KATA-reform - fehéredő gazdaság vagy adóbevétel-kiesés? Milliárdos kérdés a büdzsének 

A KATA az elmúlt évtized egyik legsikeresebb, ugyanakkor legtöbbet vitatott adózási formája Magyarországon - írja friss elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató. Egyszerűségével és alacsony közterheivel több százezer mikrovállalkozót és önfoglalkoztatót terelt a legális gazdaságba, miközben hozzájárult a rugalmas foglalkoztatási formák terjedéséhez. Népszerűsége ugyanakkor felszínre hozta a bújtatott foglalkoztatás, a versenytorzítás és az alacsony társadalombiztosítási jogosultságok problémáját is. A 2022-es átalakítás alapjaiban szűkítette a kedvezményezettek körét, az új kormány pedig most ismét a rendszer kibővítését tervezi. A kata jövője ezért nem elsősorban adótechnikai, hanem gazdaságpolitikai kérdés: miként támogatható a kisvállalkozások működése úgy, hogy közben ne sérüljenek a munkaerőpiac és a társadalombiztosítási rendszer alapvető működési feltételei.

A kata felemelkedése: egyszerűség, alacsony adó és tömeges elterjedés

A kata (kisadózó vállalkozások tételes adója) eredeti ígérete egyszerű volt: aki nagyon kis vállalkozásként működik, ne könyvelési és adóadminisztrációs útvesztőkben töltse az idejét, hanem fizessen havonta egy fix összeget, és számlázzon szabályosan, vagyis működjön fehéren, jogszerűen. Gazdasági szempontból a kata legnagyobb előnye az volt, hogy jelentősen csökkentette a vállalkozásindítás és a legális működés fix költségét, kockázatait. Egy fodrász, magántanár, grafikus, szerelő, fordító vagy informatikus számára a legnagyobb könnyebbség nemcsak az alacsony adóteher volt, hanem az előre kalkulálható, egyszerű rendszer.

A rendszer népszerűsége ezt vissza is igazolta: a 2022-es átalakítás előtt 460 ezer„katás” vállalkozó lehetett, majd a szigorúbb szabályok bevezetése után több százezren estek ki a kedvezményezetti körből, így nagyjából 110–140 ezer „katás” maradhatott.

A siker árnyoldalai: „bújtatott foglalkoztatás” és alulbiztosítottság

A „régi” kata gyengesége ugyanakkor éppen abból fakadt, ami az ereje volt: túl egyszerű és túl kedvező lett olyan helyzetekben is, ahol már nem klasszikus mikrovállalkozásról volt szó. A legnagyobb vita a bújtatott foglalkoztatás körül alakult ki. Több cégnél a munkaviszonyt „KATÁS” számlázás váltotta ki: az érintett ugyanannak a megbízónak, rendszeresen, munkaviszonyszerűen dolgozott, de papíron vállalkozóként. Ez olcsóbb volt a cégnek, és rövid távon sokszor a munkavállalónak is kedvezőbb nettó keresetet adott. Ugyanakkor versenytorzító is volt a rendszer: aki tehette, követte a többiek költségcsökkentő gyakorlatát, aki pedig nem, az sokszor versenyhátrányba került.

Hosszú távon a „munkavállalóra” nézve is hátrányos a KATA, mivel a kevesebb adó- és járulékbefizetés automatikusan kisebb jogosultságokat ad a vállalkozónak, mintha jogilag munkavállalóként dolgozna: kisebb társadalombiztosítási alapot, alacsonyabb várható nyugdíjjogosultságot és táppénzt. A probléma leginkább a nyugdíjnál jelentkezik. A nyugdíj számításakor nem az számít, hogy valaki mennyi bevételt ért el vállalkozóként, hanem az, hogy milyen járulékalap után fizetett közterheket (ez havi 108 ezer bruttó összeget jelentett a „katásoknak” havi 50 ezer forint adózás esetén). Egy olyan „katás”, aki akár havi több százezer vagy egymillió forint feletti bevételt szerzett, nyugdíjszempontból úgy jelent meg a rendszerben, mintha mindössze havi 108 ezer forintos keresete lett volna. Ez hosszú távon jelentősen alacsonyabb nyugdíjat eredményezhet.

Hasonló probléma jelentkezett táppénz esetén is. A táppénz összege ugyanis a járulékalaphoz kötődik. Egy „KATÁS” vállalkozó betegség esetén sokszor jóval kisebb ellátásra jogosult, mint egy hasonló jövedelmű alkalmazott. A gyermekvállaláshoz kapcsolódó ellátásoknál – például a csed és a gyed esetében – szintén ugyanez a helyzet állt elő. A jogosultság ugyan megvan, de az ellátások összege a rendkívül alacsony ellátási alap miatt gyakran elmarad attól, amit az érintett a tényleges jövedelme alapján várhatna.

Miért alakították át a katát 2022-ben?

Elsősorban a „bújtatott foglalkoztatás” miatt jött a nagy átalakítás a kata rendszerében 2022 szeptemberétől. Az „új” KATA már lényegében csak főfoglalkozású egyéni vállalkozóknak maradt elérhető, és főszabály szerint csak akkor, ha magánszemélyeknek számláznak (cégeknek, jogi személyeknek már nem lehet számlázni); mely alól kivétel a taxis személyszállítás.

A kata összege 2022. szeptember 1-től havi 50 ezer forint mindenkinek. A „katásnak” évi 18 millió forintos nettó árbevételig a tételes adón kívül nincs más fizetendő tétele, míg évi 18 milliós árbevétel fölött a különbözet után 40%-os adót kell fizetnie. Mindezek alapján a „KATÁS" biztosítottnak minősül, ez alapján jogosult az állami ellátásokra. 

A változtatás célját tükrözve az új rendszer sokkal tisztábban a lakossági szolgáltatókat célozza: fodrászokat, kozmetikusokat, szerelőket, magántanárokat, kisebb helyi szolgáltatókat. Közgazdasági értelemben ezzel az akkori kormány a katát visszatolta az eredeti, mikrovállalkozói logikába, de közben kiszorította belőle a cégeknek dolgozó szabadúszókat, tanácsadókat, kreatív szakembereket és IT-sokat is. Sokan – a magasabb közterhet jelentő – átalányadózásra vagy vállalkozói szja-ra váltottak, míg voltak, akik megszüntették a vállalkozásukat, vagy épp átálltak a céges működésre.

Kata 2.0: az új kormány tervei és a nyitott kérdések

Az új kormány terveiben szerepel a kata jövő évtől való kibővítése a kisvállalkozók szélesebb körére, ugyanakkor a részletszabályok még nem ismertek. Várakozások szerint visszaengednék a rendszerbe a 2022-ben kiszorított önfoglalkoztatókat és mikrovállalkozókat, miközben védenék a rendszert a bújtatott foglalkoztatástól. Kérdés, ezt milyen mechanizmussal, fékekkel tennék meg, lehet-e majd cégeknek számlázni, mekkora lesz a bevételi plafon, és marad-e fix havi adónak. Amit biztosítani szeretne az új kormány, hogy a katát használóknak is meglegyen a megfelelő társadalombiztosítási és nyugdíjjogosultsága.

Rövid távon több volt „KATÁS” visszatérhetne egyszerűbb adózásba (becslések szerint 400 ezer fő körül), csökkenne az adminisztrációs teher, nőhetne a vállalkozási aktivitás és tovább fehéredhetne a gazdaság. A költségvetési hatás viszont kétirányú: ha sokan magasabb terhelésű adózásból mennek vissza az alacsonyabb katába, az bevételkiesést jelenthet; miközben megérné a szürkén dolgozókat legalizálni, ami pedig bevételnövelő lehet.

Munkaerőpiacot vizsgálva, részben visszaépülhetne a 2022 előtti projektalapú – szabadúszó – önfoglalkoztató modell, főleg IT, kreatív, oktatási, tanácsadói, javító-szolgáltató és mikrovállalkozói területeken, és erősödhetne akár a részmunkaidős foglalkozás is. Ez rugalmasabbá tenné a munkavégzést, miközben ha túl laza a szabályozás, újra megjelenhet a „kényszerkatázás” is.

A KATA története végső soron nemcsak adópolitikai ügy. Arról szól, hogyan kezeli az állam a 21. századi munkaerőpiacot: a szabadúszást, az önfoglalkoztatást, a mikrovállalkozásokat és a projektalapú munkát. A „régi” rendszer megmutatta, hogy az egyszerűség hatalmas gazdasági erő. A 2022-es átalakítás megmutatta, hogy az egyszerűség szabályok nélkül torzíthat. A következő kata-reform sikere azon múlik, hogy a kettő között sikerül-e megtalálni az egyensúlyt.