Csak papíron sikerült rengeteg energiát spórolni a lakásfelújításoknál - mi hátráltatja a valódi spórolást?
EnergetikaElméletben hatalmas energiamegtakarítást értek el a 43 milliárd eurós keretösszegű uniós programokkal a Helyreállítási Alapban résztvevő tagállamok, a valóság azonban ennek csak a töredéke lehet – mutat rá új jelentésében az Európai Számvevőszék, amely azt is megállapította, hogy a programok pénzügyi hatékonyságát senki nem követte.
A 2019-es szinthez képest jelentős energiamegtakarítást ért el az Európai Unió a járvány utáni gazdasági helyreállítást célzó Helyreállítási Alap (RRF) energiahatékonysági pályázatai révén évente 71,2 millió MWh primerenergia-megtakarítást mutat az Európai Unió számlálója.
A valóságban azonban az RRF-forrásokból finanszírozott intézkedések a vizsgált országok
teljes energiafogyasztásához képest elenyésző valós eredményt, vagyis energiamegtakarítást hoztak 2025 végéig:
Litvániában 0,14%-ot, Belgiumban 0,27%-ot, Olaszországban 0,27%-ot, Cipruson pedig 3,12%-ot sikerült faragni a 2019-es fogyasztási bázisból– állapította meg az Európai Számvevőszék (ECA) új jelentése.
Nem stimmelnek a számok
Az ECA 111 lakásfelújítási programot vizsgált a fent említett négy országban, és megállapította, hogy a lakásfelújítások nagy része nem volt teljes körű, ezért nem is érhettek el vele hosszú távon jelentős energiamegtakarítást.
A papíron kimutatott energia-spórolás mennyisége sem stimmel.
- A jelentett adatok nem a gáz- vagy villanyórák mérésein, hanem az energiatanúsítványok elméleti becslésein alapulnak. A hatósági ellenőrzések azonban a tanúsítványoknál rengeteg hibát találtak.
- Ráadásul a számítások figyelmen kívül hagyják a lakók valós viselkedését, így például a szigetelés vagy napelemek telepítése után még nőtt is az energiafogyasztás több helyen.
- A megtakarításokat a tagállamok a teljes évre számolják el akkor is, ha a felújítás csak az év utolsó napjaiban készült el.
Mi hátráltatja a valódi spórolást?
Az RRF-ben felhasznált 43 milliárd eurós keret 83 százaléka csupán közepes mélységű felújításokra (30–60 százalék közötti elméleti megtakarítás) ment el a komplexebb felújítások helyett.
A félmegoldások (például csak ablakcsere, de a fal szigetelésének elhagyása) miatt a jövőbeni, komolyabb energiamegtakarítást célzó átalakítások műszakilag vagy gazdaságilag kivitelezhetetlenné válnak.
Ciprus papíron kiemelkedő (3,12 százalékos) megtakarításának 88 százaléka kizárólag napelemes rendszerek telepítéséből származik. Bár a napelem csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást,
az épület tényleges energiafogyasztását egyáltalán nem csökkenti,
sőt, a helyszíni ellenőrzések szerint a lakók az ingyenáram tudatában gyakran növelték a fogyasztásukat.
A programok pénzügyi hatékonyságát senki sem követte.
Erre a legrosszabb példa az olasz „Superbonus” volt, amely a költségek 110 százalékát állta állami és uniós pénzből. Ez a Számvevőszék szerint súlyosan sértette a hatékony pénzgazdálkodás elvét.
A jelentés szerint az Európai Unió jelenleg nem tudja pontosan kimutatni, hogy mennyi energiát spórolt meg a lakossági szektorban. Az RRF mutatói ömlesztve kezelik a lakásokat, a gyárakat és az iskolákat, az adatok ellenőrizhetetlenek, a Bizottságnak pedig nincs a kezében olyan eszköz, amellyel mérni lehetne a felújításokra kifizetett eurómilliárdok valós energetikai megtérülését.
Az RRF energiamegtakarítási számlálója a spórolást a tagállamok 2019-es teljes energiafogyasztásának százalékában fejezi ki, ami
azt a hamis látszatot kelti, mintha tényleges, mért megtakarításokról lenne szó.
Ezzel szemben ezek a számok csupán elméleti becslések.
Ráadásul a tagállamok nem határoztak meg kiindulási bázisértékeket (mivel az RRF-rendelet ezt nem írta elő), sem végső számszerű célokat a valós előrehaladás mérésére.
