Tejháború zajlik Európa és Kína között – Csőd szélén állnak a termelők

Súlyosbodott a tejválság Európában, amely tavaly, az év második felében érte el hazánkat. A nyerstej hazai felvásárlási ára már akkor kilogrammonként 189,60 forintra esett, miközben az exportár 154,63 forintra zuhant, tartósan önköltség alá szorítva az ágazatot – állapította meg a magyar Tej Terméktanács napokban kiadott közleménye. A szakmai szervezet szerint 2025-ben az európai tejpiacon olyan mértékű árnyomás alakult ki, amelynek következtében több tagállamban is hasonló helyzet alakult ki.

Autóvámért cserébe tejkorlátozás

A mostani tejválság eredője az Európai Unió és Kína között zajló kereskedelmi háború. Brüsszel ennek keretében vezette be tavaly a kínai elektromos autókat sújtó vámokat. Peking pedig - tipikusan nagyhatalmi logikával - nem az autóiparban, hanem egy politikailag érzékenyebb ágazatban ütött vissza, méghozzá a tejiparban.

Decemberben Kína bejelentette, hogy 21,9–42,7 százalékos ideiglenes pótvámot vet ki bizonyos uniós tejtermékekre, ami a vállalatok jelentős része számára nagyjából 30 százalék körüli terhet jelent. Peking hivatalos indoklása szerint a kínai kereskedelmi minisztérium bizonyítékot talált arra, hogy az EU-ból érkező tejtermékek állami támogatásokban részesültek, ezért kárt okoznak a kínai termelőknek. Néhány hete ugyanakkor már enyhült ez az álláspont. Februárban a következő döntés már „enyhébb”, 7,4–11,7 százalékos, öt évre szóló vámtartományt rögzített, miután Brüsszel beleegyezett abba, hogy a Volkswagen mentesüljön a Kínából érkező importra kivetett súlyos vámok alól. Ez volt az első ilyen engedély, és várhatóan más kínai autógyártók is hasonló megállapodásokat kérnek majd. De ez nem változtat azon, hogy az európai tejexport Kína felé hirtelen drágább, kiszámíthatatlanabb és bizonytalanabb lett.

Árzuhanás és dömping

A legnagyobb probléma az, hogy a tejtermelésben nem lehet úgy fékezni, mint egy gyártósoron. A fejés nem vár meg egy minisztériumi tárgyalássorozatot, a takarmányt nem lehet „később” odaadni. Amikor a kínai piac – akár részben, akár ideiglenesen – beszűkül, az árutömeg nem eltűnik, hanem elárasztja az európai belső piacokat.

A hazai Tej Terméktanács adatai szerint mindez az elmúlt félévben drámai árcsökkenésekhez vezetett. A friss tejek 60 százalékos, a német félkemény sajtok 30 százalékos, az olasz tejszín 50 százalékos, a német vaj közel 40 százalékos áresést szenvedett el. A nyerstej hazai felvásárlási átlagára tavaly decemberben 3,3 százalékkal csökkent, ami 6 százalékkal maradt el az egy évvel korábbi ártól. Ezzel párhuzamosan a tejtermékek kivitelénél is hasonló folyamat ment végbe: az exportár 27 százalékkal alacsonyabb volt a 2024. decemberi szintnél, és 18 százalékkal marad el a belföldi felvásárlási ártól.

Korábban kezdődtek a bajok

A kínai vámkonfliktus hatása azért volt ennyire erős, mert az európai tejipar már eleve válságos helyzetben volt. Az Európai Bizottság elemzése emlékeztet arra, hogy a geopolitikai feszültségek az elmúlt években felhajtották a költségeket – energia, takarmány, műtrágya, szállítás –, miközben a magas kamatkörnyezet visszafogta a beruházásokat, a munkaerőhiány és a generációváltás gondjai pedig nagyon komoly teherré váltak. Ugyanebben az anyagban az is szerepel, hogy a szabályozás szintén növekvő terheket rak a termelőkre és a feldolgozókra, ilyenek többek között a környezeti célok és az állatjóléti előírások.

A válság első áldozatai Európában a kisebb tejpiaci szereplők: családi gazdaságok, hegyvidéki termelők, azok, akik nem tudnak akkora nagységrendben és olyan költségszinten termelni, mint a nagyüzemek. Amikor a felvásárlási ár lecsúszik az önköltség alá, a kicsik hamar bajba kerülnek. A nagyok még átvészelhetik: pénzügyi tartalékkal, integrációval, exportportfólióval, feldolgozói kapacitással. A kicsik viszont előbb „elhalasztják” a fejlesztést, aztán „átmenetileg” csökkentenek, majd bezárnak. A hosszabb távú kockázatot maga az uniós előrejelzés is jelzi. Az Európai Bizottság várakozása szerint a fenntarthatósági és szabályozási nyomások hatására az EU tejelő tehénállománya 2035-ig érdemben zsugorodhat, miközben a termelés növekedése megtorpan, a szerkezet pedig „fordulóponthoz” ér. Ha ez egy exportpiaci sokkal párosul, a lejtőből könnyen lehet szakadék.