Oroszország győzelmet győzelemre halmoz a háborúkban, mióta a Szovjetunió felbomlott

A világtörténelem a napokban újra megmozdult. Háború ütött ki a szomszédos Ukrajnában. Sajnos a régióban az utóbbi évtizedekben többször is előfordult hasonló. Bár a Szovjetunió felbomlását gyakran a békés jelzővel illetik, a keleti blokk felbomlását számos fegyveres konfliktus követte. Az utóbbi cirka 30 évben a különféle ütközetekben, több mint százezren haltak meg.

Mutatjuk, hogy Kelet-Európában milyen lezárult, főbb konfliktusokban vett részt Oroszország a rendszerváltás óta.

Transznisztriai háború (1992)

Ma már nehéz elképzelni, de a 90-es évek hajnalán Oroszország és Ukrajna viszonya egészen baráti volt. A két szláv nemzet pedig egyaránt gyanúsan méregette, amikor Románia határában az önálló, független Moldova elkezdett formálódni. Ezt az országot többségében moldávok lakják, akik kísértetiesen hasonlítanak a románokra: közös a nyelvük és nagyrészt a kultúrájuk is.

Bár egy pici államról van szó, amely körülbelül harmadakkora, mint Magyarország, ez nem jelenti azt, hogy etnikai konfliktusoknak errefelé ne lenne hely.

A moldávok mellett ugyanis ukránok és oroszok is laknak itt szép számmal. Ezek a kisebbségek pedig úgy érezték, hogy a többségi társadalom hátrányosan megkülönbözteti őket. Ezért milíciákat hoztak létre és segítséget kértek az oroszoktól és az ukránoktól, hogy Moldova keleti végeiben létrehozhassák a független országukat: a Dnyeszter Menti Köztársaságot.

A szeparatisták és a moldávok harcát végül az oroszok döntötték el, akik sokáig csak békefenntartóként voltak jelen. Igaz, sose voltak teljesen független résztvevők: a szláv kisebbséget például fegyverszállítmányokkal segítették.

De onnantól, hogy 1992 júliusában nyíltan szembeszálltak a moldávokkal a háború eldőlt.

Bár hivatalosan a nemzetközi színtéren Moldovát mindenki egységes országként ismeri el, de facto a keleti részein létrejött a roppant apró, kevesebb mint 500 ezer fős Dnyeszter Menti Köztársaság, ahol mind a mai napig a 14. orosz hadsereg „őrzi a békét”.

Első csecsen háború (1994-1996)

Csecsenföldön a múltbéli sérelmekből nincs hiány. Ezt a területet hosszú csatározások után még a XIX. században csatolták Oroszországhoz. Később aztán Sztálin tömegével deportálta az itt lakókat, mert azzal vádolta őket, hogy a világháború alatt kollaboráltak a németekkel.

A Szovjetunió összeomlása után, ahogy elindultak az önállósodás útján Csecsenföldön polgárháború alakult ki az ellehetetlenített ellenzék és a kormány között. Ennek nyomában etnikai tisztogatás is indult. Emiatt a helyi orosz kisebbség tömegével kényszerült elhagyni az otthonát.

Az akkori orosz elnök Borisz Jelcin végül 1994 végén adott parancsot az ország elfoglalására.

Ám a több tízezres orosz sereg váratlan akadályokba futott: a csecsen fővárost Groznijt csak nagy véráldozatok árán sikerült bevenni.

A lázadók gerilla harcmodorával és terrorista támadásaival a főváros elfoglalása után is nehezen tudtak mit kezdeni.

A konfliktusban alsó hangon is több tízezer civil vesztette életét. Mindkét oldal kegyetlen eszközökhöz nyúlt. A csecsenek volt, hogy emberrablásokból finanszírozták a tevékenységüket vagy épp abból, hogy a foglyaikat rabszolgának adták el.

A csecsen elnöknek Dzsohar Dudajevnek végül aztán a telefonja lett a végzete. Amikor a mobilját használta bemérték a tartózkodási helyét és egy rakétával kiiktatták.

A háború végül azzal zárult, hogy Csecsenföld de facto függetlenné válhatott. Ám ennek a győzelemnek nem sokáig örülhettek.

Dagesztáni háború (1999)

Iszlamista csecsen fegyveresek egy csoportja még 1999 nyarán behatolt az Oroszországi Föderáció egyik tagköztársaságába, Dagesztánba. Itt a helyi felkelőkkel együtt az oroszok oldalán álló dagesztáni kormányt akarták megdönteni, ám a kezdeti sikerek után a tervük kudarcba fulladt.

A háború végül alig másfél hónap alatt véget is ért. Az orosz hadsereg gyors győzelmet aratott.

Második csecsen háború (1999-2009)

Azután, hogy Dagesztánban Oroszország győzött a harcok Csecsenföldön folytatódtak. Az orosz haderő jóval hatékonyabban lépett fel, mint 1994 és 1996 között. Az is segített, hogy a 2001 szeptember 11-ei amerikai terrortámadások után egészen más színben látta a világ az iszlamisták elleni harcot. Oroszország ezután a nyugati kritikáktól megkímélve folytathatta az akcióit a főleg muszlimok lakta Csecsenföldön.

Az ellenállók több kegyetlen terrortámadást is végrehajtottak: ezek közül az egyik leghírhedtebb a 2004-es beszláni túszdráma volt, melynek során egy iskolát szálltak meg a fegyveresek. A tragédia során több mint háromszáz civil vesztette el az életét.

Csecsenföld végül újra az Orosz Föderáció része lett. A katonai akciók 2009-ben értek teljesen véget.

Orosz-grúz háború (2008)

Grúzia, vagy ahogy a hivatalos diplomáciában hívják Georgia, már napokkal a Szovjetunió összeomlása előtt megosztottá vált. Az orosz-barát Dél-Oszétia 1991-ben kikiáltotta a függetlenségét, de eleinte senki nem ismerte el a létezésüket.

Hogy 2008-ban Grúzia és Dél-Oszétia pontosan miként estek egymásnak arról mindkét fél mást állít. Egy uniós vizsgálat szerint alapvetően Grúzia hibázott: a háborút ők kezdték.

Aztán az oroszok folytatták, akik Dél-Oszétia és egy másik szakadár terület Abházia segítségére siettek, azután hogy elismerték a függetlenségüket. A háború csak kilenc napig tartott, viszont óriási nemzetközi visszhangja volt. Oroszország rengeteg nemzetközi kritikát kapott, amiért egy kis időre bevonult Grúziába.

De hiába elégedetlenkedtek a nyugati hatalmak, az oroszbarát Dél-Oszétia és Abházia sikeresen vált ki Grúziából.

Több helyen fordulópontként tartják számon az orosz-grúz háborút, mivel a nyugati világ hozzáállása az orosz külpolitikához ekkor alapvetően megváltozott. Már csak azért is, mert Oroszország ezúttal egy teljesen független országot rohant le, amely közvetlenül a háború előtt az Orosz Föderáció felé nem indított támadást.