A görög életérzésről nem beszélni kell, hanem megélni minden pillanatot. Ha ehhez történelmi nevezetesség és luxushajó társul – nincs mit túlragozni. Irány Athén és a többi pazar hely! Következzék hat nap tapasztalata.
Budapest Liszt Ferenc repülőtér: plusz 12 fok reggel. Athén, 1 óra 45 perces út után plusz 33 fok, 85 százalékos páratartalommal.
Nem egyszerű az átállás, főleg, hogy egy-egy fapadosnál továbbra is okozhat problémát a ki- és beszállítási procedúra, illetve a rövid fordulóidő, amelyek a késések egyik mozgatórugói. Nálunk szerencsére minimális volt a várakozási idő, az sem a terminálban, hanem a fedélzeten.
Az első két napunk Athénban szélsebesen telt, majd a világ egyik legősibb kikötőjéből, Pireuszból indultunk az MSC hajótársaság 65 ezer tonnás, 280 méter hosszú Opera nevű, közel 3000 személyes tengerjárójával.Athén kikötője tele hihetetlen csodákkal, köztük a Mikrolimano-öböllel, az Agia Triada-val (Szentháromság-templom) és a Régészeti Múzeummal. Napjainkban Pireusz nyüzsgő központ vonzó vízparti kávézókkal és éttermekkel, ideális megálló a Földközi-tengeren.
Amolyan „lépcsőfok” az Akropolisz és Athén megtekintéséhez. Nos, a „lépcsőfok” megmászásához, azaz Athén és az ókori kincsek minimális megismeréséhez kellett ez a két szárazföldi nap, illetve kényelmes edzőcipő, és a perzselő Nap elleni kalap.
Ez utóbbit forintra átszámíta kétezer és ötezer között vehetünk. Az árusoknak nyilván ezen van a legnagyobb haszna, de lehet választani: napszúrás vagy védekezés.
Athén októberben is lüktet, magas és sós páratartalmú levegőjével elképesztő, nyüzsgő metropolisz. Ha valahol sok a mindenféle – zömmel ázsiai és afrikai – turista, akkor itt. A közbiztonság a városközpontban éjjel is jó, az árak elfogadhatók.
Sok a hajléktalan, graffiti-graffiti hátán. Egy görög kávé (amely szinte megegyezik a török "zaccos" változattal) 3-4-5 eurótól indul, az eszpresszó és a többi ital szintúgy, kivéve az ásványvizet, amelyből egy nagy üveggel egy euróért bármely utcai bódéban lehet vásárolni. Ez utóbbit érdemes venni, az athéni csapvíz ugyanis okozhat meglepetést. A „presszó” szót viszont nem ismerik, ki kell mondani: eszpresszó.
Érdemes megvárni az athéni parlament előtti őrségváltást - hosszú, bonyolult ám izgalmas ceremónia, különösen a katonák bojtos görög cipőinek afféle feldühödött bikaként való földhöz verése.
A görög „ráérünk még arra” mentalitás nem változik, a pontos időt nem igazán ismerik, a munkába most sem rohannak, és előszeretettel kvaterkáznak az utcán, utcára kitelepített székeken. A „sigá-sigá” tükrözi az életmódot: bármit elhalasztani, ami csak nem sürgős. Sürgős márpedig náluk nincs!
Érdemes metrózni, sétálni mellékutcákban, bepillantani a sikátorokba, kapualjakba. Tökéletes pillanatfelvétel a görög gazdaságról és az egykori gazdasági válságról.
Apropó gazdaság: két évvel ezelőtt lett vége az uniós pénzügyi gyámságának, így az ország ismét szuverén gazdaságpolitikát folytat. A fejlődés, a GDP-erősödés tehát megkezdődött, főleg a Covid után. Ne feledjük, hatalmas a turisztikai bevétel, az egyszerű utazó azt gondolná, itt mindenki ebből él. (A görög gazdasággal kapcsolatban lsd. keretes beszámoló)
Ha egy országot valóban meg akarunk ismerni, javasolt a piacra kimenni, megnézni éjszaka, hogy hány hajléktalan keres zugot a standok sarkában.
Ha sok a kidobott étel, nincs ok panaszra, ha az árusok idő előtt lehúzzák a rolót, akkor meg pláne nem kell aggódni. Márpedig rengeteg kereskedő bezár idő előtt, vagy másodpercnyi pontossággal, akár nincs, akár van vevő. Ha van, akkor simán kitessékelik.
A helyi fiatalok, felnőve tökéletes görögök lesznek: a budapesti társaikkal ellentétben nem közlekednek egymásba ütközve, okostelefonjukba bújva, hanem beszélgetnek, fiúk-lányok csapatokba verődve sétálgatnak, tavernáznak.
Ez furcsa nekünk magyaroknak, ahol a gyerekek is messengeren üzennek a szomszéd szobából a szüleiknek. A görögöknél még működik a beszélgetés intézménye. Nem is túl halkan.Rengeteg az utcai árus, bazárokkal, üzletekkel, a műanyag kínai papucstól kezdve a szokásos hűtőmágnesen át a magvakon és fűszereken át minden kapható. Alkudni azonban nem igazán lehet.
A streetfood ételek között továbbra is hódít a gyros és a souvlaki, helyi mérce szerint adagolt: szinte mindig a hús több és nem a saláta. A hamburger viszont szerencsére nem vezeti a kedvenc ételek listáját.
Kétéjszakás Athéni szállásunk korrekt, egyszerű volt, kedves személyzettel a centrumban. Este megjelentek az arabok a környéken – élik a maguk világát, ne tartson senki tőlük. Hogy napközben hol vannak? Örök rejtély.
Az Akropolis három metrómegállóra volt kis hotelünktől, naná, hogy felcaplattunk – nem távolság, hiszen Athén belső területén található az ókorból származó épületegyüttes, az európai civilizáció és demokrácia jelképe.
Az együttes egy, az attikai fennsíkból, 150 méter magasságban meredeken kiemelkedő kékesszürke színű mészkősziklára épült. Éppen ezért: papucsban ne, kényelmes sportcipőben menjünk, ráadásul, ha szél van, óriási porfelhővel kell számolni. Napszemüveg borult időben is javasolt, csak úgy, mint sapka vagy kalap. Ez utóbbit erősen szorítsuk a fejünkre, vagy gumival, szalaggal rögzítsük, egyébként megállíthatatlanul elrepül.
Számítsunk turistainvázióra. Akinek emberfóbiája van, neki se vágjon az Akropolisznak. Sőt, a fel- és lejutásnál várakozni is kell, ezzel számoljunk.
Egy-egy jó fotóhelyért gigantikus tülekedés van, ami természetes, nekünk sem kell udvariaskodni.
A fenséges Parthenon Athén városa felett most is büszkén áll, talán sosem mennek ki a közepéről a markolók – a felújítása, állagmegóvása folyamatos.
Annak, hogy az Unesco világörökség részét képező Partheonban Pallasz Athénét játsszunk – már évek óta csak hiú ábránd. Kordonnal körbezárták, csak úgy, mint sok más nevezetességet.
A Dionüszosz színházat az Akropolisz déli lejtőjén napközben védik – oda sem lehet bemenni, de működik. Ott jártunkkor éppen a Carmina Burana volt műsoron.
A biztonságiak mindenütt elképesztő éberek – érthető módon. A köveket, sziklákat, romokat megérinteni sem szabad, amit meglehetősen nehéz megállni.
A semmiből azonnal sípszó hallatszik és ott teremnek az őrök! Olimpikonnak se képzeljük magunkat – hiába vágyunk erre, noha érdemes felfedezni az ókori sporthelyszínt, azt a földet, amely az ókori olimpiáknak, az olimposzi istenek tiszteletére rendezett játékoknak, az ókori Görögország legfőbb ünnepeinek adott otthont.
Lebilincselő hely Katakolon szigetén – a hajóút Athén után következő első állomásán –, a kikötőtől busszal 50 percnyire fekvő Olimpiai falu.
Itt vannak a Héra- és a Zeusz-templom romjai, az egykori lakóházak, öltözők, versenypályák kőemlékei.
És persze az olimpiai láng helye, ahol ma is meggyújtják és útnak indítják a játékok fő szimbólumát. A múzeumot itt se hagyjuk ki, sajátosan kellemes élmény a délszaki fenyők, pálmák árnya és illata alatt baktatni.
A régészeti feltárások folyamatosak - döbbenetes, hogy még mindig találnak egy-egy cserepet, ampfóra maradványt. Fotózni a régészek munkáját nem szabad, de tudjuk: ami tilos, az az izgalmas.
Ezután hajóra szálltunk.
Érdemes belegondolni, mi kerül egy utazásban sokba: a szállás és az étkezés. Az úszó szállodán azonban mindez nem volt drága, és roskadásig ettük magunkat két és nagyot aludtunk szárazföld között.
Az olasz MSC társaságnak jelenleg 16 monstruma van, folyamatosan a tengereket járják, több mint húsz utazási célpontot kínálnak. Maga a cég 2017-től a világ legnagyobb magántulajdonban lévő körutazási vállalata, világszerte körülbelül 23 500 embert foglalkoztat, és 45 országban van irodája. Az MSC Cruises a világ negyedik legnagyobb hajótársasága. A számuk magukért beszélnek.
Mi egy óriási ablakos, tengerre néző kabint választottunk a hetedik szinten – maradt még fölöttünk négy emelet, ahol enni-inni-szórakozni lehetett a nap 24 órájában.
A kabinba zaj nem szűrődik be, ahonnan a kilátás több mint megynugtató. Ez pozitív, főleg, hogy szinte éjjel-nappal, "olaszos módon" zsivajgó, pontosabban üvöltöző utazótársaságot nem könnyű tolerálni. Talán ez jelentette a legnagyobb kihívást. A közönség döntő többsége ugyanis a hajótársaság miatt olasz és spanyol.
Mulatni a nap bármely szakaszában az animátorok "parancsára" minden előjel nélkül képesek! Döbbenet!
A nyüzsgés sajátos és szűnni nem akaró. Már amikor kilépünk a kabin ajtaján, megszűnik a csend. Folyamatos az emberáradat, a tuc-tuc zene, az animátorok kiabálása, akik a lelküket kiteszik a szórakoztatásért.
A műjókedvre-derítés azonban zavaró lehet annak, aki arra vágyik, hogy a fedélzeten elvonultan, csendben például „csak a tengert bámulja” egy jó könyv társaságában. Érdemes figyelembe venni, hogy erre nem kerül or.
A gyerekek rohangálásával, az olaszok, spanyolok folyamatos kiabálásával, nyüzsgésével valószínűleg alapból számolni kell az MSC hajóin, az Operán biztosan. Aki ezt nem szereti, érdemes nem gyerekbarát hajót választani - sok ilyen van, így mindenki megtalálja számítását!
Éjjel is, a csecsemők anyjukon csüngenek a diszkókban, bárban, színházban, casinóban, éttermekben! A fotó, nappal készült - nyitás előtt.
A hajóút teljes ideje alatt napi 20 órában büféétterem áll az utasok rendelkezésére. Ezen kívül, ültetett, a la carte étterem kínálatából is választhattunk reggelit, ebédet is.
A főéttermekben (ahol az ültetett vacsora zajlik) főként az olasz konyha ízei a jellemzőek, de nemzetközi ételek is megtalálhatók az étlapon. A vacsoránál ajánlott ing, zakó – döntsön ki-ki belátása szerint.
A világ legudvariasabb személyzetének hálával tartozunk, közel nyolcszáz fős stáb gondoskodik a több ezer vendég szórakoztatásáról, etetéséről, itatásáról, tisztaságáról, a hajó üzemeltetéséről.
Köszönet a kapitánytól a takarítóig! Mindenkinek, aki üzemelteti ezt a több mint ezer kabinos monstrumot.
Költségek
Azzal számolni kell, hogy 250 eurót kabinonként a felszállás után letétbe kell helyezni, ez fedezi – már ha fedezi – az utazás során rendelt italokat, vásárlásokat. Nyilván, ha Cartier karórát vásárolunk, akkor ebből legfeljeb a szíj jön ki. Mi a 250-ből 180-at kaptunk vissza.
Apropó depozit: mint minden tenger- és óceánjárón a kötelező borravalót levonják, egy-egy tétel erejéig pedig „önkéntes adakozást is elintézik az utasok helyett” az MSC Alapítványa javára.
Bevallom, mi csak annak adtunk borravalót, akit arra érdemesnek ítéltünk. Így például az esti kiszolgáló, perui pincérlánynak.
Jó helyen landolt a plusz euró! Ráadásul előre, így az ültetett vacsorán is degeszre ehettük magunkat a második naptól, a perui kislány nyüzsgése szinte terhessé vált az időközben odaadott jutalomtól és a megtriplázott menütől.
Az egész út költsége fejenként megállt 360 ezer forintál, amely összeg – úgy gondolom –, ennyi látnivalónál, ekkora kulturális élménynél, színvonalas szolgáltatásnál nem egy nagy összeg.
Viszonyításul: egy egyhetes belföldi spa négy-ötcsillagos hotel is ennyibe vagy még többe kerül egy családnak itthon, és akkor nincs luxushajózás és városnézés Katakolonban, Kefalóniában és Korfun sem.
Ez utóbbi népszerű üdülőhely, ám azért ennél többet ér, hiszen valódi időutazást tehetünk itt. Ugyan sok látnivaló nincs, de érdemes megnézni a Liston-sétányt és a mellette fekvő Spianada teret, az árkádos épületeket, a színes, „velencei” házsorokra hajazó házakat és a Szent Szpiridion-templomot, ahol a sziget védőszentjének földi maradványai vannak.
A belépők, ahol csak jártunk 10 és 30 euró közt változnak, de nem szabad kihagyni a látnivalókat, az ősi emlékeket. Példátlan életérzést és élményt adnak Görögország ősi maradványai.
Ezek után értettem meg az egykori jugoszláv filmsorozat a Forró szél Surdája által emlegetett "görög forró szél" lényegét. De már másként nézem a Görögbe fogadva című kasszasiker filmet is. Főleg, hogy ők kaptak először forgatási engedélyt filmes stábként az Akropoliszra.
Megismertem, még ha csak néhány napra is az érzést, amely a görög „lelket” jelenti, azaz a "kefit"!
Fotók forrása: BGA
