Hálapénz és fogadott orvos nélkül is biztonságban szülnek a nők Európa-szerte

Egészség2021. jan. 30.Haiman Éva

Bár sokan, még a kormányzat is kitart amellett, hogy a kismamák számára biztonságot ad fogadott orvosnál szülni, a legtöbb ország gyakorlata azt mutatja: komplikációmentes terhesség esetén nemhogy hálapénz, szülészorvos sem kell ahhoz, hogy a gyermek világra jöjjön. Körkép.

A Fővárosi Ítélőtábla súlyosbította annak a nőgyógyásznak a büntetését, aki 100 ezer forint hálapénzt várt el szülésenként a kismamáktól. Az eset ismét rávilágított a hazai szülészetek sok évtizedes gyakorlatának tarthatatlanságára.

Mert bár a most elítélt nőgyógyásszal szemben az orvosok nem követelnek nyíltan paraszolvenciát, itthon rutinszerű, hogy az egyébként magánpraxisban (is) dolgozó szülészorvosoknak előre és utólag is fizetnek az anyukák, akiknek a többsége amúgy biztosítottként, közkórházban szüli meg gyermekét.

A TÁRKI 2007-es kutatásában a megkérdezettek 55 százaléka nyilatkozott úgy, hogy „kivétel nélkül mindenki ad a szülészorvosnak hálapénzt. A European Policy Brief (2013) becslése szerint Magyarországon a várandós nőknek nagyjából a 60 százaléka fizet hálapénzt az orvosoknak. A Corvinus Egyetem munkatársainak 2017-es kutatása szerint a nők háromnegyede fizetett a szülésért, átlagosan 52 ezer forintot. Sokan választottak fogadott orvost, ami minden esetben maga után vonta a hálapénzfizetést.

Az orvosválasztás és a hálapénzadás főbb motivációja a biztonságérzet és a megfelelő ellátás iránti igény volt, valamint az, hogy a fogadott orvos legyen jelen a szülésnél.

Ezzel a gyakorlattal szeretne szakítani a debreceni Szülészeti Klinika, amelynek vezetése közölte:

január 1-jétől megszűntetik a „fogadott” orvos és szülésznő rendszerét egészen addig, „amíg azt tiszta viszonyok között nem lehet folytatni”.

Egyúttal minden kismamát biztosítottak arról, hogy ellátása a legmagasabb szakmai színvonalon és odafigyeléssel történik.

Az Emmi viszont úgy reagált a lépésre: a hálapénz kivezetésére hivatkozva nincs lehetősége a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikának a szabad orvosválasztás jogát korlátozni.”

Ezek után különösen izgalmas megnézni, hogyan szülnek a nők ott, ahol már nincs, vagy soha nem is volt hálapénz.

Ausztria

Ausztriában magas színvonalú a szülészeti ellátás azok számára is, akik az állami ellátást választják, és nincs kiegészítő magánbiztosításuk. Az osztrák állami egészségügyi rendszerben minden szükséges anyasági ellátás ingyenes. 

Ott is van „kiskönyv”, Mutter-Kind-Pass-nak hívják, abba jegyzi fel a nőgyógyász a terhesgondozás alatt szükséges vizsgálatokat és azok eredményeit.

Magán szülészorvost és az állami biztosítóval szerződésben állót is lehet választani a terhesgondozáshoz, a szüléshez azonban nyugati szomszédunknál nem szülészorvost, hanem bábát fogadnak fel sokan, ő segíti minden kérdés megválaszolásában a terhesség alatt, jelen van a szülésnél, és azt követően is segít egy meghatározott ideig az anyukának, akár a bevásárlásban, takarításban is.

Akinek erre nincs pénze, azt is meglátogatja egy héten át minden nap az otthonában a kijelölt szülésznő, hogy ellenőrizze, jól van-e az édesanya és a csecsemő, megfelelő-e a kicsi ellátása (mint idehaza a védőnő). Ausztriában a nők választhatják az otthonszülést, amit ugyan az állami egészségügyi ellátás is finanszíroz, de a magánbábáknak leginkább itt van fontos szerepük.

Aki mégis kórházban szül, annak a kórházba és a kórházból hazaszállítása is ingyenes. Érdemes előre, már a terhesség 12. hetében előre kiválasztani azt a kórházat, ahol a kismama világra szeretné hozni a gyermekét, és ott regisztrálni de ez sem kötelező: a kórházak nem utasíthatják el a vajúdó nőket. Ráadásul az osztrák kórházakra jól felszereltek, a személyzet pedig nagyon segítőkész.

Ha van választott kórház, akkor az anyuka a szülés előtt egy hónappal még egyszer bemegy oda, ahol az előzetes vizsgálatok eredményeit rögzítik az adatbázisában, hogy azok a szüléskor rendelkezésre álljanak. A szülést jellemzően szülésznő vezeti, ugyanakkor szükség esetén mindig ott van egy ügyeletes orvos. Ausztriában, ahogyan a legtöbb nyugati országban, nem szokták mesterségesen beindítani a szülést, császármetszést is csak végső esetén hajtanak végre. A szülés után pár napig még kórházban, közös szobában marad anya és újszülöttje, a kicsit csak külön kérésre viszik el, ha az anya pihenni szeretne.

Nagy-Britannia

Az első terhességi vizsgálatot a briteknél a háziorvos végzi el, ő állapítja meg a szülés várható időpontját, és felveszi a kapcsolatot a helyi vagy a kismama által kijelölt kórházzal.

Angliában a terhesség alatt és a szülést követő 12 hónapban ingyenes a fogorvosi ellátás és a gyógyszerkiváltás, az erre feljogosító formanyomtatványt is a háziorvos adja át, amit aztán be kell küldeni a helyi egészségbiztosítónak (NHS).

Az első 12 hetes ultrahangvizsgálatot már a kórházban végzik el, ezután már a szülésznő/védőnő veszi gondozásába a kismamát, akivel – ha nincs semmi panasz – havonta egyszer, majd a várandósság vége felé kéthetente, illetve hetente találkozik az anyuka. Komplikációmentes terhesség esetén a kismama nőgyógyász orvossal a szülésnél találkozik először. A szülészeti ellátás a szigetországban ingyenes, akkor is, ha problémák miatt speciális vizsgálatokra van szükség.

Egyedül a magánrendelésért, ennek keretében igényelt külön vizsgálatokért kell fizetni.

Nagy-Britanniában szokás, hogy az anyák szülési tervet (birth plan) készíthetnek arról, mit és hogyan szeretnének a vajúdás és a szülés során: megválaszthatják a fájdalomcsillapítás módját, a szülés helyszínét és módját, illetve az apa szerepét is előre rögzíthetik, így a szüléskor jelen lévők már e szerint járnak el.

A kismamák szülhetnek otthon, szülésznők által működtetett születésházban (Midwifery Unit), vagy kórházban. A kismamák itt is – mint sok nyugati országban – otthon vajúdnak, lényegében csak szülni mennek a választott intézménybe. A baba megszületése után, amennyiben nincs semmilyen komplikáció, már másnap haza is mehetnek. A szülési utáni néhány hétben a briteknél is rendszeres látogató a védőnő, aki megvizsgálja a babát és az anyát, és az utóbbit tanácsokkal látja el.

Hollandia

A holland filozófia szerint a szülés természetes, fizikai folyamat, nem orvosi állapot. A terhesgondozást, a szülés levezetését döntően szülésznők végzik. A szülész-nőgyógyász szerepe egy normális mederben zajló terhességnél igen csekély Hollandiában, a legtöbb kismama nem is találkozik orvossal, csak, ha komplikációk adódnak.

A holland szülésznők törvényesen gyakorolhatják hivatásukat orvosi felügyelet nélkül, minden terhességet egy-egy szülésznő kísér végig, és nála is szül az anyuka. Hollandiában a kismama megválaszthatja, hol szeretné a babáját világra hozni: otthon, kórházban vagy úgynevezett anyaotthonban.

A legnagyobb hagyománya az otthonszülésnek van, számos helyen meg is vásárolhatók az ehhez szükséges „egységcsomagok”, de a szülésznők is hozzák a szükséges felszerelést (oxigén, újraélesztő készüléket is).

Őket egy kórház által biztosított nővér segíti. Ezért ott azt kell közölni, ha valaki kórházban szeretné világra hozni gyermekét. De: ha csak nincs orvosi indoka az intézményi szülésnek, azt nem fedezi az alap egészségbiztosítás, ahhoz kiegészítő biztosítás kell. A terhesgondozókon keresztül vagy anyasági központokban zajló ellátást egyébiránt az egészségügyi alapbiztosítás fedezi.

Alacsony kockázatú terhesség esetén két ultrahangvizsgálatot végeznek csupán, a leendő anyák azonban kiválaszthatják azokat a teszteket, amelyekkel a különféle szindrómákat, genetikai rendellenességeket vizsgálják. A kórházban szülő nőket általában a szüléstől számított 24 órán belül hazaengedik, de akár négy órán belül szabadon távozhatnak a szülés után. Miután megszületik a baba, 8-12 napig napi 6 órában segíti az anyukát egy védőnő, aki megtanítja a szükséges teendőkre, és mindenben segít, akár a takarításban is.

Svédország

A terhesgondozás és a szülés itt is elsősorban a szülésznők feladata. Hozzájuk valamelyik szülészeti klinikánál regisztrálva lehet bejelentkezni. A kismamák a szülésznővel közösen dolgozzák ki a gondozási tervet és választják ki a szülés helyszínét. Svédországban a terhesgondozást és a szülést is fedezi a társadalombiztosítás.

A rutinellenőrzések a többi országhoz képest ritkábbak és önkéntesek, a várandósságot is természetes állapotként kezelik, néhány ultrahang- és vérvizsgálaton kívül az anyukára bízzák a dolgot. 

Természetesen, ha a szülésznő bármilyen aggodalomra okot adó körülményt talál, egyeztet egy szülészorvossal, akihez szükség esetén el is küldi a leendő anyukát. Szülni – bizonyos feltételek mellett, amelyek az anya és a baba biztonságát szolgálják – otthon is lehet, de a kórházi ellátás is kiváló. A szülést követően a helyi gyermekegészségügyi központ gyermekápolója a kicsi ötéves koráig figyelemmel kíséri gyermekét.

Svájc

Az alap egészségbiztosítás gyakorlatilag mindenre kiterjed, ami a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos: fedezi az ellenőrzések, a szülés, a szülés utáni gondozás és még a szoptatási tanácsadás költségeit is. Nincsenek sem kórházi díjak, sem hálapénz. A törvény szerint az alapvető egészségbiztosítás hét orvosi ellenőrzést és két ultrahangot fed le, de a 3D és 4D felvételekért külön kell fizetni.  A várandósok számos lehetőség közül választhatnak legyen szó a terhesgondozásról vagy a szülésről.

Választhatnak, hogy szülésznőket, nőgyógyászokat vagy háziorvosokat vesznek igénybe a szülés előtti ellenőrzések során.

A szülésznők lehetnek kórházi alkalmazottak, dolgozhatnak rendelőben vagy szülőházban. A független szülésznők általában szélesebb körű szolgáltatásokat kínálnak. Emellett egyre gyakrabban vesznek igénybe a leendő anyák dúlákat, hogy azok érzelmi támogatást nyújtsanak a terhesség, a vajúdás során és a szülés után, illetve segítsék a kommunikációt az egészségügyi szakemberekkel.

A kismamák dönthetnek, hogy kórházban szülnek, akár befekvőként, akár ambulánsan, független szülőközpontban, vagy otthon adnak életet gyermeküknek. Svájcban csak indokolt esetben végeznek császármetszést, de „a nem szabványos megoldásokat” nem fedezi az alapbiztosítás, amely egyébként még a szülést követő nyolc hétig állja a költségeket. 

Ebbe beletartozik, hogy a szülésznők a szülést követően 56 napon át 10 alkalommal látogatják meg otthonukban a kismamákat (problémás szülés után legfeljebb 16 otthoni látogatás finanszírozott). Svájcban széleskörű regeneratív szolgáltatások állnak az anyák rendelkezésére a szülés után, ezek igénybevételéhez azonban már magasabb biztosítási fedezet szükséges.

Franciaország

Franciaországban minden várandós nő általában hét terhesség alatti állapotfelmérésen vesz részt a háziorvosnál, a nőgyógyásznál vagy a szülésznőnél a terhesgondozási program keretében.  Az első öt hónapban az ezzel kapcsolatos költségeket a francia egészségügyi rendszer a szokásos módon téríti meg (általában 70%), a fennmaradó összeget pedig részben vagy egészben a magán egészségbiztosítás (la mutuelle) téríti meg – ha ez nincs, akkor zsebből kell fizetni.

A terhesség hatodik hónapjának első napjától a szülés utáni 12. napig minden orvosi költséget, akár általános, akár a terhességgel összefüggő, már 100 százalékban állja a francia állam.

A leendő anyák itt is választhatnak, hogy hol szüljenek: kórházban, szülészeti centrumban vagy otthon. Franciaországban az utóbbi viszonylag ritka, az egészségügyi szolgálat kifejezetten az egészségügyi intézményeket preferálja, nem véletlenül: a babákat ott döntően szülészorvosok segítik világra, és ugyanúgy lehet saját orvost választani, mint nálunk. Haza sem küldik gyorsan az anyukákat: átlagosan négy napig maradnak kórházban. 

Norvégia

Minden kismama jogosult a terhesgondozásra, ami ingyenes. Ha nincs semmi komplikáció, a várandósság alatt 9 ellenőrzést, illetve szűrést ajánlanak fel a leendő anyukáknak. Ezek a konzultációk önkéntesek, és a nők azt is megválaszthatják, hogy szülésznőhöz, háziorvoshoz, magánbábához, vagy nőgyógyászhoz mennek, illetve, hogy melyik intézményben szeretnének szülni. A tervezett otthonszülést a norvég nemzeti egészségügyi szolgálat nem ajánlja fel, de akik így szeretnék világra hozni gyermeküket, segítséget kaphatnak egy szülésznőtől.

Észtország

A kismamáknak első körben a háziorvosukkal kell felvenniük a kapcsolatot. Vele egyeztetnek a szükséges labor- és ultrahangvizsgálatokról, ellenőrzésekről. Külön díj ellenében a szülésnél jelen lehet a választott szülésznő, illetve bába.  Állami és magánkórázban is szülhetnek a nők, az utóbbi természetesen fizetős, az átlagos kórházi tartózkodás a szülés után három nap. 

Az otthonszüléseket csak 2014-ben legalizálták az országban, ez még az észtországi születések nagyon kis hányadát teszi ki, talán mert ezt nem fedezi az általános biztosítás.

Az észteknél is bevett gyakorlat a születési terv készítése, ami tulajdonképpen egy lista a kismama kívánságairól és elvárásairól (hol és milyen módon akar szülni, legyen-e vele valaki a hozzátartozók közül, szeretne-e és ha igen, milyen fájdalomcsillapítást, milyen környezetet preferálna). Észtországban sajátos módon az utóbbi években növekszik a császármetszések aránya, mert a nők ezt is kérhetik.  

Németország

A németeknél a fő koordinátor a „közösségi” szülésznő, ő tarja a kapcsolatot a kismamával, valamint a háziorvossal, a szülészorvosokkal és a választott kórház személyzetével. Ő intézi a szükséges megbeszéléseket és a teszteket is. A szülést alapesetben mindig szülésznő vezeti le, az orvos csak akkor lép a képbe, ha vészhelyzet áll fenn. 

A leendő szülők szervezett látogatást tehetnek a választott szülészeten, ahol találkoznak az ottani szülésznőkkel és az orvosokkal. Ez lehetőséget ad arra, hogy minden felmerülő kérdést átbeszéljenek.

Németországban a nők választhatnak, hogy kórházban, szülőházban vagy otthon szülnek-e. Az egészségbiztosítás minden lehetőséget lefed ezek közül, és a labdán vajúdástól a vízben szülésig minden lehetőség rendelkezésre áll.  A tipikus kórházi tartózkodás a szülést követően három éjszaka, császármetszés esetén öt. 

Aki szülésznők által irányított születésházat választ, és nincs komplikáció, a baba világra jötte után néhány órán belül hazaengedik a kismamát. Ha probléma adódik, akkor ugyanúgy kórházba viszik, mintha  otthonszülésnél lép fel ilyesmi. A terhesgondozásba Németországban is bevonhatók dúlák. A szülés utáni ellátást – a terhesgondozáshoz hasonlóan – a közösségi bába végzi, a legtöbb gyermeket születésétől ötéves koráig rendszeresen ellenőrzi.

Csehország

A cseheknél mind a terhesgondozás, mind a szülés ingyenes. A magyarországihoz hasonló a rendszer: fogadott orvoshoz járnak az anyák, akik egy adott kórházban dolgoznak.  Ugyanakkor nem minden orvos garantálja, hogy ott lesz a szülésnél, ez csak a kiegészítő magán egészségbiztosítással garantálható.

Csehországban legális otthon szülni, az Egészségügyi Minisztérium azonban nem preferálja ezt, és csak orvos jelenlétében lehetséges. Az országban nincsenek speciális születésházak, a legtöbben hazánkhoz hasonlóan a kórházak szülészeti osztályán hozzák világra gyermeküket. Onnan néhány nap után hazabocsátják őket, és a kismamák onnantól magukra vannak utalva: ha a szülés után további gondozásra, segítségre van szükségük, azt maguknak kell fizetniük.

Lengyelország

A lengyel kismamák az első hét hónapban havonta egyszer, majd a nyolcadik és a kilencedik hónapban kéthetente keresik fel orvosukat, vagy szülésznőjüket (utóbbinak is kórházi dolgozónak kell lennie). Az anyák szabadon megválaszthatják azt a kórházat, ahol szülni szeretnének, és azt az orvost, aki a terhesség alatt gondozza őket. Ebből következik, hogy a legtöbb nő Lengyelországban is kórházban szül, bár az otthonszülés is egyre népszerűbb. Annak ellenére, hogy az orvosok határozottan ellenzik ezt a választást. 

Az anyák nem választhatják meg, hogy természetes születést akarnak-e, vagy császármetszést. A lengyel Nemzeti Egészségpénztár (NFZ) fedezi a kórházi szüléssel járó legtöbb költséget, a fájdalomcsillapítástól a több napos bent tartózkodásig. 

Az NFZ minimum négy, legfeljebb hat otthoni látogatást fedez, amikor a szülésznő ellátja tanáccsal és segítséggel a kismamát, ellenőrzi a csecsemő egészségi állapotát, fejlődését. A baba két hónapos korában a szülésznő a gondozási feladatokat átadja a területi háziorvosnak.