Az év cukrásza, aki „csakazértis” tanít: Jakabfi Dávid

Jakabfi Dávid cukrász 12 éven át Ausztriában, Svájcban és Németországban dolgozott, több Michelin-csillagos étteremben is. Idővel a specialitásának számító fine dining stílusú tányérdesszertek felkerültek legmagasabb nívót képviselő éttermek étlapjára, felfigyeltek rá, így bemutatkozott velük a párizsi Le Journal du Pâtissier hasábjain is. Emellett a cukrászolimpiai bronzérmes csapatnak is tagja volt.A nemzetközi hírűvé vált szakember immár három szakkönyv szerzője, receptjeit és fotóit külföldi és hazai szakiskolákban használják oktatási anyagként. A nagy presztízsű Nestlé szakácskönyv szerkesztői pedig eddig egyedüli magyarként egy teljes oldalt szántak neki neves séfek rovat illusztris társaságában. A cukrásztudományának továbbadásán lelkesen fáradozó fiatal mester ma már idehaza, Nagykanizsa kertvárosában működteti saját műhelyét és kézműves cukrászdáját JD Desszertműhely néven.

Jakabfi Dávid, Az Év Cukrásza 2026 díj birtokosa

Rendszeresen tart szakmai képzéseket Magyarországon, Erdélyben és több európai országban, köztük Németországban, Svájcban és Olaszországban, sok esetben Michelin-csillagos éttermek cukrászainak is.

A lámpagyártól a Michelin-csillagig

Pályája nehezen indult. A magyarországi cukrásziskolában – elmondása szerint – nem kapott kielégítő képzést, ezért csalódottan kitanulta a finommechanikai műszerész szakmát is, hogy rövid ideig lámpákat szereljen egy üzemben. Csakhogy visszavágyott a konyhába és ausztriai, svájci, németroszági éttermek konyháiban, a hierarchia aljáról indulva kezdte el kitanulni, ellesni a cukrászat művészetét, míg évek alatt el nem jutott a műfaj csúcsát képviselő éttermek szintjéig.

„A tányérdesszertek virágkorát éljük. Ez kicsit olyan, mint a festőművészet, ahol a festőnek van egy saját kézjegye, stílusa, amely összetéveszthetetlenül egyedivé és megismételhetetlenné teszi az alkotását. Szerencsére nekem is van egy egyedi stílusom, amelyet nagyra értékelnek világszerte, ennek köszönhetem legnagyobb sikereimet.”

– válaszolt sikerei titkát firtató kérdésünkre. Arról pedig, hogy mi késztette a karrierje csúcsára érve arra, hogy tudását megossza a pályatársaival, frappáns választ kaptunk:

„Annak idején, a karrierem elején hatalmas falakba ütköztem, mert tanulni szerettem volna, de valamiért senki sem akarta megosztani velem a tudását. Márpedig szerintem a tudás éppen egy olyan dolog, amit át kell adni az utánunk jövő nemzedéknek. Ezzel az elfogadhatatlan, a tudást féltékenyen őrző mentalitással szemben álltam „nemes bosszút” azáltal, hogy eldöntöttem: „csakazértis” átadom tudásomat a tanulni vágyó kollégáknak, hadd legyen közkincs az, amit megtanultam, és mások keze által is hadd okozzanak gasztronómiai örömöt minél több ember számára a legjobban elkészített desszertek.”