztességgel kitartottunk a dolgozóink mellett. Két hónapig teljes bért fizettünk, amelyet a harmadik hónapban csökkentettünk és mi semmi kompenzációt nem kaptunk. Gyakorlatilag 2020-ban március 23-tól május 29-ig zárva voltunk. Ez 67 napot jelentett az első etapban. A kormányzati járulékcsökkentések segítettek ugyan, de mást nem vettünk igénybe.
Nézzük részletesen a költségeket, térjünk vissza a dolgozók béréhez is. Mi lett tavaly ősszel a következő bezáráskor?
Miután év közben kinyitottunk, a pazar nyárnak köszönhetően az alapbéren felül a szervízdíjjal és prémiumokkal megfejelt munkabért kapták dolgozóink. Ez volt az első hónapban.
Üresen tátongó terem: se esküvő, se konferencia
Igen ám, de eljött a szeptember, és megszűnt létezni a turizmus, a konferencia üzletág is padlón volt.
A bezárás miatt a napi veszteségünk 1,5 millió forint volt.
Ismertelen fogalom lett a remekül teljesítő rendezvény- és konferenciaturizmus. A mai napig érezzük ennek hiányát. Ez az igazi érvágás! Paralimpiai versenytől kezdve rengeteg konferencia maradt el. A véleményem az, jó ötlet az ágazati támogatás, de ez a mérleg egyik nyelve. Nem csak én, de a többi szállodaigazgató is tele van kérdőjellel.
Szomorú: Sok az elhanyagolt, gazos terület a belvárosban
Mondjon pár megválaszolatlan példát…
A tulajdonosnak kell a munkavállalók fizetésének másik felét kigazdálkodni hónapról-hónapra. Meg persze a rezsit, az üzemeltetést. Egy szakképzett szakácsnál ez alig több mint 140 ezer forint havonta. Hetvenezret mi, hetvenezret az állam adott. Egy konyhai betanított kisegítőnél ez 107 ezer. Ennyiből kellett havonta megélnie.
2020 végén csak a havi bérköltségünk 16 millió forint volt.
Sokak idegrendszere felőrlődött – joggal. Alvállalkozók, beszállítók, családok élete, megélhetése múlt rajtunk. Más szállodánál, szállodásnál szintén. Például olyannál, akiknek nem volt tartaléka. Kigazdálkodtuk az alapbért, de azt se felejtsük el, hogy volt társadalombiztosítási, illetve személyi jövedelemadó-kötelezettségünk. Ezzel együtt már közel nem 50 százalékról, hanem 68-ról volt szó!
Mit lehetett tenni?
Még szerencse, hogy stabil a cég, ezért lényeges a már említett tartalékképzés. Végül sikerült megtartani több mint száz munkavállalót. Ugyan kevesebb fizetést vittek haza ezalatt a pár hónap alatt, de mindenképpen többet, mint a rövid idejű munkanélküli segély időtartama alatt.
Ezek után nem kell csodálkozni, hogy sok családi vendéglátós, illetve szállodaipari kisvállalkozó elküldte a dolgozóit, hiszen ő maga is felélte a tartalékait.
Mint ismert, hol kinyitottunk, hol bezártunk. Több volt a hullámvölgy, mint tetőpont. De most, hogy ismét kinyitottunk, még mindig akad probléma.
Dícséretes 1.: amíg nincs idegenforgalom, addig újítanak fel utakat, parkokat, ráadásul több helyen egyszerre
Mire gondol?
Felmerül a kérdés: miként kezelendő az, ha egy konferencián keveredik az oltott és az oltatlan? Ugyanis szállást csak oltottsági kártyával rendelkezőnek adhatunk. Tehát ki tudja megmondani, hogy érdemes-e megtartani egy szállodában egy több száz fős konferenciát. De érvényes ez az esküvőre is. Tudok olyan párról, aki alig várta, hogy nálunk tartsa a lagzit. Most erősen elgondolkodnak azon, hogy mit tegyenek, hiszen a vendégeiket, akik nincsenek beoltva, itt nem szállásolhatják el.
Én tehetek a megkülönböztetésről? Jogszabályt kell betartani és betartatni! A nem oltottakat teljesen kizártuk a rendszerből.
A legrosszabb, mikor a vendég emiatt nem jön el. Volt olyan eset, amikor egy nagyobb társaság azért nem jött, mert köztük volt egy nem oltott kismama, akit nem engedhettünk be. Nyilván a férje nem utazik el a felesége nélkül, de egy gyorsteszt mindent megoldott volna. Mi is a biztonságot helyezzük előtérbe.
Konkrétan mit tenne, ha ön lenne a törvényhozó?
Azt gondolom, ha külföldre is mehetek egy negatív PCR teszttel, akkor ilyen módon a belföldi utazást is engedni kellene. A recept ez lenne véleményem szerint és akkor nem abból az ötmillió oltottból lenne a merítése a szállodáknak, hanem egy nagyobb vendégcsomagból, azaz tízmillió magyarból.
Dícséretes 2.: (lenne, ha nem egy dolgozna és három nézné) lassan, de épül, szépül Eger
Amióta megnyitottak, a vendégszám miként alakult?
Amikor idén májusban kinyithattunk, pár tucat vendégünk volt. De nekik is pazar kiszolgálást kellett, hogy adjunk, főként törzsvendégek tértek vissza. Nem mondom, hogy nem volt furcsa látvány a 217 szobás szállodában pár tucat család, de szerencsére pünkösdkor már kilencven százalékon működtünk.
Kollégáimon láttam, jót tett nekik a pünkösdi nyüzsgés, hiszen a vendéglátás az életük. Ezért is volt fontos számomra, hogy végig ápoljuk a dolgozók lelkét, akik közül többen is évtizedek óta nálunk dolgoznak.
Ha ők hűségesek hozzánk, nekünk is lojálisnak kell lenni velük. A szálloda zárva tartása alatt karbantartottunk, felújítottunk, akinek lehetett, munkát adtunk. Akicótervet készítettünk, bevált az is, hogy csatlakoztunk a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége által életre hívott adománygyűjtő akcióhoz.
Ennek mi volt a lényege?
Ruhagyűjtő pontként segítettünk a rászorulókon, ráadásul ezáltal elfoglaltságot sikerült adni dolgozóinknak.
Nem sok turistát látni a városban, inkább a helyi diákok nyüzsgésétől hangosak a főutcák. Milyen marketinggel lehet újra Egerbe csábítani az embereket?
Reklám! Közösségi média, hírlevél, programok. Kedvező például a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az Eger Városi Turisztikai Nonprofit Kft. „Újra Eger!” nevű kampánya.
Most a vendéglátásban nem egymás konkurenciáit kell látnunk, hanem össze kell fognunk.
Ha kell, még több önkéntes munkával, hiszen a szállodák kihasználtsága országosan is 20-30 százalék körül alakult a nyitás utáni hetekben. Azt látom, inkább a kis magánszállásokat keresik most, az elszeparáltság miatt.
Az ágazatban a gyakorlat mit mutat a száraz statisztikák helyett: mekkora a pandémia miatt a munkaerő elvándorlása?
Óriási. Probléma a munkaerőhiány miatt jelentkező nagyobb bérigény is. Előfordult, hogy a legnehezebb helyzetekben valaki megtartotta a dolgozót, majd a nyitás után elvitték előle, magasabb bért kínálva. Úgy gondolom, ez nem etikus. Alacsonyabb bérrel, ám egy stabil, jól prosperáló háttérrel hosszú távon mindenképp jobban járhat a dolgozó. De van még probléma.
Kötelező egri kirándulás: most még csupán az iskolások nyüzsögnek az utcákon
Még további gondra utal?
Igen. Itt van például a SZÉP-kártya esete. Amióta az úgynevezett zsebek átjárhatók, a „szálláshely” részbe feltöltött pénz másra is felhasználható, például meleg ételre. Ez megnehezíti a szállodaipari szolgáltatók esélyeit a talpra állásra, hiszen nem biztos, hogy a turisták ilyen módon szállodai szolgáltatásokra költenek.
Az is gond, hogy megszűnt a nyári gyakorlatra vonatkozó diákokra vonatkozó adókedvezmény.
Ugyan nem biztos, hogy ez tartósan így is marad, ám csak akkor tudunk kalkulálni, ha kiderül, milyen költséggel járhat a diákok alkalmazása. Pedig minden munkaerő jól jönne.
Érte-e családjukat valaha ekkora üzleti csapássorozat, hiszen édesapja ismert nagyvállalkozó.
Apám nem csupán ezt a komplexumot vette meg egykor, hanem sok lábon állt, más ingatlanokat, vállalkozásokat is birtokol.
Hogy soha ekkora kárt nem szenvedtünk el, azt biztosan állíthatom.
De optimisták vagyunk, másként nem megy. Igaz, nem lehet tűpontosan előre tervezni, főként a konferencia üzletágban. Ám a vendég az első, a bizalom pedig kötelez, még akkor is, ha az idei nyereségnek búcsút inthetünk. Húsz vendégnek is ugyanolyan svédasztal kell, mint több száznak.
